Rivalda – A megtalálhatatlan hely

•  Fotó: Fülöp-Crisan Olivér

Fotó: Fülöp-Crisan Olivér

„Legyetek boldogok. Én, az elárult, az üldözött, a bűn örvényéből menekülök, és keresek a Földön egy helyet, ahol megélhet még a becsület” – mondja Petri György fordításában Alceste, Molière A mizantróp című darabjának főhőse, mielőtt végleg elhagyná a színpadot.

Molnár Judit

2017. május 01., 23:352017. május 01., 23:35

Barátja, Philinte csak annyit tesz hozzá: „Menjünk utána. Próbáljunk meg minden lehetőt, hogy szándékától eltérítsük őt”. Philinte-nek, a rezonőrnek ebből a zárómondatából visszafejtve bomlik ki a maga teljességében a darab: utalása egyértelműen öngyilkosságot sejtet, de mivel a bizonyosság ajtaja nyitva marad, a megrögzött optimisták és az örökös boldog befejezést várók másra is gondolhatnak. Sőt vissza is kérdezhetnek: a „nagy nevettető” művében mi másra gondolnánk?

Molière nagysága épp ebben rejlik, hogy a Scapin furfangjait leszámítva nem bohózatokat ír:

a legjobb műveiben csak hajszálon múlik, hogy a cselekmény tragédiába fordul-e vagy sem.

Mert nem egy-egy helyzet nevetségességére, hanem a jellemek komikumára épít. Olyan archetípusok köré építi fel egy-egy alkotásának csodapalotáját, amelyek örök emberi tulajdonságok. A mizantróp 1666-os bemutatója kapcsán azt mondta, „jobbat nem tudtam írni, és bizonyos, hogy nem is fogok”, száz évvel később pedig Denis Diderot, a 18. század egyik legjelentősebb gondolkodója úgy fogalmazott, „a mizantrópot ötvenévente újra kellene írni”.

A szerzőnek és száz évvel később élt írótársának gondolatát egyaránt igazolja, hogy 351 év elteltével is ragyogó ékesszólással mutatkozott meg a Molière-darab a nagyváradi Szigligeti Színházban, amelynek társulata péntek este adta elő A mizantrópot.

Novák Eszter rendezői irányítása alatt minden színész, illetve karakter a legjobbat adta a közös nagy Molière-i tükörfelmutatáshoz: ilyenek vagyunk, ilyen világban élünk.

Alceste (Dimény Levente) nem öncélú „embergyűlölő”, nem magamutogató kivagyi, nem gátlástalan törtető, felfele nyaló és lefele rúgó senkiházi, hanem az a ritka emberfajta, akiből a mindenkori társadalomban sajnálatosan kevés van, s akinek vonatkozásában megszülethettek az olyan mondások, miszerint „ne szólj szám, nem fáj fejem” vagy „mondj igazat, és betörik a fejedet”. Ez utóbbi történik vele is, hiszen Alceste – különösen, ha kérdezik – szinte kényszeresen mondja bárki szemébe a róla alkotott véleményét, ami után perek tömkelege zúdul a nyakába.

Ugyanakkor nyüzsögnek körülötte a különböző frusztráltságaikat más-más formában kompenzáló alakok: Oronte (Kardos M. Róbert), Arsinoé (Tóth Tünde), Acaste (Balogh Attila) és Clitandre (Szabó Eduárd), akik megkeserítik Alceste becsületre, igazmondásra, gerincességre vágyó életét. De a legnagyobb csalódást Céliméne (Tasnádi-Sáhy Noémi) okozza, akit Philinte (Szotyori József) szerint érdemtelenül szeret, ez pedig az előadás során be is igazolódik. Céliméne nem rossz, csak olyan átlagos, fiatal nő, aki elkábul a sok üres beszédtől, és későn ismeri fel az igazi értéket. Alceste eközben nem az embereket gyűlöli, hanem a számára elfogadhatatlan tulajdonságaikat. Philinte próbálja valahogy meggyőzni arról, hogy végső soron a maximalista elvárásai őt magát keserítik meg, teszik tönkre.

De az Alceste-féle genetikai kódba nem lehet sebészkéssel beavatkozni, ezt legjobban Molière tudta, akinek A mizantróp főhőse az alteregója. És tudta Mihail Bulgakov is, aki a Molière-t házi komédiásává tevő Napkirály után három évszázaddal „uralkodó” Sztálin idején szenvedett hasonló bánásmód miatt, ezt pedig épp a nagy elődről írt Képmutatók cselszövése című drámában, később a Molière-életrajzban dolgozta fel.

S vajon a nagyváradi nézőtéren ülők saját mostani világukra ismerhettek a színpadon látottakban? Természetesen igen,

miért is volna épp a mi világunk mentes az örök emberi gyarlóságoktól? A már említett színészek mellett az Éliante-ot játszó Ababi Csillával és a két inast alakító Kiss Csabával, valamint Kocsis Gyulával egyetemben – Novák Eszter vezényletével – ezért is sikerült ilyen tökéletesen eljátszaniuk Molière keserű dallamát, miszerint a hely, amit Alceste keres, ma sem található sehol.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. június 30., hétfő

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly

Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly
2025. június 30., hétfő

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron

Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron
2025. június 30., hétfő

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza
2025. június 29., vasárnap

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
2025. június 28., szombat

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van

Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van
2025. június 28., szombat

Nők Jókai árnyékában – és fényében

Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.

Nők Jókai árnyékában – és fényében
2025. június 27., péntek

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron

Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron
2025. június 26., csütörtök

Nem dísz, nem relikvia: a könyv él – Megnyitotta kapuit a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét

Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.

Nem dísz, nem relikvia: a könyv él – Megnyitotta kapuit a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
2025. június 24., kedd

Kilenc országból érkeznek zenészek a szabadtéri sepsiszentgyörgyi jazzfesztiválra

Sepsiszentgyörgyön gazdag programot kínáló jazzfesztiválra várják a közönséget.

Kilenc országból érkeznek zenészek a szabadtéri sepsiszentgyörgyi jazzfesztiválra
2025. június 23., hétfő

Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb díjakat a nagybányai ATELIER nemzetközi szemlén

Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb elismeréseket a vasárnap este zárult, 31. nagybányai ATELIER fesztiválon.

Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb díjakat a nagybányai ATELIER nemzetközi szemlén