Egy függőséggel küzdő író, orvos életkísérletei

Molnár Judit 2019. október 14., 19:47 utolsó módosítás: 2019. október 14., 19:51

Debreceni művészek Csáth Géza-emlékestet mutattak be Nagyváradon a hétvégén az író halálának 100. évfordulója alkalmából. Az Euphoria? című összeállítás kiválóan adta vissza az orvos, író függőségekkel való küzdelmét, naplóbejegyzéseit, megszólaltatta az általa szerzett zenét is.

A nagyváradi közönség is megtekinthette a debreceni művészek Euphoria? című összeállítását Fotó: Borostyán Produkciós Iroda

A Borostyán Produkciós Iroda és a Partiumi Magyar Művelődési Céh együttműködve, a Bethlen Gábor Alap segítségével újabb nagyszerű előadással lepte meg a nagyváradi érdeklődőket: debreceni művészek Csáth Géza-emlékestet mutattak be a hétvégén az író halálának 100. évfordulója alkalmából. A zenei aláfestéssel készített felolvasó-színházi emlékest bravúrja, hogy

az eredetileg zenésznek készülő Csáth Géza naplóbejegyzéseiből és tragikus életének részleteiből a debreceni Csokonai Színház zenei vezetője, Dargó Gergely állította össze és adta elő az ötvenpercnyi érdekfeszítő műsort,

illetve a „ráadáscsemegét”, az összeállítást mintegy keretbe foglaló két Csáth Géza-etűd zongoraszólamát Nagy Dóra hegedűkíséretével.

Maximálisra gyorsuló
életritmus

A naplóbejegyzéseket igyekezett a lehető legtárgyilagosabban felolvasni, hiszen

egy beteg embernek a drogfüggőséggel és a folytonos szexuális vággyal vívott, nagyon tudatos harcának mozzanatait tárta fel a közönségnek.

A lelki gyötrődés nem kíván semmiféle túlzott játékot, különösen nem a mostanában egyre inkább kedveltté váló elbulvárosodott, pletykaszintű interpretációt. Az Euphoria? című összeállítás kiválóan adta vissza a sikertelen zeneakadémiai felvételije után publikálni kezdő Csáth Géza ideggyógyász, illetve fürdőorvosi munkája mellett a két legkedveltebb „elfoglaltságának”, a nőknek és a drogoknak szentelt hétköznapjait. Vágyai célja a mindenáron elérendő eufória, amihez aztán felépítette sajátos elképzeléseit is, miszerint a drogok hatására maximálisra gyorsul az életritmusa, olyannyira, hogy érzése szerint tízmillió éves nagyságrendben képes átélni napokat.

Egy szinte megbomlott elmeállapotú ember fantasztikus gondolkodását, mondhatni önmagán végzett virtuális életkísérleteit tárta a hallgatóság elé, egy lélek rögös útját az életörömtől az elkerülhetetlen öngyilkosságig.

Minden elhangzott mondat igazolta, amit az előadás előtti beszélgetésben Dargó Gergely mondott arról, mennyire közel érzi magához a zenei indíttatású írót, akihez korban is nagyon közel áll.

A kifogástalan előadás igazi élménnyé válásához hozzájárult a szöveg adekvát zenei aláfestése is, Nagy Dóra hegedű- és Nagy Tamás gitárjátéka.

Csáth Géza mindössze harminckét évet élt

A Csáth-hősök gyilkos indulatai

„Botokkal nyomtuk le a földre / az egyik vágta, másik ölte, / kivontuk a temető-partra, / ezer porontya megsiratta / s az alkonyon, a pállott alkonyon / véres szemével visszanézett. / (...) A szájunk mosolyog. (…) mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.” Van, aki elborzad, van, aki legyintve továbblép, de akit érdekel az alkotó emberek lelkiségének alakulása, különösen az elmúlt századfordulónak pszichológiával, a tudat és tudatalatti ellentmondásos összefonódásával nagyon rövid idő alatt feltöltött világa, az megáll, sőt vissza-visszatér Kosztolányi Dezső gyermekkori emlékképeit kivetítő A szegény kisgyermek panaszai ciklusához, köztük pedig A rút varangyot véresen megöltük című vershez. Köztudott, hogy a gyerekek egy bizonyos korban az őszinteséget kegyetlenségbe fojtják: úgy bánnak egymással és a környezetükkel, hogy egy pillanatra sem gondolnak a következményekre. Leggyakrabban aztán többé vagy kevésbé gyorsan felszívódik ez a kegyetlenkedési ösztön az otthoni és iskolai nevelés hatására, de van, akivel ennek az ellenkezője történik: felnőtt életének alapvető meghatározójává válik.

A Kosztolányi-versben szereplő másik kegyetlenkedőről nem tudjuk pontosan, ki volt, de ha ennél a békagyilkolásnál talán nem is, más hasonló esetekben biztosan részt vett Brenner József unokatestvér, akinek Csáth Géza néven írott elbeszéléseiben központi helyet foglal el a halál legkülönbözőbb formáinak a palettája. Ahogy a Budapesten 1996-ban megjelent Ki kicsoda a magyar irodalomban? című kötetben Gremsperger László és Gyeskó Ágnes írja, életművének meghatározó élményforrása a gyermekkor világa.

Novellahőseit nem célok vezérlik, hanem elfojtott vágyak, indulatok.

Nemcsak felnőtt hősei vannak tele gyilkos indulatokkal (Gyilkosság), ártatlannak tetsző gyerekhősei is szadista hajlamoktól indíttatva vetemednek gyilkosságra (Anyagyilkosság, A kis Emma). Legjobb novelláira a bravúros időtechnikán túl az elbeszélés tárgyilagos hangneme, a részletek leírásában mutatkozó stilizációs törekvés jellemző. Csáth Géza írásainak tárgyát egyrészt választott szakmájának, a pszichiátriának köszönheti, nagyobbrészt viszont gyermekkora óta folyamatosan dúsuló fantáziavilágának, valamint a saját maga által mindössze harminckét évre megszabott élete valóságosan is megélt, húsba vágó kísérleteinek.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat