Szintén száz éve született Budapesten Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéíró, pedagógus. Nemes Nagy Ágnest egybehangzóan intellektuális költőnek mondja a kritika. „Titkok megközelítése, ismeretlen valóságok megnevezése: ennyi a mesterség. A tudomány meghatározásokkal és képletekkel végzi el ezt a feladatot, a költészet képekkel, látomásokkal és mítoszokkal. Nemes Nagy Ágnes tudatosan vállalja a költészetnek ezt a küldetését” – írta a költőről Pomogáts Béla irodalom-kritikus.

Tehetsége, fantáziája játszi könnyedséggel olvasztja egybe a tragédiát és komédiát, a misztikumot és a falu józan realizmusát. Műveiben az erdélyi szegénység életét, a megélhetésért az urakkal és a természettel folytatott küzdelmeit, a székelyek ügyességét és furfangos észjárását ábrázolta.

Székely János sajátos bölcselete

Öt éve hunyt el Kolozsváron Kántor Lajos (1937–2017) irodalomtörténész, kritikus. Kántor kiemelkedően gazdag szellemi örökségét egyetemi hallgatók kutatják a Kántoresque elnevezésű kezdeményezés keretében. A projektet Balázs Imre József és Vallasek Júlia irodalomtörténész, egyetemi oktató irányítja. Kántor gazdag, képzőművészeti alkotásokból álló örökségének jó részét az Erdélyi Művészeti Központ vásárolta meg és teszi közkinccsé.

A Kobak nem egyszerű meséskönyv, hanem egyidejűleg irodalmi-pszichológiai kísérlet, amennyiben egy kisfiú, Kobak mesél, a szerző csak lejegyzi, esetleg röviden kommentálja az elmondottakat. Formailag is a gyermeki látás-, gondolkodás- és beszédmódot követi, a felnőtteket megdöbbentő kérdéseket tesz fel. Kobak jellegzetesen mai gyermek, aki régi típusú meséi mellett a gyermeki jóság, tisztaság-naivság történetei mellett rákérdez a technikai világra, de ennél is jellemzőbbek lelki megnyilvánulásai, a felnőttek pszichózisát tükröző magatartásjelek.

Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.