Elment a kortárs magyar próza „svájciórás-mestere” – Örök nyugalomra helyezték Szilágyi István Kossuth-díjas írót Kolozsváron

Erdélyi írók álltak őrt felváltva a koporsó mellett az Egyetemiek Házában •  Fotó: Kiss Judit

Erdélyi írók álltak őrt felváltva a koporsó mellett az Egyetemiek Házában

Fotó: Kiss Judit

A kolozsvári, erdélyi, magyarországi és román irodalmi élet személyiségei, pályatársak, egyetemi tanárok, politikusok, közéleti személyiségek vettek búcsút a kincses városban a március 13-án, életének 86. évében elhunyt Szilágyi István Kossuth-díjas írótól. Több százan kísérték utolsó útjára a magyar irodalom kiemelkedő alkotóját, akit a Házsongárdben helyeztek örök nyugalomra csütörtökön délután.

Kiss Judit

2024. március 21., 15:392024. március 21., 15:39

2024. március 21., 18:392024. március 21., 18:39

Végső nyugalomra helyezték Szilágyi István Kossuth-díjas írót csütörtökön délután a kolozsvári Házsongárdi temetőben. Ezt megelőzően a Farkas utcai Egyetemiek Házában tartották Szilágyi István búcsúztatását, az eseményen több százan rótták le kegyeletüket a március 13-án, életének 86. évében elhunyt író, a Helikon folyóirat alapító főszerkesztője előtt. Több százan, kolozsvári, erdélyi és magyarországi irodalmi élet személyiségei, pályatársak, egyetemi tanárok, politikusok, a közélet számos területén tevékenykedő gyászolók vettek végső búcsút az írótól.

Az Egyetemiek Házában felállított, az író arcképével ellátott, fehér virágokból álló koszorúkkal övezett ravatalnál erdélyi írók, köztük a Helikon munkatársai álltak őrt felváltva a szertartást megelőzően a koporsó mellett.

A felszólalók mindenike Szilágyi István írói és emberi kvalitásait méltatta, többen hozzá fűződő személyes emlékeket osztottak meg. A gyászszertartást Bibza Gábor, a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség lelkésze végezte, aki az 1. Zsoltár 1-3-ból kiindulva arról beszélt, Szilágyi István az „élettel betelve távozott” az élők sorából. Kiemelte, hogy az író egész munkássága során az igazság és igazságosság értelmét kutatta.

•  Fotó: Fall Sándor Galéria

Fotó: Fall Sándor

Felidézte, Szilágyi István fiatal korában mozdonyvezető szeretett volna lenni, de fizikai látása ehhez gyenge volt, ezért „a belső látást és láttatást” választotta. Bibza Gábor Márkus Béla magyarországi irodalomtörténészhez, a Magyar Írószövetség képviselőjéhez hasonlóan idézte Szilágyi István utolsó, Messze túl a láthatáron című regényének gondolatát, miszerint

ahogy öregszik az ember, egyre kevésbé hallja meg a tücsök szavát és egyre gyakrabban a harang kondulását. „Öröksége lélekben továbbvihető, határokon túlszárnyal” – fogalmazott a lelkész.

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök – aki pályája indulásakor az irodalom terepén is kipróbálta magát – személyes emlékeket is megosztott Szilágyi Istvánról. Kiemelte, hogy az irodalmi lap főszerkesztőjeként az 1990-es években teret biztosított a fiatal, szárnypróbálgató íróknak, és „kinyitotta a kaput, amire minden fiatal írónak szüksége van”. Úgy fogalmazott, Szilágyi prózájának igazi erejét a láthatatlan történetek adják. „A történetek, a történelmi korok csak a keretet adják, ürügyként szolgálnak. Az igazi erő Szilágyi István prózájában a láthatatlan történet.

Az emberi természet ismerete, az emberi lélek és annak a legfinomabb rezgése, a szabadság, a szerelem, a halál és az élet igazán fontos kérdései. Szilágyi István a részletek nagy mestere. A részletekből építi fel az egészet, semmit sem nagyol el, nála mindennek pontosnak kell lennie, olyan, mint egy svájci órás. A kortárs magyar próza svájciórás-mestere” – fogalmazott Kelemen Hunor.

•  Fotó: Fall Sándor Galéria

Fotó: Fall Sándor

Beszédében értékelte, méltatta, elemezte Szilágyi István prózáját, kiemelte annak kvalitásait. Mint mondta, Szilágyi István regényeiben „sose állítja, hogy a világnak csak egyetlen értelmezése lenne”, „egyszerre láttatta a részleteket, egyszersmind a távolba tekintett, olyan távol, ahová – ahogy mondani szokás – gyalog el se lehet jutni”. Kiemelte Szilágyi Istvánnak a szakma iránti alázatát, emberi kvalitásait is.

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) képviseletében Pécsi Györgyi József Attila-díjas kritikus, irodalomtörténész, az MMA Kiadó ügyvezetője méltatta az életművet. Mint mondta, Szilágyi István az MMA alapító tagja volt, a „megmaradás, építkezés, a szó erejével való értékteremtés példája”. Kiemelte, az író megtisztelte az MMA Kiadót azzal, hogy megjelentethették az életművét.

„Élet- és léleklátó volt, csak önmagával mérhető, monumentális mítoszteremtő életművet hagyott hátra” – fogalmazott Pécsi Györgyi.

Arról is beszélt, hogy Szilágyi István életműve rokona a magyar irodalom nagy mítoszteremtő életműveinek, mint amilyen a Móriczé, Adyé, Kemény Zsigmondé. Kifejtette, Szilágyi István regényei „soha meg nem fejthető titkokkal vannak tele”, az író pedig olyan témákat közelített meg műveiben, mint amilyen a bűn, a megváltás, az otthontalanság, a szabadság, a reménytelen reménység, az időtlen időtlenség.

•  Fotó: Kiss Judit Galéria

Fotó: Kiss Judit

Márkus Béla Széchenyi-díjas irodalomtörténész, kritikus, az MMA rendes tagja is méltatta a Kossuth-díjas írót és munkásságát. Megfogalmazása szerint Szilágyi István a huszadik századi magyar irodalom megkerülhetetlenül nagy alakja. „Tudta, oda tart, ami messze túl a láthatáron terjeszkedik – legutolsó regénye ezért is kaphatta ezt a címet. Ezért varázsolhatta el, miközben gyötörte a halál misztériuma regényeinek megannyi hősét. És ő maga a vallomásaiban, beszélgetései, nyilatkozatai többségében ezért is töprenghetett annyit az időről, eleinte, pályája kezdetekor szinte hetykén, majd mind komorabban szólva róla” – emeli ki Márkus Béla. Mint fogalmazott, az író némi öniróniával műkedvelőnek, a fogalom XVIII. századi értelmében afféle főúri dilettánsnak tekintette magát.

„Olyan valakinek – a Kő hull apadó kútba hozta siker után –, aki nem érez nyomást, késztetést, hogy jaj, jelen legyen az irodalom fórumain, nem serkentette a »fennforoghatnék« láza.

•  Fotó: Kiss Judit Galéria

Fotó: Kiss Judit

Mindig úgy élt, vallotta épp harminc évvel ezelőtt, mintha legalább három élete volna – az egyikben lapot szerkeszt, az Utunkat, ugye, a másikban regényt ír, úgy tíz, tizenöt évenként egyet-egyet, ugye, és lesz, vélte, egy harmadik, a szemlélődésé. Ilyen nincs, egyetlen életidő van – alkotói módszere, tempója e belátás nyomán sem változott” – fejtette ki az irodalomtörténész. Arról is beszélt, hogy Szilágyi István hitvese, Szilágyi Júlia irodalomtanárnő haláláig ápolta az írót, aki öt éven keresztül betegeskedett. De szintén „Julika” volt az, akinek a jóváhagyása után jelent csak meg minden szépirodalmi munka.

A román írótársadalom részéről Adrian Popescu kolozsvári költő, egyetemi tanár szólalt fel, aki felolvasta Nicolae Manolescunak, a Romániai Írók Szövetsége elnökének búcsúztató szövegét, amelynek magyar változata is elhangzott. Manolescu visszaemlékezésében úgy fogalmazott, hosszú évekkel ezelőtt ismerte meg Szilágyi Istvánt, amikor irodalmi pályájuk kezdetén jártak mindketten. „A Romániai Írók Szövetsége tagjaként (1968-tól), majd a Romániai Írók Szövetsége vezető tanácsa tagjaként (1976-tól), az Utunk főszerkesztő-helyetteseként (1968–1989), a Helikon főszerkesztőjeként (1990-től) Szilágyi István a legmagasabb szinten járult hozzá országunk magyar irodalmának fejlődéséhez, az irodalmi élet jó úton való haladásához, az új írógenerációk népszerűsítéséhez. Mindig is értékeltem néhai kollégánk különbségekre figyelő készségét, erkölcsi érzékét, tisztességét, aki 1989 előtt az írók jogainak védelmezőjeként hallatta hangját” – fogalmazott Manolescu.

Hozzátette, Szilágyi István a demokráciához való visszatérést követően hozzájárult az irodalmi élet, a Helikon és a Romániai Írók Szövetsége demokratikus alapokon történő átformálásához. „Nagykaliberű prózaíróként Szilágyi István olyan novellákat és regényeket írt, melyek a kortárs magyar írók legjelesebbjei közé emelték. 1984-ben román nyelvre is átültetve (a Kő hull apadó kútba Cad pietre în fântână seacă címen jelent meg Corneliu Balla fordításában) teret foglalt a román olvasóközönség tudatában is.

Nem kívánok se magánemberként, se a Romániai Írók Szövetsége elnökeként túl pesszimista lenni. De úgy látom, hogy ilyen emberek és írók, mintha nemigen születnének napjainkban. Az a hely, amit Szilágyi István töltött be az irodalomban – a mi céhünkben, és a romániai magyar közösségben –, mindörökre üres marad. Felbecsülhetetlen értékű kollégától és baráttól búcsúzunk ma” – fogalmazott Manolescu.

Karácsonyi Zsolt, a Helikon folyóirat főszerkesztője lírai hangvételű búcsúzásában úgy fogalmazott: Szilágyi István mindig azt mondta tréfás-komoran, hogy úgy élt, mintha legalább két élete lett volna. „Mi pedig elhittük. Nem is tehettünk volna mást, ennyi erő, fénytiszta energia láttán. Most, a láthatárainkon túl épülő mondatok felé tekintve, hinnünk kell azt is: amit eddig láttunk, az a történetnek egyik része csupán.

A történetnek egyik része, hogy Szilágyi István nem csupán az időket és indulatokat formálja, lényegíti át mondatok súlyos ragyogású tömbjeibe, de csatázik családért, intézményért, árvaságra szánt hitekért is. Nyelvünket, történetünket menti, emeli át, legendákat mond el, például a lápon elsüllyesztett harangokról – éppen nekünk: pákászok megkésett, aszfaltra szokott ivadékainak” – hangzott a búcsúztató szövege.

Karácsonyi Zsolt kiemelte, élet és mű egysége zárt, felénk nyitott egész. Az olvasók egymást követő generációinak a szeme előtt csiszolódik ilyenné. „A történetnek másik része már mi magunk vagyunk, kiknek a pengét úgy kell a markolatig hajlítani, hogy az ne törjön el, mert immáron nekünk kell csatázni: családért, intézményért, árvaságra szánt hitekért. Eljövendő tanárokért, szülőkért, akik könyvet, regényt adnak ifjak kezébe is” – fogalmazott a Helikon főszerkesztője.

korábban írtuk

Akinek már életében klasszikussá váltak a remekművei – Balázs Imre József irodalomtörténész Szilágyi István munkásságáról
Akinek már életében klasszikussá váltak a remekművei – Balázs Imre József irodalomtörténész Szilágyi István munkásságáról

Szilágyi István regényeinek nem a történelem a lényegük, hanem ami modellként megmutatható rajta keresztül: a bűnhődés lélektana, a török hódoltság egyensúlykereső és lázadó magatartásai, az ítélkezés problematikus volta – értékelt Balázs Imre József.

korábban írtuk

Elhunyt Szilágyi István Kossuth-díjas kolozsvári író, a Helikon folyóirat alapító főszerkesztője
Elhunyt Szilágyi István Kossuth-díjas kolozsvári író, a Helikon folyóirat alapító főszerkesztője

Életének 86. évében elhunyt szerdán Szilágyi István Kossuth-díjas kolozsvári író, a Helikon folyóirat alapító főszerkesztője – közölte a Helikon szerkesztősége.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 09., szerda

Újra a bábok a főszereplők a kolozsvári Bánffy-palotában

A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.

Újra a bábok a főszereplők a kolozsvári Bánffy-palotában
2025. július 08., kedd

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére

Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére
2025. július 07., hétfő

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban

Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban
2025. július 05., szombat

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás

Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás
2025. július 05., szombat

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere

Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere
2025. július 02., szerda

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban
2025. június 30., hétfő

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly

Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly
2025. június 30., hétfő

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron

Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron
2025. június 30., hétfő

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza
2025. június 29., vasárnap

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten