Az emlékév zárásaként, a Temesvári Magyar Nőszövetség nevében Szász Enikő által benyújtott kezdeményezés nyomán, Temesvár önkormányzata post mortem a város díszpolgárává avatta az építőművészt. Illetve az is neki köszönhető, hogy a Szakáts Béla temesvári szobrászművész által készített mellszobor emléket állít Székely Lászlónak a város Carmen Sylva parkjában.

Sok dokumentumot gyűjtött össze különböző forrásokból (internetről, régi újságokból) Momír Dorottya, a Temesvári Magyar Nőszövetség helytörténeti búvárkodással foglalkozó tagja, de alapos kutatómunkát végzett Keresztes Péter is, a film operatőr-szerkesztője, aki nemcsak az album, hanem a Magyar Földrajzi Társaság képanyagából, a Római Katolikus Püspökség levéltári anyagából is válogatott. 

Ismertető a „tájidegen lakosságnak”

Szász Enikő kifejtette, hogy a dokumentumfilm elkészítésének célja mindenekelőtt Székely László életművének megismertetése volt, hiszen annak ellenére, hogy a Temesvári Magyar Nőszövetségnek sikerült visszahoznia Székely Lászlót a feledésből, és manapság nincs olyan helytörténeti kiadvány, városkalauz, album vagy építészeti szakmunka, amely ne hivatkozna Szekernyés János könyvére, az építőművész neve még mindig nem ivódott be kellőképpen a köztudatba.

Szász Enikő arra is kitért, hogy a tavaly ősszel hivatalba lépett új városvezetés kinyilvánította szándékát Temesvár régi pompájának visszaállítására, így remélik, hogy 2023-ra, azaz amikorra kitolódott a koronavírus-világjárvány miatt a város Európa Kulturális Fővárosa címének gyakorlati „viselése”, Temesvárnak sikerül majd a legszebb arcát mutatnia. Ennek ellenére a filmből (is) kiderül, hogy vannak olyan épületek, melyek sorsa hányatott és szomorú. ilyen például a temesvári Magyar Ház, melyet az építőművész tiszteletdíjáról lemondva tervezett. Székely László kései munkája a legnagyobb világválság idején, 1929–30-ban épült közadakozásból a temesi szórványmagyarság művelődési házaként.

„A második világháború után kisajátították, többek között a kommunista propaganda szócsövei, a különböző nyelvű helyi sajtótermékek szerkesztőségei kaptak benne helyet.

Látványos, élvezhető alkotás fiataloknak is

A film, illetve a forgatás „technikai” részleteiről Keresztes Pétert, a Román Televízió Temesvári Területi Stúdiójának munkatársát kérdeztük, aki a film operatőre és vágója is volt. Keresztes Péter úgy került a projektbe, mint a térség egyik „alap filmes embere”, illetve mivel közismert az érdeklődése az ilyen témák iránt.

A korábbi „verzió” kapcsán Keresztes Péter azt is kiemelte, hogy a régebbi felvételek nagyon sokat segítettek most nekik, hiszen így sok olyan épületről voltak felvételeik, amelyeket a mostani forgatás alatt, felújítás miatt nem lehetett megörökíteni, mivel fel vannak, voltak állványozva, le vannak takarva. A filmben sok, drónnal készített felvétel is látható, amelyek kapcsán a filmes szakember azt mondta, hogy több szempontból is fontos voltak. Egyrészt ma már szinte elvárás egy ilyen jellegű dokumentumfilmben, hogy legyenek efféle „látványelemek”, másrészt lehetőséget nyújtottak az épületek, a város új, nem szokványos perspektívából történő megmutatására.

Keresztes Péter azt is hangsúlyozta, fontos volt számukra, hogy ne egy „száraz” dokumentumfilmet készítsenek: hogy az épületek, illetve Székely László munkásságának bemutatása ne legyen olyan, mintha egy lexikon szócikkeit olvasnák fel.