A cselekményt a intézményes hazugságok lélekölő hálójában való vergődés viszi előre
Fotó: Vigh László Miklós
Az életnél nem létezik jobb alternatíva – ez a végkicsengése Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című vígjátékának, amelyet a nagyváradi Szigligeti Színház társulata állított színpadra Botos Bálint rendezésében. Az előadás bemutatóját hétvégén tartották a partiumi teátrumban.
2022. április 04., 22:332022. április 04., 22:33
Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című darabja mindannyiunk hétköznapjaiban fellelhető epizódokra épül, olyan lelkiállapotokra, amelyeket a megélőjük alaptermészetétől függően, illetve az elszenvedőt körülvevő emberek reakcióit tekintetbe véve a legvadabb komédiázástól a végzetes tragédiáig számtalan árnyalattal lehet értelmezni.
A mai színházbarátok számára ez egyáltalán nem újdonság, hiszen a nagyjából száz esztendeje elkezdődött események, melyek egyik változásból ejtettek annak ellenkezőjébe, majd jött a visszaváltozás próbája, és megint elölről.
Röviden talán úgy mondhatjuk, hogy a történelem olyan világot kreált, ahol bármi bármikor megtörténhet, lehetetlenről viszont szó sem eshet. A darab szellemisége kapcsán két korabeli jellemzést idéznék: a huszadik század színjátszását megújító Sztanyiszlavszkij szerint a darab „egy zseni műve”, Sztálin pedig „üres és ártalmas irománynak” mondta.
Különösen az utóbbi minősítés sejteti, hogy valójában mi is az, ami a cselekményt előreviszi: az épp átélt változásokról terjedő, központi, intézményes hazugságok embert próbáló, lélekölő hálójában való vergődés és ennek következményei.
A főhős Szemjon Szemjonovics Podszekalnyikov (Hunyadi István) egy banális, vacsora miatti házastársi összeszólalkozás után bejelenti, hogy öngyilkos lesz, és ez a mondhatni véletlenül a feleségéhez „vágott” ígéret teremti meg azt a helyzetet, amiből csak nagyon nehezen tud kiszabadulni. Az igazi ok viszont nem is a kenőmájas, hanem a már jó ideje tartó munkanélkülisége.
Fotó: Vigh László Miklós
A felesége (Tasnádi-Sáhy Noémi) nem akarja engedni, de az anyósa (Molnár Júlia) biztatni kezdi, majd hamarosan bekapcsolódnak a szomszédok (Dimény Levente és Fodor Réka), aztán pedig különböző ismerősök, sőt ismeretlenek is, akik különböző csoportok nevében buzdítják az öngyilkosságra (a Tóth Tünde és Trabalka Cecília, valamint Balogh Attila, Csatlós Lóránt, ifj. Kovács Levente, Kocsis Gyula és mások alakította figurák).
mert ők azt fogják terjeszteni, hogy az elhazudott közügyek és az egész félresikerült társadalmi változások miatt választotta inkább a halált. Hamar elhiszi Podszekalnyikov a hőssé avatási ígéreteket, de mégsem képes az élettől megválni, holott már a koporsóját is elhozzák az újdonsült barátok.
Folytonos napirendi téma marad az öngyilkosság, gyakorlatilag Szemjon Szemjonovics vállalja az együttlétet a halállal, sőt „beköltözik” a koporsóba, de a végkövetkeztetése mégis az, hogy az életnél nem létezik jobb alternatíva.
A főszerepében Hunyadi István nagyon jó alakítást nyújtott, és partnerei sem hagytak semmiféle kívánnivalót a szerepformálásuk tekintetében. Botos Bálint rendező viszont – véleményem szerint – túlmozgatta a játékot, sajnos ez a harsányság és a folyamatos ide-oda rohangálás nagyon eluralta már a váradi Szigligeti Színház színpadát, és fölöslegesen húzza el a játékidőt.
A Golicza Előd tervezte díszletek tetszettek, Bajkó Blanka Aliz jelmezei kevésbé. Azt sem értettem, miért kellett a felismerhetetlenségig elrútítani a szereplőket – a néhány éve már „divatjamúltnak minősített”, egykori gazdag műsorfüzetek hiánya és az előbb mondottak miatt kár, hogy nekem sem sikerült mindenkit felismernem.
Mindennek ellenére az április 1-jei bemutatónak szép sikere lett, az pedig később derül ki, hány előadásig tart majd a premieren tapasztalt lelkesedés. Az öngyilkos című vígjátékot április 20-án láthatja legközelebb a közönség.
Magyar klasszikus és kortárs darabok, vidéki és külhoni magyar társulatok is helyet kaptak a budapesti Nemzeti Színház májusi műsorában; Marosvásárhelyről, Székesfehérvárról és Szombathelyről érkeznek vendégelőadások Budapestre.
Május 17-től szerepel a romániai mozik műsorán Breier Ádám egyedi hangú debütfilmje, egy keserédes magyar dramedy a gyászról, a családról és arról, hogy mindig mindenkinek igaza van.
Benedek Elek nyomában címmel szervezik meg a Szabédi-napokat pénteken Kolozsváron, szombaton pedig a Maros megyei Szabédon.
Erdélyi magyar, magyarországi, valamint román színi egyetemekről érkeztek színis hallgatók a csütörtökön kezdődött csíkszeredai Unscene fesztiválra, ahol vizsgaelőadásokkal mutatkoznak be.
A Maros Megyei Múzeum Történeti Osztályának várbeli épületében május 17-én, pénteken 17 órakor nyílik a Polcz Alaine (1922–2007) neves magyar pszichológus és író tiszteletére a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által rendezett vándorkiállítás.
Tizenötödik alkalommal rendezi meg az idén a debreceni Csokonai Színház, a Vojtina Bábszínház és a Drámaírói Kerekasztal a kortárs magyar dráma ünnepét, a Deszka Fesztivált, amely csütörtökön kezdődik a cívisvárosban – jelezték a szervezők az MTI-nek.
Kolozsvárra érkezett a Petőfi 200 című kiállítás, mely 2023 januárjában, a költő születésének hónapjában indult útjára a székelyudvarhelyi Művelődési Házból, majd Erdély több települését is bejárta.
Bagossy Levente Jászai Mari-díjas díszlettervező makettjeiből nyílik kiállítás az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színházban.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház új premierje Albert Camus A félreértés című abszurd drámája Mihai Măniuțiu rendezésében, a bemutatót szerdán este 8 órától a nagyszínpadon kialakított stúdiótérben láthatja a közönség.
Nagybányai festők alkotásait felvonultató kiállítás nyílik május 8-án 17 órakor Nagyváradon a római katolikus Barokk Püspöki Palota második emeleti kiállítótermeiben – közölte Facebook-oldalán a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye.
szóljon hozzá!