Báró Kemény János vadásztrófeával – többek közt ez a fotográfi a is szerepel a Sepsiszentgyörgyön ma este nyíló kiállításon
Fotó: Archív
Báró Kemény János író, költő, színházigazgató, mecénás, a marosvécsi Helikon írói csoportosulás megalapítója életpályájáról és vadászati élményeiről nyílik kedden kiállítás Sepsiszentgyörgyön. A kiállításról, Kemény János alakjának felidézéséről a tárlat kurátora, Szebeni Zsuzsa színháztörténész, és az író unokája, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész beszélt a Krónikának.
2020. február 04., 12:262020. február 04., 12:26
Hiánypótló a báró Kemény János (1903–1971) író, költő, színházigazgató, mecénás, a marosvécsi Helikon írói csoportosulás megalapítójának életpályáját és vadászati élményeit bemutató, kedden Sepsiszentgyörgyön nyíló kiállítás – mondta el a Krónika megkeresésére Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a tárlat kurátora, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókjának igazgatója.
A Székelyföldi Vadászati Közgyűjtemény, valamint a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja szervezésében 18 órától nyitják meg a tárlatot. Az érdeklődőket Demeter János, a Vadon Egyesület ügyvezető igazgatója köszönti, jelen lesznek az eseményen Kemény János unokái is: Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ (EMÜK) igazgatója, Nagy Kemény Géza, a marosvécsi Kemény kastély adminisztrátora, a Kemény Auguszta Kulturális Egyesület elnöke.
„Úgy vélem, Kemény mecénási, lelkészi, színházi életpályája is méltatlanul elfeledett. Életének van egy olyan vonulata, amiről nem tud a nagyközönség: a vadászati élményei, a vadászathoz és természetjáráshoz kapcsolódó emlékképek” – mondta a kurátor. Rámutatott,
A családtól, a Petőfi Irodalmi Múzeumból és más helyekről is gyűjtötték a fotókat, dokumentációs anyagokat.
– fogalmazott Szebeni Zsuzsa.
A marosvécsi Helikon asztal
Fotó: Gálna Zoltán
A Helikoni közösség néven ismert csoportosulás az erdélyi magyar írók és költők szabad íróközössége volt, amelynek fóruma az 1926 és 1944 között évente egyszer Kemény János névre szóló meghívására összeülő marosvécsi találkozó volt. A kurátor azt mondta, bár jelennek meg kötetek a Helikonról, és szerveznek konferenciákat, de korántsincs benne a köztudatban úgy, ahogyan megérdemelné. A könyvkiadástól a statisztikai adatokig és a tudományos konferenciáig, új kutatásokig minden nagyon jelentős, de talán másképp is fel kell rá hívni a nagyközönség figyelmét.
– mondta a tárlat kurátora. Szebeni Zsuzsa kiemelte, hálás Kemény János unokájának, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténésznek, aki a tárlat anyagának szakmai lektora. „Egyébként is ritkán adódik olyan helyzet, hogy valaki egyszerre művészettörténész és a kiállításon bemutatandó személyiség családtagja, úgyhogy ez szerencsés egybeesés volt” – tette hozzá.
Fotó: Szabó Tamás
Vécsi Nagy Zoltán a Krónika megkeresésére elmondta, a tárlaton látható vadászati fotók az ő születése előtt készültek, az ő gyerekkorában Kemény János már nem vadászott, a képek az 1945 előtti korszakot örökítik meg. „Számomra is érdekes fotók szerepelnek a tárlaton: például ilyen, amin csónakban, puskával látható nagyapám és nagyanyám – nagyanyám is vadászott –, vagy amikor hatalmas trófeával fényképezték le őket, de olyan is van, hogy egy nagy vadászat után a vaddisznó ki van terítve a vécsi vár udvarán. Azt hiszem, vadászok számára is csemegét jelenthet az anyag” – fogalmazott.
Mint kifejtette, kilencedik osztályos volt nagyapja halálakor, és úgy emlékszik, hogy Kemény János szerethető, jó nagyapa volt, sokat foglalkozott az unokáival. „Együtt jártunk horgászni, ami óriási élményt jelentett számomra. Egyébként a családból mindenki horgászott, édesanyám, nagybátyáim is, gyakran mentünk a hegyekbe horgászni” – fejtette ki Vécsi Nagy Zoltán.
A vadászok számára is csemegét jelenthet a kiállított anyag
Fotó: Archív
Elmondta azt is, nekik, gyerekeknek nem említették a felnőttek, hogy a marosvécsi kastély az övék volt, úgy mentek Vécsre, mintha haza mennének, de mégis mintha csak egy kirándulóhely volna. „Az ötvenes években szolgáltak falusi lányok az értelmiségi családoknál, nálunk marosvécsi lány szolgált, vele a mai napig jóban vagyunk. A marosvécsi közeg ismerős volt számukra, de nem mentünk fel a várhoz, azt, hogy elvették tőlünk, nem emlegette a család. Mi, gyerekek nem is törődtünk a kérdéssel, el voltunk foglalva azzal, hogy sáskát fogjunk, gilisztát szerezzünk” – emlékezett Kemény János unokája.
Azt is elmesélte, Marosvécsre nem úgy járt vissza a család, mint a vár volt birtokosai, viszont amikor a falusiakkal kerültek kapcsolatba, akkor a megszólítás az volt, hogy „báró úr”, „nagyságos asszony”. „A marosvécsi vidéket, közeget sokkal jobban ismerem, mint a kastélyt, hiszen a várat csak azután ismertem meg, miután visszakaptuk” – mondta Vécsi Nagy Zoltán. Hozzátette, a kastély látogatható, az öccse gondozza, aki fogadja a látogatókat, kulturális eseményeket szervez, tehát egyfajta turizmus működik az épületben.
A kastély látogatható, kulturális események színhelye
Fotó: Antal Erika
Kemény János neve szervesen összenőtt az erdélyi színjátszás történetével is. 1931-ben vette át a kolozsvári Thália Magyar Színház Rt. vezetését mint elnök-igazgató, vagyonából sokat áldozott a színház gazdasági helyzetének rendbetételére, ebben a munkakörben maradt 1941-ig. Az állástalanul maradt zsidó színészek számára engedélyt szerzett a kolozsvári Zsidó Színház beindítására, az intézményt saját jövedelméből segélyezte.
A Kolozsvári Nemzeti Színház főigazgatója (1941–44), a marosvásárhelyi Székely Színház egyik megszervezője, dramaturgja (1945–52), a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet könyvtárosa (1954–58), majd nyugdíjazásáig a Művészet, illetve Új Élet színházi és művészeti rovatának vezetője (1958–68) volt Marosvásárhelyen.
– mondta Vécsi Nagy Zoltán.
Fotó: Haáz Vince
„Legtöbbször irodalomszervezőként, mecénásként emlegették, ami tényleg nagyon fontos, de ugyanilyen lényeges volt a színházi munkássága is. Nagyon kevesen tudják, hogy a színházra költötte a legtöbb pénzt. A kolozsvári színház adósságait kifizette román bankoknak, amikor az intézmény a két világháború között csődbe került. Ezt Kovács György (1910–1977 – szerk. megj.) elismert színművész, közismert személyiség először mondta el a nyilvánosság előtt, hogy milyen fontos szerepe volt Kemény Jánosnak az erdélyi színházi életben. Hozzátette, nagyapja próbálta megtartani a társulatnál a zsidó származású művészeket, és amikor már törvény kötelezte, hogy elbocsássa őket, akkor segítette őket, hogy létrehozzanak nekik egy székházat.
„Több visszaemlékezés van arról, hogy rendszeres jövedelmet biztosított ezeknek a művészeknek a saját pénzéből, díszleteket, jelmezeket bocsátott rendelkezésükre, próbálta segíteni őket, hogy színészek maradhassanak” – részletezte Vécsi Nagy Zoltán.
Életének 81. évében elhunyt Szörényi Szabolcs, Kossuth-díjas zeneszerző, zenei rendező, az Illés, majd a Fonográf együttes korábbi basszusgitárosa – közölte a család szombaton.
Elindulásának 55. évfordulóját ünnepli novemberben a román közszolgálati televízió Magyar Adása.
A holokauszt 80. évfordulójára emlékeznek az immár 9. alkalommal szervezendő, főként a zenét előtérbe helyező Kolozsvári Zsidó Napokon, amelynek programpontjaiban az izraeli helyzettel való együttérzés is megjelenik.
Premierre készül a nagyváradi Szigligeti Színház: Kovács D. Dániel Junior Prima-díjas rendező a jól ismert orosz vígjátékot, A revizort rendezi nagyszínpadra.
Dokumentum- és ismeretterjesztő filmekkel, vallási műsorokkal idézi fel a reformáció elindítója, Luther Márton alakját, tettének jelentőségét október 31-én a magyar közmédia.
Négy romániai városban lép fel a a nemzetközileg is komoly hírnévnek örvendő Liszt Ferenc Kamarazenekar – közölte a szervező, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa.
A magyar operajátszás legnépszerűbb művét, a Katona József drámájából és Erkel Ferenc zeneművéből készült, mindig aktuális mondanivalójú Bánk bánt mutatja be a Kolozsvári Magyar Opera Vidnyánszky Attila rendezésében.
Cannes-ban díjazott szakítós vígjátékra hívja a romániai moziközönséget a Filmtett Egyesület.
Kik is igazából a székelyek, milyen kultúra éltetői, hogyan látják önmagukat ma a Székelyföldön élők – ezekre a kérdésekre ad választ a Kovászna, Hargita, Maros megyei múzeumok összefogásával nyílt kiállítás.
A rendszerváltás óta eltelt harmincöt év lesz a témája a november 3. és 17. között tartandó kolozsvári 9. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválnak. A színházi szemle programjának gerincét romániai előadások adják.
szóljon hozzá!