Erdélyi írók álltak őrt felváltva a koporsó mellett az Egyetemiek Házában
Fotó: Kiss Judit
A kolozsvári, erdélyi, magyarországi és román irodalmi élet személyiségei, pályatársak, egyetemi tanárok, politikusok, közéleti személyiségek vettek búcsút a kincses városban a március 13-án, életének 86. évében elhunyt Szilágyi István Kossuth-díjas írótól. Több százan kísérték utolsó útjára a magyar irodalom kiemelkedő alkotóját, akit a Házsongárdben helyeztek örök nyugalomra csütörtökön délután.
2024. március 21., 15:392024. március 21., 15:39
2024. március 21., 18:392024. március 21., 18:39
Végső nyugalomra helyezték Szilágyi István Kossuth-díjas írót csütörtökön délután a kolozsvári Házsongárdi temetőben. Ezt megelőzően a Farkas utcai Egyetemiek Házában tartották Szilágyi István búcsúztatását, az eseményen több százan rótták le kegyeletüket a március 13-án, életének 86. évében elhunyt író, a Helikon folyóirat alapító főszerkesztője előtt. Több százan, kolozsvári, erdélyi és magyarországi irodalmi élet személyiségei, pályatársak, egyetemi tanárok, politikusok, a közélet számos területén tevékenykedő gyászolók vettek végső búcsút az írótól.
A felszólalók mindenike Szilágyi István írói és emberi kvalitásait méltatta, többen hozzá fűződő személyes emlékeket osztottak meg. A gyászszertartást Bibza Gábor, a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség lelkésze végezte, aki az 1. Zsoltár 1-3-ból kiindulva arról beszélt, Szilágyi István az „élettel betelve távozott” az élők sorából. Kiemelte, hogy az író egész munkássága során az igazság és igazságosság értelmét kutatta.
Fotó: Fall Sándor
Felidézte, Szilágyi István fiatal korában mozdonyvezető szeretett volna lenni, de fizikai látása ehhez gyenge volt, ezért „a belső látást és láttatást” választotta. Bibza Gábor Márkus Béla magyarországi irodalomtörténészhez, a Magyar Írószövetség képviselőjéhez hasonlóan idézte Szilágyi István utolsó, Messze túl a láthatáron című regényének gondolatát, miszerint
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök – aki pályája indulásakor az irodalom terepén is kipróbálta magát – személyes emlékeket is megosztott Szilágyi Istvánról. Kiemelte, hogy az irodalmi lap főszerkesztőjeként az 1990-es években teret biztosított a fiatal, szárnypróbálgató íróknak, és „kinyitotta a kaput, amire minden fiatal írónak szüksége van”. Úgy fogalmazott, Szilágyi prózájának igazi erejét a láthatatlan történetek adják. „A történetek, a történelmi korok csak a keretet adják, ürügyként szolgálnak. Az igazi erő Szilágyi István prózájában a láthatatlan történet.
Fotó: Fall Sándor
Beszédében értékelte, méltatta, elemezte Szilágyi István prózáját, kiemelte annak kvalitásait. Mint mondta, Szilágyi István regényeiben „sose állítja, hogy a világnak csak egyetlen értelmezése lenne”, „egyszerre láttatta a részleteket, egyszersmind a távolba tekintett, olyan távol, ahová – ahogy mondani szokás – gyalog el se lehet jutni”. Kiemelte Szilágyi Istvánnak a szakma iránti alázatát, emberi kvalitásait is.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) képviseletében Pécsi Györgyi József Attila-díjas kritikus, irodalomtörténész, az MMA Kiadó ügyvezetője méltatta az életművet. Mint mondta, Szilágyi István az MMA alapító tagja volt, a „megmaradás, építkezés, a szó erejével való értékteremtés példája”. Kiemelte, az író megtisztelte az MMA Kiadót azzal, hogy megjelentethették az életművét.
Arról is beszélt, hogy Szilágyi István életműve rokona a magyar irodalom nagy mítoszteremtő életműveinek, mint amilyen a Móriczé, Adyé, Kemény Zsigmondé. Kifejtette, Szilágyi István regényei „soha meg nem fejthető titkokkal vannak tele”, az író pedig olyan témákat közelített meg műveiben, mint amilyen a bűn, a megváltás, az otthontalanság, a szabadság, a reménytelen reménység, az időtlen időtlenség.
Fotó: Kiss Judit
Márkus Béla Széchenyi-díjas irodalomtörténész, kritikus, az MMA rendes tagja is méltatta a Kossuth-díjas írót és munkásságát. Megfogalmazása szerint Szilágyi István a huszadik századi magyar irodalom megkerülhetetlenül nagy alakja. „Tudta, oda tart, ami messze túl a láthatáron terjeszkedik – legutolsó regénye ezért is kaphatta ezt a címet. Ezért varázsolhatta el, miközben gyötörte a halál misztériuma regényeinek megannyi hősét. És ő maga a vallomásaiban, beszélgetései, nyilatkozatai többségében ezért is töprenghetett annyit az időről, eleinte, pályája kezdetekor szinte hetykén, majd mind komorabban szólva róla” – emeli ki Márkus Béla. Mint fogalmazott, az író némi öniróniával műkedvelőnek, a fogalom XVIII. századi értelmében afféle főúri dilettánsnak tekintette magát.
Fotó: Kiss Judit
Mindig úgy élt, vallotta épp harminc évvel ezelőtt, mintha legalább három élete volna – az egyikben lapot szerkeszt, az Utunkat, ugye, a másikban regényt ír, úgy tíz, tizenöt évenként egyet-egyet, ugye, és lesz, vélte, egy harmadik, a szemlélődésé. Ilyen nincs, egyetlen életidő van – alkotói módszere, tempója e belátás nyomán sem változott” – fejtette ki az irodalomtörténész. Arról is beszélt, hogy Szilágyi István hitvese, Szilágyi Júlia irodalomtanárnő haláláig ápolta az írót, aki öt éven keresztül betegeskedett. De szintén „Julika” volt az, akinek a jóváhagyása után jelent csak meg minden szépirodalmi munka.
A román írótársadalom részéről Adrian Popescu kolozsvári költő, egyetemi tanár szólalt fel, aki felolvasta Nicolae Manolescunak, a Romániai Írók Szövetsége elnökének búcsúztató szövegét, amelynek magyar változata is elhangzott. Manolescu visszaemlékezésében úgy fogalmazott, hosszú évekkel ezelőtt ismerte meg Szilágyi Istvánt, amikor irodalmi pályájuk kezdetén jártak mindketten. „A Romániai Írók Szövetsége tagjaként (1968-tól), majd a Romániai Írók Szövetsége vezető tanácsa tagjaként (1976-tól), az Utunk főszerkesztő-helyetteseként (1968–1989), a Helikon főszerkesztőjeként (1990-től) Szilágyi István a legmagasabb szinten járult hozzá országunk magyar irodalmának fejlődéséhez, az irodalmi élet jó úton való haladásához, az új írógenerációk népszerűsítéséhez. Mindig is értékeltem néhai kollégánk különbségekre figyelő készségét, erkölcsi érzékét, tisztességét, aki 1989 előtt az írók jogainak védelmezőjeként hallatta hangját” – fogalmazott Manolescu.
Hozzátette, Szilágyi István a demokráciához való visszatérést követően hozzájárult az irodalmi élet, a Helikon és a Romániai Írók Szövetsége demokratikus alapokon történő átformálásához. „Nagykaliberű prózaíróként Szilágyi István olyan novellákat és regényeket írt, melyek a kortárs magyar írók legjelesebbjei közé emelték. 1984-ben román nyelvre is átültetve (a Kő hull apadó kútba Cad pietre în fântână seacă címen jelent meg Corneliu Balla fordításában) teret foglalt a román olvasóközönség tudatában is.
Karácsonyi Zsolt, a Helikon folyóirat főszerkesztője lírai hangvételű búcsúzásában úgy fogalmazott: Szilágyi István mindig azt mondta tréfás-komoran, hogy úgy élt, mintha legalább két élete lett volna. „Mi pedig elhittük. Nem is tehettünk volna mást, ennyi erő, fénytiszta energia láttán. Most, a láthatárainkon túl épülő mondatok felé tekintve, hinnünk kell azt is: amit eddig láttunk, az a történetnek egyik része csupán.
Karácsonyi Zsolt kiemelte, élet és mű egysége zárt, felénk nyitott egész. Az olvasók egymást követő generációinak a szeme előtt csiszolódik ilyenné. „A történetnek másik része már mi magunk vagyunk, kiknek a pengét úgy kell a markolatig hajlítani, hogy az ne törjön el, mert immáron nekünk kell csatázni: családért, intézményért, árvaságra szánt hitekért. Eljövendő tanárokért, szülőkért, akik könyvet, regényt adnak ifjak kezébe is” – fogalmazott a Helikon főszerkesztője.
Szilágyi István regényeinek nem a történelem a lényegük, hanem ami modellként megmutatható rajta keresztül: a bűnhődés lélektana, a török hódoltság egyensúlykereső és lázadó magatartásai, az ítélkezés problematikus volta – értékelt Balázs Imre József.
Életének 86. évében elhunyt szerdán Szilágyi István Kossuth-díjas kolozsvári író, a Helikon folyóirat alapító főszerkesztője – közölte a Helikon szerkesztősége.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Déryné Program Határtalan alprogramja azért született, hogy minden magyar embernek egyenlő esélyt tudjunk biztosítani az anyanyelvi színházi élményekhez – jelentette ki Novák Irén helyettes államtitkár Szatmárnémetiben.
A történelmi Máramaros egyik legjelentősebb magyar közösségi eseményévé vált a július 11–13. között immár harmadik alkalommal rendezendő Máramarosszigeti Magyar Napok.
Megkezdődtek az Úri muri, megazisten! című új magyar mozifilm forgatási munkálatai a Nemzeti Filmintézet fóti stúdiójának kültéri díszletében.
Több háromszéki településen megemlékeznek a 200 éve született Jókai Mórról, az egyik legjelentősebb magyar prózaíróról, aki a székelyföldi térség egyik településének, Illyefalvának az országgyűlési képviselője volt.
Erdélyi magyar szerzőket is kitüntetett a Romániai Írók Szövetsége június 2-án, amikor kiosztották a szövetség 2024-es díjait – közölte honlapján az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL).
A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatóját, Bessenyei Gedő Istvánt választották meg a Magyar Színházi Szövetség elnökévé Balázs Attila leköszönő elnök javaslatára.
Egy csíksomlyói család és a hozzájuk betérő vendégek, zarándokok történetén keresztül mesél a pünkösdi búcsúról, a kegyhelyhez kapcsolódó jelenségekről, hagyományokról, szokásokról Péter Beáta Búcsújárás című drámája, amelyet június 7-én mutatnak be.
Rendkívüli közgyűlést tartott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban.
Gyermeknapi ünneplésre várja nézőit a kolozsvári Puck Bábszínház június elsején, ezt követően szervezik meg a Puck Nemzetközi Fesztivált június 2. és 5. között.
Mai világunk, társadalmunk, valóságunk nagy mértékben irányt vesztett – többek közt erre világít rá Sławomir Mrożek lengyel drámaíró ma is fölöttébb aktuális, Tangó című darabja, amelynek premierjét pénteken tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!