A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kertjében, valamint több más helyszínen tartott szombati esemény a kortárs magyar irodalom különféle vetületeire, de a vizuális kultúrára és a műfordításra is összpontosított. Duka Boróka, a fesztivál sepsiszentgyörgyi főszervezője kérdésünkre kifejtette, a tulajdonképpen Szegedről „átörökített” irodalmi fesztiválhoz hasonlót régen szeretett volna. „A férjem kerékpárokkal foglalkozik, én pedig irodalommal foglalkoztam, és szerettünk volna közösen valamilyen kerékpáros irodalmi fesztivált szervezni. Rátaláltam a szegedi kezdeményezésre, felvettem velük a kapcsolatot, nagyon nyitottak voltak, örültek, hogy Sepsiszentgyörgy is bekapcsolódik az irodalmi fesztiválba” – mondta el Duka Boróka.

2022-ben szervezték meg első ízben Háromszéken a Triciklit, aztán a vajdasági Magyarkanizsa közössége is csatlakozott, így három helyen, három országban működik a fesztivál. Ebben az évben a szentgyörgyi eseményt a helyi önkormányzat és a megyei tanács támogatta, de voltak még más támogatóik is. A főszervezőt a fesztivál gondolatiságáról is kérdeztük, arról, hogy mi alapján válogatják össze eseményeiket, meghívottjaikat. Mint kifejtette, másik két szervezőtársával – Szabó Eszterrel és Kusztos Annával – együtt főként saját élményeikből kiindulva próbálják összeállítani a programot. Idén ismertebb meghívottaik is voltak Magyarországról: Gerlóczy Márton író és Jakobovics Kitti pszichológus, irodalomterapeuta.

Mivel a vakáció és a nagy hőség idejére, valamint hétvégére esett a fesztivál, talán kevesebben tudtak ellátogatni, de Duka Boróka elmondása szerint az a tervük, hogy évente ne csak egy alkalommal szervezzék meg a Triciklit, mert fontosnak tartják megszólítani, bevonni a fiatal közönséget. Kérdésünkre, hogy a sűrűn megszervezett kulturális, könyves események sorában mi teszi egyedivé a Triciklit, Duka Boróka azt mondta: az, hogy tágíthatóak, képlékenyek a határai.

A szemlén irodalmi folyóiratok, a magyarországi Tiszatáj és Eső, valamint a vajdasági Híd irodalmi, művészeti és társadalomtudományi kiadvány szerkesztőinek részvételével tartottak kerekasztal-beszélgetést a gyönyörűen felújított, Kós Károly által tervezett múzeumépület körüli árnyas kertben. Orcsik Roland a Tiszatáj vers- és kritikarovatának szerkesztőjeként, Berényi Emőke a szerbiai Híd leköszönő főszerkesztőjeként, a marosvásárhelyi születésű Molnár H. Magor pedig az Eső című irodalmi lap szerkesztőjeként vett részt a Kusztos Anna által vezetett kerekasztal-beszélgetésen. Többek közt elhangzott, hogy

„Különösen nagy kedvencem Farkas Árpád költészete, mivel édesanyám színésznő, már kicsi gyerekkoromban ismertem a költő sorait. Az Eső Köpönyeg című rovatában felkérésünkre a költő Fehéregyháza, 1849 című versére érkeztek hozzánk kortárs újraírások, párversek” – mondta el a szerkesztő. Mint kiemelte,

Az író Áprily Lajos költő dédunokája, hét esztendővel ezelőtt jelent meg Altató című, édesanyja felmenőinek történetét feldolgozó regénye – többek közt erről is faggatta őt a moderátor, Szabó Eszter.

A magyarra fordított kortárs román irodalomról is szó esett a fesztiválon: Egy tiltott szerelem magyar hangja címmel szervezték meg a beszélgetést András Orsolya műfordítóval, aki Alina Nelega Mintha mi sem történt volna című regényét ültette át magyarra. A marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában megjelent regény kapcsán sok szó esett

A láthatatlan munka című ötlet megvalósítását tulajdonképpen már a múlt évben elindították egy performance-szal, amelyet a sepsiszentgyörgyi PulzArt művészeti fesztivál keretében tartottak. „Hiszünk abban, hogy a művészet ösztönözheti a cselekvőképességet. Tulajdonképpen arra a meg nem fizetett, láthatatlan munkára akarjuk felhívni a figyelmet, amelyet nem méltányol kellőképpen a társadalom. Úgy is mondhatnánk, hogy

Friss kiadványukkal nagymamájuknak, az idén 10 éve elhunyt Simó Erzsébet újságírónak, a Háromszék napilap egyik alapítójának emléke előtt tisztelegtek. A különleges nyomat figyelemfelkeltő üzenete szintén a társadalmi méltánytalanság és igazságtalanság kérdéseire hívja fel a figyelmet. Simó Erzsébetnek az 1992. augusztus 5-én, a Háromszék hasábjain megjelent vezércikkét „aktualizálták”, rámutatva, hogy az akkori társadalmi, közéleti gondok közül sok felvetés ma is ugyanúgy érvényes, mint 32 évvel ezelőtt. Mint mondták, nagymamájuk 1992-es vezércikke „kísérteties” módon „rímel” lepedős performanszukra – és érdekesség, hogy a cikkre csak később bukkantak rá, vagyis előbb született a performansz ötlete, és később találták meg a vezércikket. Simó Erzsébet 1992-ben arra is reflektált az akkor a lakosságot ért méltánytalanság különböző összetevőit felsorakoztató írásában, hogy akkoriban éppen nem működtek az elemi szolgáltatások, a városlakóknak nélkülözniük kellett a hideg és meleg vizet.

Amint a moderátor, Vetró Baji képzőművész kiemelte, a „női érzékenységet” előtérbe helyező kezdeményezésnek az is különlegessége, hogy közös a nagymama és lányunokái által megfogalmazott gondolat. A fesztivál keretében Serestély Zalán, a kolozsvári bölcsészkar adjunktusa tartott rendhagyó (világ)irodalomórát A világirodalomból a világ – Kié? Mióta? címmel. Jakobovits Kitti irodalomterapeuta Írók, könyvek, olvasók – irodalom és pszichológia közös pontjai címmel tartott előadást.

korábban írtuk

Erdélybe is „elteker” a Tricikli Fesztivál: az olvasást és a kerékpározást népszerűsíti a programsorozat

Újra Magyarkanizsát, Szegedet és Sepsiszentgyörgyöt érinti az olvasást és kerékpározást népszerűsítő programsorozat, a Tricikli Fesztivál – tájékoztatták a szervezők az MTI-t.