Elmondása szerint már felidézni is nehéz, hogy mikor tartották az első, tojásírásra koncentráló rendezvényt: 1995-ben vagy 1996-ban volt az első foglalkozás, melyet akkor még a városi strand akkor üresen álló épületében tartottak. A második kiadást a Guzsalyas Alapítvány akkori székhelyén rendezték meg; meghívottja Bodor Erzsi néni volt Gyimesbükkből, aki megtanította a hagyományos tojásírást és a kesice, azaz íróka készítését is.

„Azóta folyamatosan, minden évben van tojásírás, kivéve az utóbbi két évet, amikor a járványügyi korlátozások miatt nem lehetett. Egyre többen jöttek, és nem lehetett kirakni őket este, már mi is kellemetlenül éreztük magunkat, hogy a program végén ki kellett tuszkolni az embereket. Kolozsi Ildi kolléganőnk azt javasolta, hogy mindenki maradjon addig, amíg kedve tartja, amíg megírja az összes tojását, de erre mi rálicitáltunk: azt mondtuk, hogy legyen maratoni, 24 órás tojásírás nagypénteken” – idézte fel Tóth-Birtan Tinka.

Elárulta, hogy ez számukra nagyon fárasztó, hiszen nagyhéten délelőttönként osztályoknak szerveznek foglalkozásokat, délutánonként szintén tojásírást tartanak, és ezek után következik még a pénteki „erőltetett menet”.

„Mi úgy éljük meg, hogy ezek az alkalmak a találkozás, az elmélyülés és alkotás örömét egyszerre jelentik” – tette hozzá Tóth-Birtan Tinka. Kiemelte, hogy az éjszakai rendezvényen résztvevők száma rekordot jelent a történetükben, ami azért is kiemelkedő, mert ez nem egy koncert, ahol 650 ember egyszerre bulizik, hanem kézműves foglalkozás, ahol mindenki 2–3 órát elmélyülten bütyköl a tojások díszítésével.

Generációról generációra átszálló foglalkozás

A Guzsalyas Alapítvány igazgatója azt is elmondta, hogy vannak évről évre visszatérő résztvevők, de minden évben sok az új érdeklődő is: például azok a gyerekek, akik a délelőtti foglalkozások keretében, az osztályukkal érkezve ismerik meg a tojásírást, esténként pedig gyakran szüleikkel térnek vissza, hogy nekik is megmutassák a megtanultakat.

A tojásírás éjszakáján, melyről az utolsó résztvevő idén éjjel fél négykor ment haza – de volt olyan év is, amikor reggel fél nyolckor –, zene is van. Annak ellenére, hogy böjt idején nem illik, nem szabadna hogy szóljon a zene, az este folyamán a Folker Zenekar és a hozzájuk társuló sepsiszentgyörgyi zenészek muzsikálnak, ami növeli a jó hangulatot.