Székely László újrafelfedezése: a „tájidegen” lakossággal is megismertetik, kinek az alkotói zsenijét tükrözi Temesvár

A Nagyszalontán született Székely László (1877–1934) a magyar szecesszió egyik nagymestere volt, aki közel két évtizeden át volt Temesvár főépítésze. A Temesvári Magyar Nőszövetség évtizedek óta próbálja felhívni a figyelmet munkássága, öröksége fontosságára. Ebben a munkában egy fontos állomást jelent a Székely László, a városépítő című film elkészülte, mely új médiumként, illetve többnyelvű eszközként sokakhoz eljut a készítők reményei szerint.

A film rendezője, producere és ötletgazdája Szász Enikő, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színésznője, rendezője, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke. Arra a kérdésre, hogy miért ilyen fontos számukra, számára Székely László, elmondta, hogy

Temesvár 20. század eleji, első főépítészét 1934-ben bekövetkezett halála után méltatlanul elfeledték. 

„Újrafelfedezésének, életműve feltárásának és megismertetésének, emléke ápolásának és tovább éltetésének folyamatát a Temesvári Magyar Nőszövetség égisze alatt már több mint két évtizede végezzük. 1998-ban az életmű közismertté tételének legdirektebb módját egy épületfotó-kiállítás létrehozásában láttuk, melyet aztán az évek folyamán többször bemutattunk Temesváron, kétszer Budapesten, majd Szalontán, Szegeden, Gyulán, Békéscsabán” – idézte fel Szász Enikő.

Az alkotó szerint eddig is nagyon sokat tettek az építész emlékének ápolásáért: 2002-ben emlékévet szerveztek a művész születésének 125. évfordulója alkalmából, ekkor állíttattak egy bronzplakettet is magában foglaló háromnyelvű emléktáblát a főművének tekintett Kegyesrendi Főgimnázium (ma Gerhardinum Katolikus Líceum) főbejáratánál. Ugyancsak ekkor a tárlati anyag felhasználásával kiadtak egy fotóalbumot is, melyet Szekernyés János temesvári művészeti író, helytörténész háromnyelvű (magyar, román, angol) tanulmánya vezetett be.

– fogalmazott a rendező.

Az emlékév zárásaként, a Temesvári Magyar Nőszövetség nevében Szász Enikő által benyújtott kezdeményezés nyomán, Temesvár önkormányzata post mortem a város díszpolgárává avatta az építőművészt. Illetve az is neki köszönhető, hogy a Szakáts Béla temesvári szobrászművész által készített mellszobor emléket állít Székely Lászlónak a város Carmen Sylva parkjában.

– fogalmazott a színésznő.

A művészettörténeti, építészettörténeti háttér kapcsán Szász Enikő kijelentette, hogy a kutatómunka oroszlánrészét Szekernyés János, az album és a dokumentumfilm szövegének szerzője végezte. Hosszú ideig tartó levéltári kutatás eredményeképpen ő térképezte fel és azonosította a Székely László által tervezett vagy épített köz- és magánépületeket, annak a szakmai dokumentációnak a felhasználásával, amely a leszármazottak tulajdonában van. „Nemcsak a tervrajzokat, hanem a családi fotókat is az utódok bocsátották rendelkezésünkre.

– közölte a rendezőnő.

Sok dokumentumot gyűjtött össze különböző forrásokból (internetről, régi újságokból) Momír Dorottya, a Temesvári Magyar Nőszövetség helytörténeti búvárkodással foglalkozó tagja, de alapos kutatómunkát végzett Keresztes Péter is, a film operatőr-szerkesztője, aki nemcsak az album, hanem a Magyar Földrajzi Társaság képanyagából, a Római Katolikus Püspökség levéltári anyagából is válogatott. 

Szász Enikő kifejtette, hogy a dokumentumfilm elkészítésének célja mindenekelőtt Székely László életművének megismertetése volt, hiszen annak ellenére, hogy a Temesvári Magyar Nőszövetségnek sikerült visszahoznia Székely Lászlót a feledésből, és manapság nincs olyan helytörténeti kiadvány, városkalauz, album vagy építészeti szakmunka, amely ne hivatkozna Szekernyés János könyvére, az építőművész neve még mindig nem ivódott be kellőképpen a köztudatba.

– szögezte le az alkotó.

Szász Enikő arra is kitért, hogy a tavaly ősszel hivatalba lépett új városvezetés kinyilvánította szándékát Temesvár régi pompájának visszaállítására, így remélik, hogy 2023-ra, azaz amikorra kitolódott a koronavírus-világjárvány miatt a város Európa Kulturális Fővárosa címének gyakorlati „viselése”, Temesvárnak sikerül majd a legszebb arcát mutatnia. Ennek ellenére a filmből (is) kiderül, hogy vannak olyan épületek, melyek sorsa hányatott és szomorú. ilyen például a temesvári Magyar Ház, melyet az építőművész tiszteletdíjáról lemondva tervezett. Székely László kései munkája a legnagyobb világválság idején, 1929–30-ban épült közadakozásból a temesi szórványmagyarság művelődési házaként.

„A második világháború után kisajátították, többek között a kommunista propaganda szócsövei, a különböző nyelvű helyi sajtótermékek szerkesztőségei kaptak benne helyet.

A ház visszaszolgáltatására nem volt meg a politikai akarat, a perek bürokratikus ingoványába fulladt a visszaigénylés folyamata” – idézte fel Szász Enikő.

A film, illetve a forgatás „technikai” részleteiről Keresztes Pétert, a Román Televízió Temesvári Területi Stúdiójának munkatársát kérdeztük, aki a film operatőre és vágója is volt. Keresztes Péter úgy került a projektbe, mint a térség egyik „alap filmes embere”, illetve mivel közismert az érdeklődése az ilyen témák iránt.

A fiatal filmes kiemelte, abban reménykedtek, hogy az audiovizuális médium által olyanokat is sikerül elérniük,  akik eddig nem kerültek kapcsolatba Székely László személyével, munkásságával – gondol itt elsősorban a fiatalokra.

Azt is hozzátette, hogy ezen gondolat nyomán töreketek arra, hogy a film ne egy unalmas ismeretterjesztő film legyen, hanem egy látványos, élvezhető alkotás.

Keresztes Pétertől azt is megtudtuk, hogy a filmnek létezett egy úgymond korábbi verziója is: néhány évvel ezelőtt készítettek néhány felvételt, melyek közül sokat felhasználtak ebben a tévés verzióban is. A filmes azt is kiemelte, nagyon örült, hogy bár Szász Enikő ötletei, illetve Szekernyés János kutatási eredményei alapján született meg a film, ő szabad kezet kapott az alkotásban.

A korábbi „verzió” kapcsán Keresztes Péter azt is kiemelte, hogy a régebbi felvételek nagyon sokat segítettek most nekik, hiszen így sok olyan épületről voltak felvételeik, amelyeket a mostani forgatás alatt, felújítás miatt nem lehetett megörökíteni, mivel fel vannak, voltak állványozva, le vannak takarva. A filmben sok, drónnal készített felvétel is látható, amelyek kapcsán a filmes szakember azt mondta, hogy több szempontból is fontos voltak. Egyrészt ma már szinte elvárás egy ilyen jellegű dokumentumfilmben, hogy legyenek efféle „látványelemek”, másrészt lehetőséget nyújtottak az épületek, a város új, nem szokványos perspektívából történő megmutatására.

Rávilágítanak arra, hogy Székely László nemcsak épületeket tervezett, hanem a városrendezés szempontjából fontos elképzelései, tervei voltak.

A drónos felvételeket egy külsős cég készítette, amelynek tapasztalata volt az ilyen jellegű munkában, illetve meg voltak a szükséges engedélyeik is.

Keresztes Péter, akinek egyfajta személyes kötődése is van a filmhez, mivel a nagyapja Marosvásárhelynek volt főépítésze, azt is megemlítette, hogy Temesváron a földrajzi, nemzetiségi adottságok miatt nagyon sok az elhagyatott, elhanyagolt épület. Szerinte ezért is fontos lenne, hogy a városba újonnan, azaz az elmúlt 20–30 évben betelepedett emberekben is tudatosítsák az épületek, az épített örökség fontosságát.

Keresztes Péter azt is hangsúlyozta, fontos volt számukra, hogy ne egy „száraz” dokumentumfilmet készítsenek: hogy az épületek, illetve Székely László munkásságának bemutatása ne legyen olyan, mintha egy lexikon szócikkeit olvasnák fel.

Az épületek bemutatását próbálták színesíteni, bemutatni az egykori és a jelenlegi funkciókat, történeteket, érdekességeket kiemelni.

A film elérhető a Youtube-on, a Facebookon, levetítették a Román Televízió Magyaradásában, a TVR 1-en és a TVR 3-on is, a temesvári területi televízió is többször műsorára tűzte, több ezer emberhez eljutott. A film román felirattal érhető el, illetve az alkotók elmondták, hogy elkészült a szöveg angol fordítása is, így a közeljövőben elkészítik a film angol feliratozású változatát is.