Interjú Mariana Târcával, a Brassói Rulmentul edzőjével
Két évvel ezelőtt megszűnés fenyegette a Brassói Rulmentult, mára az ország legjobb csapatává nőtte ki magát – idén a Challenge Kupát, a bajnokságot és a Román Kupát is megnyerte. A sikersorozat titka: Mariana Târcã, aki eredményes csapatot faragott a brassói kézis lányokból.
Kézilabda
– Brassó, kézilabda-főváros. Hogyan tetszik ez a meghatározás?
– Nagyon tetszik. Fantasztikus érzés, amikor a figyelem középpontjában vagy, és mindenki szépen beszél rólad. Azt is tudom viszont, hogy nagy teher került a vállunkra a jövőbeni elvárások miatt. De hát annál szebb a siker, minél nehezebb elérni.
– Háromszor ünnepelt, vagy csak egyszer, de akkor nagyon?
– Nem volt bátorságunk nagyokat ünnepelni, hiszen egy győzelem után mindig jött a soron következő feladat. Eddig külön-külön, kicsiben bulizgattunk, a hivatalos ünneplés Brassó főterén lesz, a polgármester meghívására.
– Éppen tíz évvel ezelőtt a Podravka Koprivnica játékosaként Bajnokok Ligája-címnek örvendhetett. Szinte napra pontosan két éve vette át a Brassói Rulmentul irányítását, az első évben negyedikek lettek, idén pedig mindent megnyertek. Lehet ennél többre vágyni?
– Nem tudom, lehet-e ennél többet kívánni. Minden összejött, a vágyak és az eredmények szerencsés találkozása ez. Az edzők, a sportolók pontosan ezért dolgoznak. A sikeréhség odáig vezetett minket, hogy idén valóban mindent megnyertünk, amit lehetett.
– Mi a Mariana Târcã-féle siker kulcsa?
– Elsősorban igazán akarni kell, éhezni kell a sikert, nem elég vágyni rá. Munkám során megpróbálom maximálisan kimeríteni a lehetőségeket. És ami fontos: szeretek dolgozni, mert erőfeszítések nélkül az egész semmit sem ér.
– És a Rulmentulnál akadtak munkatársak is...
– Egy remek közösség alakult ki, amely nem sztárokat nevelt ki magából. Az egyetlen klaszszis: maga a csapat.
– Talán nem véletlen, hogy Brassóban jött össze a nyerő gárda, hiszen sok személyes szál köti a városhoz: huszonöt évvel ezelőtt a Rulmentul színeiben játszotta első A osztályos mérkőzését.
– A környéken születtem, Fogarasról kerültem ide, így hát természetes, hogy érzelmileg is erősen kötődöm Brassóhoz. Akkor tértem vissza, amikor nehéz helyzetben volt a klub. Segíteni akartam azokon, akik a nehéz időkben is kitartottak, és együtt, többet tenni a Rulmentulért. Velem együtt egy támogató is a csapat mellé állt: Theodor Florescu vállalkozónak ezúton is megköszönöm, hogy megnyugtató anyagi hátteret biztosított nekünk. Mindketten profi módon fogtunk neki a munkánknak, jól dolgoztunk együtt, és ez meglátszik az eredményeken is.
– Volt csapatánál, a Râmnicu Vîlcea-i Oltchimnál is nagy munkához láttak. Mi lesz a válasza a kihívásra?
– Nem érzem ezt kihívásnak. Mi a magunk útját követjük, ez nem verseny köztem és az Oltchim között. Lehet, hogy miután elhagytam Vîlceát, brassói sikereink ösztönzőleg hatottak az Oltchim vezetőire. Jó néhány külföldön játszó kézilabdást hazacsalogattak, ez pedig a bajnokság megerősödését szolgálja, aminek mindannyian örülünk.
– A Rulmentul nem dicsekszik nagy átigazolásokkal. Csak titkolóznak, vagy nem kívánnak jelentős erősítéseket véghez vinni?
– Amikor meghúzzuk a vonalat a jövő évi keretet illetően, bejelentjük a változásokat. Van a listánkon egy-két név, hiszen szükségünk van nekünk is jó játékosokra. Nehéz idény előtt állunk. Nem volt könnyű felemelkedni, de még nehezebb lesz tartani a szintet.
– És az elvárt szint többek között Bajnokok Ligája-szereplést is jelent. Milyen teljesítménnyel lenne elégedett a legrangosabb európai kupasorozatban?
– Ha eljutunk a csoportküzdelmekig, már elégedettek lehetünk. Ott pedig legalább egy harmadik hely elérése a célunk, hogy – legrosszabb esetben – egy másik kupasorozatban folytathassuk.
szóljon hozzá!