– mondta el megkeresésünkre Furu Árpád műemlékvédelmi szakmérnök, a munkálatok szaktanácsadója.

A teljes körű helyreállítás szerteágazó, évekig tartó munkálatait 85 százalékban a magyar kormány, 15 százalékban a román kormány finanszírozta. „Az épületről a gótikus kapukeret sugallta, hogy jelentős leleteket rejthet. A tudás, amit a helyreállítás során szereztünk, az erdélyi építészettörténet olyan korszakáról árnyalja a képet, amelyről viszonylag keveset tudunk. A középkorról van szó, amelynek egyházi és várépítészete ismertebb, viszont a polgári építészetéről sokkal nehezebben szerezhetünk információt, hiszen a városok folyamatosan fejlődtek, nemzedékenként alakították az épített környezetet, nemcsak a középkori, de a reneszánsz kori vagy barokk emlékeket is. Ez különösen érvényes Kolozsvárra” – fejtette ki Furu Árpád.

Hozzátette, az elmúlt fél évszázad egyáltalán nem kedvezett a középkori emlékek vizsgálatának, sőt a felújítások, fejlesztések szembementek ezzel. „Az épületről, amely az 1880-as években került az unitárius egyház tulajdonába, Bálint Benczédi Ferenc püspök úgy vélekedett, hogy elmúlt az az idő, amikor az egyház vezetőjének ilyen nagy épületben kellett élnie a mindennapjait, így ezt a különleges teret fordítsuk inkább a közösség javára. Az épület nagyon súlyos szerkezeti problémákkal küzdött: repedések a falakon, boltozatokon, vizesedés, penészedés, így nyilvánvaló volt, hogy valamit tenni kell, és a munka 2009-ben el is kezdődött” – fogalmazott a szakember.

Erdély polgári építészetéről mesélő leletegyüttes

A kapualjba lépve a látogató több pannón tájékozódhat arról, hogy restaurálás előtt milyen állapotban volt a ház, amely Mátyás király szülőháza mellett a legrégibb polgári épülete a városnak. Furu Árpád kifejtette, a szerkezeti felújítások érdekében vizsgálatok voltak szükségesek, vakolatokat kellett leverni, alapozási gödröket vizsgálni, egy műemlék épület esetében pedig az épületdiagnosztika és művészettörténeti kutatás kéz a kézben halad.

– mondta Furu Árpád. A szakember kifejtette, a feltárásoknak köszönhetően számos érdekes lelet bukkant elő, kezdve a bejárattól, a pincén, középkori és reneszánsz kori, barokk kori tárgyi leleteken át a XIX. század végére jellemző tárgyakig. A bejárat alagútszerű, szokványos kapualjnak tűnt, ahol az oldalfalakon két ív vonalát lehetett felfedezni anélkül, hogy az ember tudta volna, mi van mögötte.

A művészettörténeti kutatást Lupescu Radu és Kovács Zsolt végezték, a régészek munkáját Csók Zsolt vezette.

A középkori pince és az ismeretlen S. T.

A szakember elmondta, szintén meglepetést jelentett a középkori pince restaurálása, ezt a teret, ami kezdetben borospince volt, az évszáza­dok során sok mindenre használták, legutóbb raktározásra. Ami érdekes, hogy boltozatán még ott van az építéskori, azaz mintegy hatszáz éves habarcsfelület, ami túlélt mintegy hatszáz évet. Érdekes feladat volt a járda alatti, egykori utcai pincei lejárat feltárása is: ez az építészeti megoldás ismert Kolozsváron, a régi házak lejárata az utcából nyílt, funkciójuk az volt, hogy a lépcsőkön hordókat vittek le; a pincegádor a bor árusítását is szolgálta.

A 19. század elején városi rendeletre szüntették meg ezeket a lejáratokat. Szintén fontos középkori emléknek számítanak a lépcsőházi feljáróban a hatalmas, faragott, sima felületű sarokkövek, amelyeknek jelentős az építészettörténeti üzenete.

„Sajnos ennek a háznak az építtetőjéről semmit sem tudunk, a 15. század második felében zajló nagy munkálatok megrendelőjére viszont S. T. monogramos, csillagot és keresztet ábrázoló címere utal. A címer ott látható a Szent Mihály-templom falán is, ugyanakkor a templom 19. századi felújítása során az egyik kápolna oltára előtt megtaláltak egy XV. századi sírt, amin ugyanez a címer állt. Gótikus feliratából sajnos sem az évszámot, sem a nevet nem lehetett kiolvasni. Mindebből arra következtethetünk, hogy a címer tulajdonosának szoros kapcsolata volt a plébániával, fontos szereplője lehetett az akkori közéletnek” – fejtette ki a szakember.

Az üvegtárlókban ezek a tárgyak is megtekinthetőek. A barokk korszakból is került elő figyelemre méltó lelet: az egykori tulajdonos, a Wesselényi család építkezései korából egy 17–18. századi, virágos mintával festett deszka, amely vagy egy ajtólap, vagy egy mennyezet része lehetett.

„Ez azért jelentős, mert míg a vidéki templomokban nagy számban lehet látni festett kazettás mennyezetet, polgári környezetben a szász városokban sem ismeretlen az ilyen, addig Kolozsvár hasonló, feltehetően jelentős minőséget képviselő értékei elvesztek. Szintén különleges a 19. század eleji festett padló: a nagyterem padlóját ugyanis parkettezést idéző, sötétbarna, fekete, világosbarna geometrikus mintákkal díszítették. Ez a megoldás Erdély-szerte ismeretlen volt eddig a művészettörténetben. A padlót szakrestaurátor felújításának köszönhetően újra láthatjuk” – mondta el a szakember.

– mondta a szakember. A helyreállításnál építészek, művészettörténészek, régészek, restaurátorok és szakmunkát végző kivitelezők, több tucat csapat dolgozott, a munkában több mint kétszázan részt vettek.

A Vallásszabadság Házát vezetett séták keretében lehet megtekinteni, az időpontot előre meghirdetik, így aki akar, jelentkezhet. Egyszerre természetesen csak korlátozott számú látogatót kalauzolnak. A Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt, augusztus 19. és 26. között nyílt napok keretében lehet majd megcsodálni a 15. századi épületet, a régészeti és egyháztörténeti kiállítást, ekkor szintén szakemberek vezetik a látogatókat.