Tekei Erika kultúrakutató mesélt gyerekeknek a magyar népmese napja alkalmából szeptember végén a marosvásárhelyi gyermekkönyvtárban, az eseménybe bekapcsolódott az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány
Fotó: Maros Megyei Gyermekkönyvtár
Tulajdonképpen mindenki arra vágyik, hogy a saját meséjének, történetének jó vége legyen, ezért is fontos az ember számára a „tiszta forrásból” származó népmese – fejtette ki a Krónikának Tekei Erika marosvásárhelyi kultúrakutató. Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány kiadványokért, élőszavas mesemondásért, szövegfolklórért felelős oktatási szaktanácsadója úgy véli, a népmese tulajdonképpen vágyvilágot jelenít meg, a mesékbe foglalt bölcsesség élni és túlélni segít, közvetíti a hogyan kell, hogyan érdemes élni üzenetét, a mese hőse pedig megmutatja, hogy mit kell tennünk, ha bárki vagy bármi az élet működését, a világ rendjét veszélyezteti.
2023. október 03., 18:432023. október 03., 18:43
Kárpát-medence-szerte a népmese fontosságára irányul a figyelem szeptember 30-án, a magyar népmese napján, amelyet Benedek Elek, a nagy mesemondó születésnapján ünnepel a magyarság. Egyre többször hangzik el manapság, hogy a „tiszta forrásból” származó mese, azaz népmese gyógyító erejére, örök érvényű, mély igazságaira,
Tekei Erika marosvásárhelyi kultúrakutatót, szerkesztőt, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány kiadványokért, élőszavas mesemondásért, szövegfolklórért felelős oktatási szaktanácsadóját arról kérdeztük, vajon mivel magyarázható az, hogy a népmese „hatóereje” változatlan, időtlen, és ma is fontos, hogy megszólítsa az emberi lelket. „A népmese tulajdonképpen egy vágyvilágot jelenít meg, a mesékbe foglalt bölcsesség élni és túlélni segít, közvetíti a hogyan kell, hogyan érdemes élni üzenetét. Persze, amikor ezt mondom, akkor elsősorban a tündérmesékre, hősmesékre, varázsmesékre gondolok. A mese hőse megmutatja, hogy mit kell tennünk, ha bárki vagy bármi az élet működését, a világ rendjét veszélyezteti. A mese hőse a humánum képviselője egy értékvesztett világban” – fogalmazott Tekei Erika.
Kifejtette, a hősnek általában útra kell kelnie és vissza kell szereznie valami nagyon értékeset, fontosat (például az elrabolt égitesteket, egy szeretett lényt, az igazságot), útja során mindenféle próbákat kell kiállnia, közben segítőkre talál, varázseszközökre tesz szert, de lesznek akadályozói és ellenségei is.
Tekei Erika kultúrakutató: „mindenki a saját meselátó szemével a maga módján látja a szavakkal festett mesebeli képeket”
Fotó: Tekei Erika/Facebook
Mindig fognak születni új meseváltozatok
Tekei Erika néprajzosként hosszú ideje kutatja a népmesei anyagot, így azt is megkérdeztük tőle, miként látja: maga a meseanyag „élő-e” még valahol Erdélyben a jelen korban is. Vagyis hogy születnek-e manapság népmesék, esetleg változnak-e, módosulnak-e a mai korhoz igazodva valamiképpen a régebben keletkezettek, vagy már „lezárt” anyagnak kell tekinteni a műfajt.
Hozzátette, a népmesegyűjtemények 19-20. századi megjelenésével – bár ezeket a könyveket felnőtt olvasóknak szánták – a népmese írott szövegként az intézményes, óvodai és iskolai oktatás-nevelés részévé is vált, és fokozatosan gyermekműfajjá alakult. Ugyanakkor hetven-nyolcvan évvel ezelőtt a mesemondás alkalmai még a csoportos munkavégzéshez – fonás, kukoricahántás, tollfosztás, kaláka, favágás, szénégetés stb. – vagy a kényszerből való együttlétekhez – katonaság, hadifogság – is kapcsolódtak, felnőttek is mondtak mesét felnőtteknek.
„A második világháború után az újságok, folyóiratok, könyvek, majd az 1960-as évektől a rádió, a ’70-es évektől pedig a televízió terjedése egyre inkább háttérbe szorította a mesemondást mint közösségi időtöltést. A mesemondás továbbéltetői a legszerencsésebb esetben a családtagok – szülők, nagyszülők, idősebb testvérek, azon kívül pedig az oktatási és közművelődési intézmények, pedagógusok lettek” – ecsetelte a kutató. Mint mondta,
Készen kapott képek helyett „meselátó szem”
Manapság is vannak mesemondók – például a Kolozs megyei Ördöngösfüzesen élő Hideg Anna, a népművészet mestere, aki hallgatóság előtt is szokott mesélni, de mások is mesélnek hasonlóképpen. Hideg Annát egyébként a „népi kincsek egyik utolsó birtokosának” is tekintik. Tekei Erikától azt is megkérdeztük, hogyan látja, a személyesen elmondott, megosztott mesék mennyiben hatnak másképp a befogadóra – legyen az gyerek vagy felnőtt –, mint úgy, ha írott szövegből olvassák fel, esetleg animáció formájában jut el a befogadóhoz.
Képeket sem készen kapnak, mindenki a saját meselátó szemével a maga módján látja a szavakkal festett mesebeli képeket” – fejtette ki a kutató. Hozzátette, Hideg Anna ördöngösfüzesi mesemondó 1936-ban született, ő és a kortársai még hagyományos módon hallották, tanulták a meséket, téli estéken a fonóban vagy tollfosztáskor, manapság a legtöbben az írott szövegek alapján tanulnak újra mesélni, szívesen veszik elő újra a régi népmesegyűjteményeket.
Hideg Anna ördöngösfüzesi mesemondó, a népművészet mestere 1936-ban született, ő és a kortársai még hagyományos módon hallották, tanulták a meséket
Fotó: Maros Megyei Gyermekkönyvtár
Madarakká változtatott fiúk, helyreáll a „gyönyörű Rend”
Tekei Erikát arra kértük, nevezze meg a kedvenc népmeséjét, és azt is mondja el, miért ezt választja. „Egy-egy mese megszólít, nagyon megszeretem, többször elolvasom, szívesen mesélem. Hogy mikor melyik a kedvenc népmesém, az változik. Ha egyetlenegyet mondhatok, akkor most a bátyjait kereső lány elnevezésű mesetípust választanám, a madárrá változott testvéreit megmentő lány, a szenvedés árán hozott áldozat, a kitartás, a hit meséje ez számomra” – felelte a kutató. Mint elmondta: a mese cselekményváza szerint az anya megharagszik a fiaira és megátkozza őket. Az átok beteljesül, a fiúk madarakká változnak (hollóvá, darvakká, hattyúkká, varjúkká, vadludakká), és elrepülnek. A lánytestvérük később megtudja, hogy valamikor voltak testvérei, hogy mi történt velük, és a keresésükre indul.
Népmesemondás a Vásárhelyi Forgatagon
Fotó: Tekei Erika/Facebook
Egy királyfi rátalál a különös lányra, beleszeret és feleségül veszi. A most már királynénak gyermeke születik, de az anyósa vagy ördöngös banya a gyermeket ellopja, egyes meseváltozatokban állatkölyökkel cseréli el, és az anyát gyilkossággal vagy állatszüléssel vádolják. Halálra ítélik, ártatlanságát a fogadalma miatt nem bizonyíthatja, nem beszélhet. Közben lejár a hét esztendő, a vesztőhelyen megjelennek a lány testvérei, emberré változnak, megszűnik az átok, megmentik a lánytestvérüket, a királyi gyermek előkerül, és a gonosz elnyeri büntetését. „Kedvenc mese után egy kedvenc idézetet is meg szeretnék osztani az olvasókkal, az egyik kedvenc mesegyűjtőm, Nagy Olga gondolatait:
Ez a felfogás abból a belső kényszerből alakult ki, hogy vigasz nélkül nem élhetünk, hinnünk kell a csodában! Abban, hogy a jó győzhet, a gonosz pedig megkapja büntetését. Ez valójában egyfajta mitikus alapállás, mely a vallásnak is alapját képezi” – idézte a kutató Nagy Olga (1921 –2006) erdélyi néprajzkutató, etnológus gondolatát.
A mesékben élő bölcsesség átörökítését ünnepelték magyar nyelvterületen pénteken, a népmese napján.
Benedek Elek emlékének, örökségének ápolására hívják fel a figyelmet csütörtökön, a magyar népmese napján, a nagy mesemondó születésnapján több erdélyi és magyarországi településen. A jeles napról a kisbaconi emlékházban is megemlékeznek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.
Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.
Sepsiszentgyörgyön gazdag programot kínáló jazzfesztiválra várják a közönséget.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!