Szintén premier volt, hogy három filmrendező foglalt helyet közöttük: Csoma Sándor volt a rendezőcsoport mentora, Szabó Szonja a gyártásvezetőké, és Hajdu Szabolcs a színészcsapaté.

A tábor „rejtőzködő” lakói a saját műhelyükben berendezkedett animációsok voltak: hat rövidfilmjük fele papírkivágásos, fele kézi rajzos technikával készült, ők Bertóti Attilától és Egely Katitól tanulhattak. Buzogány Klárát, a Filmtett Egyesület munkatársát arra kértük, összegezze az alkotótábor hozadékait, fejtse ki,

„Évről évre rengeteg lelkesedést tapasztalunk a jelentkezők részéről. Úgy érzem, idén különösen jó csapat jött össze, nagyon „működött a kémia” közöttük, és rengeteg energiát fektettek a közös alkotómunkába. Néhányan kicsit „bele is haltak” a filmjükbe – ilyent még nem láttam korábban: annyira koncentráltak a folyamatra, hogy egy adott ponton elveszették a lábuk alól a talajt, „talpra kellett újra állítani” néhányukat. Fontos volt visszarángatni őket abba, hogy itt nem az a lényeg, hogy Oscar-díjas produkciók készüljenek, hanem ez tanulási és ismerkedési lehetőség, és végső soron játék” – fejtette ki Buzogány Klára.

Kérdésünkre arról is beszélt, hogy

Kérdésünkre arról is beszélt, hogy milyen volt az alkotómunka a „miniatűr filmgyárban”, ahol mindössze tíz nap alatt kellett teljesen elkészülniük az új alkotásoknak. Kifejtette, nagyon intenzíven zajlott az alkotás, egyik-másik jelenet hajnalban vagy éjszaka forgott, és ez természetesen fizikailag is megterhelő volt. „Aztán beütött egy több órás áramszünet, ami a vágókat és a hangutómunka-csapatot parkolópályára kényszerítette, majd éjszakázásra.

Mint mondta, szerencsére azt tapasztalják, hogy a tábor idején a fiatalokat érő, nagyon erős impulzusok évekig megmaradó, erős kötelékeket, barátságokat tudnak eredményezni. „Jó lett volna, ha több idő marad a közös lógásra, nem csak egy tábortüzes és egy bulis estén tudnak közösen lazulni, de a nagyobb igényű forgatókönyveket csak így valósíthatták meg – és erős és értelmesen érvelő ellenállásba ütköztünk, ha bármiről is megpróbáltuk lebeszélni őket” – mondta a szervező.

Hozzátette,

A szervezőtől azt is megkérdeztük, hogy miként körvonalazódik jelenleg a Filmtett Egyesület számára a fiatal alkotók által felvillantott perspektíva, azaz meg lehet-e vonni a „fiatal erdélyi magyar film” körvonalait.

A többségük a néhány éve itthon is elérhető filmes egyetemi képzéseknek köszönhetően pályakezdő, az idősebb generációkban kevesebben foglalkoznak filmkészítéssel, s a fiatalok jó része is Budapesten vagy Bukarestben keresi az útját hosszú távon” – mondta Buzogány Klára. Hozzáfűzte, idén ugyan készült helyi hagyományt – a Szent Iván-éji harmatfürdőzést – felelevenítő film a táborban, de alapvetően úgy gondolja, ezek a fiatalok arról akarnak filmet csinálni, ami a hétköznapokban érinti és foglalkoztatja őket: szerelemről, barátságról, családi viszonyokról, testvéri kötődésről, találkozásokról és búcsúról – ezek pedig egyetemes témák és értékek – és ez így van jól.

A szervezőt arról is kérdeztük, hogy a Filmtett producersége alatt most megszületett alkotásoknak mi a további sorsa, hol, milyen fórumokon mutatkoznak be a közönségnek a közeljövőben. Kifejtette, a Filmtett Workshop alatt

„A díszbemutatót Kolozsváron, a fesztivál központjában tartjuk, de a fesztivál több más helyszínén is lesz vetítésük. Remélem, hogy ezután több filmnek is sikerül versenybe kerülnie más fesztiválokon, és a fiatal alkotók megkapják a nemzetközi fesztiválvetítés és -díjazás örömét is – rengeteg példa volt már erre, én pedig nagyon szurkolok az ideieknek is, mert tényleg megérdemlik” – mondta Buzogány Klára.