Fotó: A szerző felvétele
A vándorstáb forgatott Nagyvárad és Torda közelében, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, néhány jelenetet pedig magyarországi helyszíneken rögzítettek. A Kalandorok egy család férfitagjainak három generációját állítja középpontba. Az apa (Rudolf Péter) Erdélyből Budapestre vándorolt trombitaművész, akit érzelmi és anyagi gondok gyötörnek. Ráadásul székelyföldi édesapja (Haumann Péter) is segítségért fordul hozzá: az életvidám öregúr úgy érzi, menekülnie kell felesége (Pogány Judit) éles nyelve elől. Az apát a minduntalan kétes alvilági ügyekbe keveredő fia (Schruff Milán) kíséri el a „mentőakcióra”. Az alacsony költségvetésű, de technikájában, szerepválasztásában annál igényesebb film a hármójuk között kialakuló kapcsolatok története.
A medve nem játék!
Furcsállotta Gyergyószentmiklós lakossága, miért kerítették el a Virág negyed egyik utcácskáját teljes sárga-fekete csíkos balesetvédelmi szalaggal. Javában zajlottak a találgatások, amikor a városkába érkező forgatócsoport kamionjai leparkoltak a jelzett helyen. Az ötvenfőnyi stáb valamenynyi tagja szerelt, épített, vitt-hozott valamit. Közben a színészeknek alkalmuk adódott szétnézni a közelben zajló főzőversenyen. A helybéliek közül többen is felismerték Rudolf Pétert. „Nahát, hogy még ennyire meszsze Magyarországtól is rám ismernek, mi több édesanyám felől érdeklődnek az emberek” – lepődött meg a színész, ám kevés ideje maradt a szemlélődésre, máris szólították a filmezéshez. A kamera mögötti fő helyet Pados Gyula foglalta el, Paczolay Béla rendező még néhány tömör utasítást adott a jelenetben játszó két főszereplőnek. „Forgatás! Statiszták indulnak, jöhetsz te is, Péter. Csapó!” – hallatszott a hangosbemondóból, miközben a kamera előtt egy bordó, meglehetősen koszos autó gördült végig, beparkolt egy juhokkal megrakott Dacia elé, a két férfi kipattant az autóból, elindultak az internetkávézónak álcázott kiskocsma felé. Aztán minden kezdődött elölről, még egyszer és még egyszer, míg az operatőr ki nem jelentette: „ez jó lesz, megvettük”. A gyergyói lakónegyedben megállt az élet, az arra járók tisztes távolságból figyeltek, és sűrűn találgattak: hogy került az idegenből jött filmesek trikóira „A medve nem játék!” felirat. A rejtélyt a forgatás következő helyszínén, a Gyilkostónál Paczolay Béla rendező fedte fel. Elmesélte, székelyföldi helyszínkereső körútjuk során találkozott „a sör nem ital; az asszony nem ember; a medve nem játék; az EU nem ország” tréfás mondással.
Valós történet inspirálta a filmet
„Péterfy Gergely barátom mesélte egy alkalommal, hogy éppen készül Erdélybe, mert el kell hoznia a nagypapáját. Ugyanis az öregúr összeveszett a nagymamával, és a helyzet tarthatatlanná vált” – fejtette meg a Kalandorok forgatókönyvének alapötletét Paczolay Béla. Azt is elmondta, a történetet Péterfyvel közösen továbbírták, a jelenlegi forgatókönyv a nyolcadik elkészült változat. Biztos pontot csupán a csapatot régóta öszszefűző baráti és szakmai szálak jelentettek. Haumann, Rudolf és Schruff mellett mellékszerepben láthatjuk Gáspár Tibor, Kovács Lajos, Pogány Judit, Csomós Mari, Elek Ferenc, Bánfalvy Ágnes, Thuróczy Szabolcs, Urbán Tibor és Király Levente színművészeket. „Haumann Péter humora döntő jelentőségű volt” – tette hozzá Paczolay, aki arra is kitért, a történet érzékeny, humorral fűszerezett jelenetekre épül.
Haumann nem lesz műszékely
„Felvetődött a kérdés, hogy vigyük be az ízes székely tájnyelvet a játékba, végül úgy döntöttünk, jobb, ha nem leszek egy mondvacsinált műszékely” – magyarázta Haumann Péter, aki egyébként visszajáró vendég Erdélyben, ősszel feleségével együtt jön majd szovátai gyógykezelésre. Schruff Milánt – aki első filmszerepét játssza – szintén lenyűgözte az erdélyi táj szépsége. „Sosem gondoltam, hogy ilyen szép tájakra fogok eljutni egy filmezés során” – fejtegette a Gyilkostónál a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatója, akinek kihívást és megtiszteltetést jelent együtt játszani a neves pályatársakkal. „Föl kell nőnöm arra a szintre, amit az ő játékuk diktál” – összegzett az ifjú színész.
Lenyűgöző helyszíneken
Pados Gyula operatőrt, számos nemzetközi díj és elismerés birtokosát, a Cannes-től Hollywoodig elismert szaktekintélyt a táj szépsége ragadta meg. „Csak a legértékesebb nyersanyagra, 35 milliméteres filmre szabad filmezni ezt a tájat” – szögezte le. Az operatőr munkáját közelebbről a Gyilkostó üdülőtelep elhagyatott kultúrháza melletti forgatási helyszínen figyelhettük meg. Utasítgatta a kellékeseket, a ház előtt terebélyesedő martilapuk tekintélyes hányadát is lekaszáltatta, mert „nem kell ennyi zöld a képbe”. A kedvező fényre várva végül sikerült rögzíteni a jelenetet, ahol azt a „vendéglőt” mutatja meg az apa a fiának, ahol évekkel ezelőtt zenélt.
A szerény ebéd után pedig azonnal folytatódott a munka, hiszen a filmezésre szánt 28 nap július 21-én lejár, addig össze kell állnia a nevettető, elgondolkodtató, tragikomikus és legfőképpen mélyen emberi történetnek.
J. A.
Rudolf Péter: picit mindenki mellébeszél
Az ön által alakított trombitás helyzetének tragikomikus vázlatával indul a film. Meghatározó a humor a produkcióban?
n Mint minden izgalmas történetben, itt is egyszerre van jelen a líra, a humor, esetünkben akár valamiféle kalandosság is. A cselekményt egy telefonhívás indítja: egész egyszerűen a nagymama egy kicsit megbuggyanva réges-régen megtörtént disznóságokra emlékszik, ezek miatt kergeti, veri a nagyapát, aki úgy érezi, nem bírja tovább. Ezért nekem el kell őt hozni. A probléma az, hogy a válásom után nincs többé lakásom, de ezt nem merem elmondani. Mindenki picit hazudik, picit mellébeszél a filmben. Útközben mindenféle őrült kalandokba keveredünk – ilyen értelemben ez egy roadmovie.
A három különböző generációt képviselő családtag egy autóban „utazza végig” a filmet. A szűk belső tér varázsa áldozatokkal jár?
n Egy elpusztíthatatlan generáció a miénk! Ülünk hárman a kocsiban, sokszor 40 fokban, a hangfelvétel miatt az ablakot nem lehet kinyitni, a légkondit sem kapcsolhatjuk be. Együtt töltjük a nap 15 óráját. Haumann Péterrel végigszórakozzuk a dolgot, most már azt vettem észre, mintha tényleg az apám lenne, egyszerre mondunk ki mondatokat.
Mi jellemző a család férfi tagjainak kapcsolatára?
n Tulajdonképpen mindannyiunk életében van valamilyen probléma: egzisztencia, nők, pici jellemtelenség. A filmben, akár a való életben, a nagyapák viszonya az unokákkal sokkal harmonikusabb, mint az apák viszonya a gyerekekkel. Így van kitalálva a világ. Nekem, aki középen állok, lelkiismeret-furdalásom van mindkét irányba: eleget törődöm-e velük? Ez egy vergődés. Végül egy-egy töredezett mondatból, elszólásból összeáll a három ember története, kiderül, ki mit hallgatott el a másik elől.
Melyik volt a forgatás legélménydúsabb napja?
n Minden pillanat az, annyira jól vagyunk együtt, a három generáció. De az egész stábra is ez a jellemző. A folyamatos vándorélet, amibe a forgatás kényszerít, fáradsággal, de élményekkel jár. Tulajdonképpen minden nap nehéz jelenetem van. Ez nagyon jó, minden nap kihívást jelent.
Burus János Botond
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.