E festménnyel együtt, a legutóbbi műtárgyvásárláskor Szervátiusz Jenő, Pericle Capidan, Balla Béla, Gy. Szabó Béla, Csikós Antónia és Kusztos Endre által szignált alkotások is a múzeum gyűjteményébe kerültek. Az esemény házigazdája lesz Soós Zoltán, a múzeum igazgatója és Cora Fodor művészettörténész, jelen lesz Dumitru Păcuraru író, újságíró, Maria Adriana Zaharia történész, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának doktorandusa, valamint Oana Mirabela Păcurar képzőművész, kurátor, designer.

A meghívottak az Aurel Popp – Între două culturi és az În atelierul lui Aurel Popp című albumok szerzői, melyek kutatási alapját a művész írásos hagyatéka képezte. A szerzők részt vettek a Szatmárnémeti Művészeti Múzeum keretében létrehozott Aurel Popp állandó kiállítás szervezésében is.

Bemutatják az eseményen a magyar és román művészettörténet által egyaránt jelentősnek tartott alkotó párizsi időszakának Vázlatfüzetét, Aurel Ciupéval (1900–1988), a Marosvásárhelyi Képtár 1932–1940 közötti gondnokával folytatott levelezését, valamint néhány rendkívül érdekes dokumentumot Papp Aurél alkotásairól.

A tárlat keddtől vasárnapig 9–16 óra között látogatható.

Papp Aurél román nyelven: Aurel Popp (Érkávás, 1879. augusztus 1. – Szatmárnémeti, 1960. augusztus 8.) festőművész, grafikus, szobrász és művészetkritikus volt. Festészete sokat változott hosszú pályája során. Hatott rá a szecesszió, erőteljesen az expresszionizmus, voltak lírai, a nagybányaiak természetlátásához közelítő korszakai. Porcelán- és kerámiaműhelyt vezetett Szatmárnémetiben (1923–27), a nyarakat felsőbányai műtermében töltötte (1932–45). Bár sok közös mozzanat kapcsolta a nagybányaiakhoz, a művésztelep közösségi életvitelétől elhatárolta magát. 1936-ban erdélyi és bánsági művészszövetséget próbált összekovácsolni, ám a visszhangtalanság kiábrándította.

Magyar kultúrán nevelkedve, levelei nagy részét (még az Octavian Gogához és Emil Isachoz szólókat is) magyarul írta, s ugyanúgy életrajzi följegyzéseit, naplótöredékeit. Kiterjedt levelezést folytatott kortársakkal, köztük a korabeli irodalmi élet személyiségeivel, Kós Károllyal, Szentimrei Jenővel, Tamási Áronnal, Nyírő Józseffel, Tabéry Gézával. Írásos hagyatéka, melyben saját leveleinek másolatát is megőrizte, több ezer oldal. Ennek egy részét Szatmárnémetiben az Állami Levéltárban, illetve a Papp Aurél Emlékházban őrzik.

Visszaemlékezéseiből, művészetkritikai írásaiból Banner Zoltán Ez is élet volt... címmel állított össze egy kötetre valót (Kolozsvár, 1977). Papp Aurél sokat tett az erdélyi Ady-kultusz fönntartásáért: 1954-ben Gellért Sándorral Érmindszenten járva az egykori Ady-porta szomorú állapota láttán mozgalmat indított azért, hogy a költőnek szülőhelyén méltó emléket állítsanak. Románia és Magyarország összefogását sürgette a leégett szülőház újraépítésére és berendezésére, ez ügyben Hatvany Lajossal is levelezett. Maga is vázlatokat készített egy tervezett Ady-emlékműhöz.