A művész elmondta, abban, hogy erdélyi magyarként beválogassák a programba, nagy szerepet játszott a romániai országos színházi fesztiválon (Festivalul National de Teatru – FNT ) való részvétele. A bukaresti, nagy volumenű, szakmailag meghatározó színházi seregszemlén a gyergyói Figura Stúdió Három nővérében Andrejt játszva hívta fel magára egy kritikus figyelmét.

„Elmondta, hogy érződik rajtam az, hogy nincs színművészeti egyetem mögöttem, mivel nincsenek akkora gesztusaim. Ugyanis sok esetben a filmekben éppen olyan embereket keresnek, akik nem rendelkeznek színházi tapasztalattal, mert természetesebbek, egyszerűbbek. Ő javasolta, hogy részt vegyek ebben a programban” – idézte fel Bocsárdi Magor. Hozzátette, ezek után már csak össze kellett állítania és beküldenie egy portfóliót, amely alapján a szervezők beválasztottak a többi tíz fiatal közé.

Illetve találkozók különböző, a filmiparban dolgozó szakemberekkel (rendezők, producerek, castingügynökök, filmszínészek), akik bevezették őket a szakmába. Bocsárdi Ma­gor arra is kitért, hogy számos castingigazgatóval találkoztak, akik elmagyarázták, hogy meg kell tenni mindent azért, hogy valaki „látható” legyen.

Amikor rendezők vagy castingosok válogatnak, akkor ezeket végignézik, és rákeresnek konkrét paraméterek, életkor, rassz, nyelvtudás és egyéb készségek alapján, amire szükségük van. A színésztrénerrel való munkán kívül végig románul zajlott a program. Annak ellenére, hogy beválogattak még egy magyar nevű lányt a programba, ő már régóta Bukarestben él és dolgozik, így Magor tulajdonképpen egyedül volt magyar ajkú.

„Kimondottan hátrányom ebből nem született, talán csendesebb voltam, mint a többiek, és az elején kicsit feszengtem, hogy nem mondok valamit helyesen, de aztán elengedtem ezeket a frusztrációimat” – mutatott rá Bocsárdi Magor.

„Színházban kicsit nehezebb amatőrként boldogulni”

A fiatal művész arról is beszélt, hogy lehet, hogy mindig az adott projekttől függ, hogy éppen a színház vagy a film világát találja vonzónak. „Színházban kicsit nehezebb amatőrként boldogulni, mert nem föltétlenül elég a természetesség és az őszinteség. Oda kell még az a plusz, ha mondjuk, van a nézőtéren négyszáz ember, akkor a hangod – ha egy intim dolgot is mondasz – akkor is eljusson az utolsó sorba.

– fejtette ki. Hozzátette, a két világ nagyon más, de mindkettőt élvezi, de talán a film kényelmesebb számára. Mint mondta, persze annak is megvannak a nehézségei, többször felvenni egy jelenetet, vagy néha nincs is ott a színész partnere, és amikor a kamera forog, egy leragasztott pontnak kell, mondjuk, szerelmet vallania, azonban ezt is érdekesnek találja.

„A program mindenképp kedvet adott, meg talán kicsivel több önbizalmat is. Ha majd újra kamera elé kell állnom, kicsit biztosabban fogok nekimenni. Azt érzem, hogy bővült az eszköztáram, nem beszélve arról, hogy rengeteg fotó és videó készült rólam, mert ebben a műfajban nagyon fontos, hogy aktuális, jó fotók készüljenek rólad” – fejtette ki a művész.

Elmondta, nehezére esik az önreklámozás és a közösségi média útvesztőiben is nehezen boldogul, azonban ez a mai világban elengedhetetlen. Ugyanígy az első pár napban a rengeteg figyelem is zavarba hozta, de a program végére sikerült feloldódnia.