HIRDETÉS
Félidőhöz érkezett a vasárnapig tartó Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT), amelynek a többségében az időbeliségről, emlékezésről szóló előadásai mintha egyre intimebben szólítanák meg a nézőket.
A szerdai nap három produkciójának közös jellemzője az előadók kitárulkozása, önmegmutatása,
amelyet különböző eszközökkel valósítottak meg. A legszokatlanabb utat talán Sarah Vanhee választotta: a belga előadó egy éven keresztül, 2014–2015-ben gyűjtötte az általa termelt szemetet, amelyet előadásában a nézők elé tár. A Feledés című előadásban az időbeliség és az emlékezés is fontos szerepet kap: miközben rálátásunk nyílik egy teljes évre, az elmúlással, az elfelejtett, elengedett tárgyakkal, élményekkel is szembesülünk.
Sarah Vanhee minderre meghagyja a szükséges időt, a 140 perces produkció a TESZT leghosszabb előadása, a több mint két órára azonban nemcsak a gyakorlati tényezők, azaz a mintegy félszáz dobozba rendezett szemét kipakolásának hosszúsága miatt van szükség.
Az előadó ráérősen, komótosan rendezi el egy év emlékét a padlón,
minta közben számba venné az egyes darabokat – az üvegeket, műanyag- és papírtasakokat, a kesztyűket és ruhadarabokat, teafiltereket és vizespalackokat. Az elrendezéssel és a közben elhangzó monológokkal, kiszólásokkal, dúdolásokkal az előadónak sikerül intim, végtelenül nyugodt helyzetet teremteni, amire azért is van nagy szükség, mert végső soron életének egyik legbizalmasabb részét tárja a nézők elé.
Másafajta kitárulkozás jön létre a szabadúszó táncosokból álló Hodworks társulat Grace című előadásában, amely Hód Adrienn koreográfus vezetésével valósult meg. A produkcióban
összefonódnak a szavak és a test nyelve,
a négy előadó pedig tabunak számító témákról, gondolatokról vall, „közös gyónást" végez, előtérbe hozva azt, ami legtöbbször titkolva marad.
A Grace a test kitárulkozásának, határai feszegetésének, eksztatikus állapotba hozásának, a szokásostól eltérő párbeszéd és önkifejeződés csillámporba mártott ünneplése. A produkció egyébként május elején megosztva elnyerte a 2016-os év legkiemelkedőbb táncelőadásának járó Lábán Rudolf-díjat.
A test változásai és korlátai fontos szerepet kaptak az (anti)aging című produkcióban is, amelyben a koncepciót és a koreográfiát összeállító előadók, Mihaela Dancs és Mădălina Dan a 2041-es évi önmaguknak üzennek.
Az elkerülhetetlen változásokra és az elmúlásra való felkészülés jegyében megalkotott produkció gyakorlatilag önmagát alakítja, miközben – mivel mindegyik előadást rögzítik – egyszerre tekint vissza a múltra és néz a jövőbe. A Grace-szel ellentétben az (anti)agingben
a testiség szerepe nem annyira a mások fele történő kitárulkozás, inkább egy próba,
a változások belső nyomon követésének eszköze. Ez egyébként az előadás egyik hiányossága: a 30 éves projekt izgalmas és újító, de mintha túlságosan bensőséges lenne, a nézők kívül maradnak.
A TESZT negyedik napján a szervezők újabb meglepetéssel szolgáltak a fesztiválozóknak. Egyrészt kiállítottak egy óriási albumot, amelyben egyelőre az előadások plakátjai kaptak helyet, a tapasztalatok alapján, illetve az egyre inkább alkotói és megnyilvánulási felületté váló TESZT-falat elnézve hamarosan ezt is birtokukba veszik a TESZT-elők.
A találkozó résztvevőinek ugyanakkor kisebb, táskában elférő albumot ajándékoztak, ezzel újabb eszközt bocsájtottak rendelkezésükre, amellyel személyre szabhatják a fesztivált, megalkothatják saját TESZT-jüket.
