Fotó: Molnár Judit
A fordítás műhelytitkairól, a műfordításban bekövetkező korszerűsödésről, az eredeti alkotáshoz való viszonyulás szabadságáról, Salinger Zabhegyezőjének „újrafordításáról” is beszélt Barna Imre műfordító Nagyváradon.
2017. október 22., 17:332017. október 22., 17:33
2017. október 22., 17:382017. október 22., 17:38
A beharangozó igazat szólt: a Várad kulturális folyóirat rendezvénye, a nagyváradi Törzsasztal meghívottja, Barna Imre író és műfordító sok érdekességet árult el a fordítás műhelytitkaiból. Nem csoda, hisz az Európa Könyvkiadóban negyven évig dolgozott,
Fordítói nyelvterülete az olasz és az angol, de otthonosan mozog a német és a francia nyelv útvesztőiben is.
Az íróvendég nagyváradi gyökereinek, illetve kettejük ismeretségtörténetének felelevenítése után a Törzsasztal-beszélgetéseket vezető Körösi P. József megmutatta A Napló című, a 80-as évek kritikai hangvételű írásaiból válogatott kötetet, amelyek mondhatni előre jelezték a rendszerváltás szándékát. Barna Imre szerint ma mindez könnyen megoldható volna internetes blog formájában, de abban az időben sokkal nehezebb és veszélyesebb volt a kapcsolattartás és a megnyilatkozási lehetőség.
A Napló akkor szűnt meg, amikor a rendszerváltásban komoly szerepet játszó Beszélő beindult. Ezek után Körösi arra kereste a választ, lehet-e korszerűsödésről beszélni a műfordításban és mekkora is tulajdonképpen az eredeti alkotáshoz való viszonyulási szabadság.
Érdekes példákat említett a Nyugat első nemzedéke műfordításban is jeleskedő tagjainak „fogásairól". Tóth Árpád például gyakran használt töltelékszavakat (nos, bús, dús), melyek segítették a fordítás metrikájának az eredetihez való igazítását,
Külön kitért Karinthy ismert Micimackó-fordítására, mondván, hogy valójában az író Mici nővére végezte a munka dandárját, mivel Karinthy alig beszélt idegen nyelveket, a humoros fordulatokat pedig gyerekkoruk epizódjaiból építették be a fordításba.
A kérdésre, hogy kiadói szerkesztőként, illetve műfordítóként milyen volt a kapcsolata a nagyhírű szerzőkkel, Barna Imre elmondta: legenda kering például Umberto Eco szokásáról, ahogy egy-egy szót vagy mondatot keresett a lefordított műben, összehasonlítva saját szövegével, de tulajdonképpen ilyen csak elvétve fordult elő.
majd rátért egyik legújabb munkájára, az 1960-as évek kultikus alkotásának, J.D. Salinger regényének „újrafordítására". Hangsúlyozta: nem újrafordításról, hanem az „igaziról" van szó. Ennek magyarázata, hogy az Egyesült Államokban a 60-as évek elején jelentkező beat-nemzedék, élen Allen Ginsberggel polgárjogot szerezett a köz- és rétegnyelv, vagy az addig „szalonképtelennek" tartott csúnya beszéd megjelenésének az irodalomban, így Salingernél is megjelenik az eredeti szövegben. Viszont a Zabhegyező címen megjelent magyar fordításban nem: sok a finomítás, körülírás, sőt kipontozás is.
Döntő érve, hogy a szerző a saját kora aktualitását írta meg az akkor legismertebb rétegnyelven, tehát a fordítás sem lehet valamiféle átfestett, kifinomított változat. Erősítésül a Shakespeare-darabok újrafordításának jogosságát indokolta, azzal, milyen óriásit változott a világ Vörösmarty Mihály és Arany János ideje óta.
Barna Imre archaizálásokkal is szembesült: Umberto Eco egyik regénye például olyan latin szöveggel indul, ami már az épp alakuló olasznak mondható és Eco azt tanácsolta, keressen ő is az első szövegemlék előtt kilencven évvel keletkezett nyelvemléket. De furcsának tűnt az 1055-ös „Feeruaru rea meneh hodu utu rea" (Fehérvárra menő hadi útra) mondattöredéket használni, ezért Eco beleegyezésével egyfajta nyelvemléket utánzó szöveget alkotott.
Az est utolsó része Bob Dylanről szólt, akinek verseit már jó ideje fordította, tanulmánya pedig – egyetértésben Allen Ginsberggel, miszerint Bob Dylan „korunk költője" – épp aznap reggel jelent meg, amikor kihirdették: Dylan a Nobel-díj nyertese.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!