Nyitva tartani Kőrösi Csoma Sándor „kapuját”: emlék- és dokumentációs központot létesítenek Kovásznán

Szülőfalujában, a háromszéki Csomakőrösön református istentisztelet keretében, végső nyughelyénél, az indiai Dardzsilingben pedig buddhista szertartással emlékeztek a 180 éve elhunyt Kőrösi Csoma Sándorra a hét végén. Az eseményeket a sepsiszentgyörgyi és delhi Liszt Intézet szervezte. A teret és időt átívelő megemlékezést Erdő Mariann, a Liszt Intézet Delhi vezetője kezdeményezte, aki az évforduló alkalmából Delhiből Dardzsilingbe utazott a koszorúzásra, felajánlva egy párhuzamos esemény létrehozásának lehetőségét, amely összeköti a nyelvtudós szülőfaluját végső nyughelyével. A koszorúzás mindkét helyszínen szakrális elemmel egészült ki, a résztvevők lerótták kegyeletüket a magyarok őshazáját kereső nyelvtudós, a tibeti–angol szótár megalkotója előtt.

Az összehangolt ünnepről készült kisfilm április 12-étől Facebookon, illetve a Youtube videómegosztón is megtekinthető lesz.

„Szeretnénk, hogy szülőföldjén és végső nyughelye helyszínén is életben tartsák az emlékét, tisztelegjenek szellemisége előtt” – mondta a szervezésben részt vevő Ferencz Éva, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület tagja.

Ferencz Éva azt is elmondta, évtizedek óta megfogalmazott igénynek eleget téve Kovásznán egy emlék- és dokumentációs központ létrehozásán dolgoznak. Az épülő emlékház munkálatainak megkezdése magyar állami forrásoknak, illetve Lezsák Sándor országgyűlési képviselő közbenjárásának is köszönhető – tudtuk meg az emlékpont kovásznai felelősétől. A kezdeményezés ugyanakkor Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnökének kitartása és közbenjárása nélkül sem jöhetett volna létre. Kiemelte, az egyesület egyúttal a Lakitelek Népfőiskola hálózatának részévé vált. A népfőiskola az anyagi támogatás mellett működési keretet is biztosít, amely hozzájárul, hogy az épülő emlékpont minél hatékonyabban szolgálhassa a kitűzött célt, valamint hogy a helyi közösség hasznára váljon.

– mondta Ferencz Éva. Rámutatott, a dokumentációs központ fő küldetése a Csomáról szóló megszerezhető kiadványok összegyűjtése. A Csoma-hagyaték legnagyobb részét a Magyar Tudományos Akadémia őrzi, ahol a nyelvtudós által egykor vásárolt könyvek mellett az úgynevezett Alexander-könyvek is megtalálhatók. Ezekben Csoma kérésére mesterei a tibeti irodalom és tudományosság egy-egy területét összegezték, illetve a nyelvtudósnak a tibeti műveltség és vallásosság kapcsán feltett kérdéseire válaszoltak. A londoni British Museumban, az Angol Gyarmati Levéltárban és Kalkuttában is őriznek a Csoma-hagyatékhoz tartozó kiadványokat, amelyeket az egyesület felhasználna.

– nyilatkozta Ferencz Éva. Az épülő központ másik fontos célkitűzése, hogy helyet biztosítson a kovásznai textilművész és néprajzkutató, Gazdáné Olosz Ella (1937 – 1993) munkáiból létrehozott galériának. Jelenleg Kovászna város önkormányzata őrzi az alkotásokat, de az egyesület tagjai szeretnék, ha méltó helyre kerülne a kivételes értékű hagyaték. Bár a járványhelyzet és az ukrajnai háborús helyzet nem tesz lehetővé építkezésbarát időket, a ház már a tetőfedési munkálatoknál tart, az egyesület tagjai pedig bíznak benne, hogy az alsó szintet hamarosan befejezik, hogy mielőbb megnyithassák a látogatók számára.

A csomakőrösi koszorúzást koordináló Szebeni Zsuzsa, a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy vezetője a Krónika megkeresésére elmondta, hogy Csoma Sándor kivételessége – amelyre ma is érdemes emlékezni – a kutató szellemiségében és abban a magatartásban keresendő, amellyel a kitűzött célért hajlandó volt rengeteg áldozatot vállalni. Eredeti célját, az őshaza megtalálását ugyan nem teljesítette, de útja során olyan óriási értéket hozott létre, amely az egész világ számára figyelemre méltó – tette hozzá.

Rámutatott, kivételes a tudós által bejárt életút a tekintetben is, hogy egy református közösség neveltetéséből indulva végül a tibeti buddhista kultúrában kötött ki. Mint mondta, rengeteg kihívással akart megbirkózni Kőrösi Csoma Sándor, ezek egyszerre voltak fizikaiak és szellemiek.

„Azt hiszem, leginkább ezt a magatartást érdemes átörökíteni. Természetesen beszélhetünk a nyelvészet szempontjából fontos, új szótárak létrehozásáról, a terepen való kutatómunkáról, de valójában olyan fizikai megpróbáltatás és a szellemi kihívás közös nevezője ez, amely kevés tudósnál van jelen” – vélekedett Szebeni Zsuzsa. Hozzátette, Csoma személyét leginkább Robert Browning A tudós temetése című költeményének egyik verssorával tudja megragadni: „ki tudni, nem élni akart”.

A nyelvtudós szülőfalujában, Csomakőrösön két látogatható központ is található: az egykori szülőházának a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület által építtetett rekonstrukciója, valamint a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy és a helyi református egyház által létrehozott, interaktív emlékszoba. Utóbbi olyan közösségi térként határozza meg magát, amely Csoma Sándor életének fontosabb állomásait mutatja be a látogatók számára.

Szebeni Zsuzsa elmondta, olyan környezetet szerettek volna létrehozni, amelyben a tudós zanglai tartózkodását akarták felidézni, a kalkuttai könyvtárat is szerették volna rekonstruálni. Az interaktív felületekkel ellátott tér minden évben valamilyen fejlesztéssel bővül, és az év bármely szakában várja az oda látogatókat.

Az emlékházat a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület építtette 1998-ban, Csoma leégett szülőházának egykori helyén. Az egyesületet képviselő Ferencz Éva elmondta, az épület tulajdonképpen a korabeli házak „replikája”, amelyhez Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgatója válogatta össze a megtekinthető anyagot. A Csoma korára jellemző stílusban berendezett ház egy udvarral is rendelkezik, amely különböző tematikus rendezvényeknek adhat teret, és amely – mint Ferencz Éva rámutatott, szeretnék, ha nagyobb látogatottságnak örvendene. Mivel az egyesület a házra nem tartott igényt, elkészülte után a csomakőrösi református egyháznak adományozta – tette hozzá.

Ferencz Éva arról is beszélt, hogy a Csoma-megemlékezés Kovásznán az 1990-es évekig visszanyúló hagyománynak örvend. A rendszerváltás után az emlékápolás a Csoma-napok nevet vette fel, kezdetben tudományos konferencia keretében adott teret mindazoknak a tudósoknak és kutatóknak, akik Kőrösivel kapcsolatos felfedezéseiket, gondolataikat és meglátásaikat szerették volna megosztani. A három évtizedes múlttal rendelkező konferencia időközben Kovászna megye egyik legfontosabb kultúrturisztikai ünnepévé nőtte ki magát, amely diplomáciai figyelemre is érdemes – mutatott rá Ferencz Éva. Arra a kérdésre, mit érdemes leginkább átörökíteni és megőrizni Kőrösi Csoma Sándor szellemiségéből, úgy fogalmazott, azon csodálkozik, hogy a napjainkban nagy teret hódító Kelet-kutatásnak még nem része egy különálló, Csoma-fakultás.

– vélekedett. Mint mondta, „kapunyitónak” tartja Csoma Sándort, hiszen ő volt az, aki megnyitotta Kelet és Nyugat kapuját. „Azt már sosem tudjuk meg, mi történt volna, ha nem Nagy-Britanniának, hanem Magyarországnak lett volna lehetősége támogatni a nyelvtudóst. Mi mindenképp azon vagyunk, hogy ezt a kaput nyitva tartsuk, és minél több embert tereljünk be ebbe a térbe, ami az önazonosságunk, hovatartozásunk, eredetünk, a környező népekkel és kultúrákkal való rokonsági kapcsolataink tere is egyben” – tette hozzá Ferencz Éva.

Kőrösi Csoma Sándorra emlékeznek Háromszéken és az indiai Dardzsilingben

Halálának 180. évfordulója alkalmából a háromszéki Csomakőrösön és az indiai Dardzsilingben is megemlékeznek a nagy nyelvtudósról, Kőrösi Csoma Sándorról – közölte a Liszt intézet Sepsiszentgyörgy.