Budapestről is bátorítják az erdélyi magyar irodalmi tevékenységet

Pap Melinda 2019. október 18., 19:11 utolsó módosítás: 2019. október 18., 19:19

Kolozsváron sok kiváló író, szerkesztő, szellemi ember dolgozik, ezt a tagságukban is szeretnénk tudatosítani – így indokolta Szkárosi Endre, a Szépírók Társaságának elnöke a kolozsvári Szépíró Kör létrejöttét a csütörtök esti alakulóülésen.

Fotó: Pap Melinda

A magyar szellemi élet mindig is Budapest-centrikus volt, ezért is döntött úgy a Szépírók Társasága, hogy vidéken is kiépíti tagszervezeteit, más magyarországi városokban is megpróbálja dinamizálni, bátorítani az irodalmi tevékenységet. És mivel a magyar irodalom nem áll meg az országhatároknál,

az ösztönző tevékenységet a teljes Kárpát-medencére kiterjesztik, így Nagyvárad és Marosvásárhely után csütörtökön este Kolozsváron is Szépíró Kör alakult.

Szkárosi Endre, a budapesti Szépírók Társaságának elnöke a Planetarium kávézóban tartott esemény bevezetőjében rámutatott: Kolozsváron kiváló írók, szerkesztők, szellemi emberek dolgoznak, és ezt magyarországi tagságukban is szeretnék tudatosítani.

Létrehoznak egy olyan felületet, ahol egyszerre jelennek meg a magyarországi és határon túli irodalmi események,

mindenki számára látható, milyen irodalmi tevékenység folyik a teljes magyar nyelvű kultúrtérben. Céljuk összefogni az irodalmi tevékenységet, az arról való tudást, anyagilag és szervezésileg is támogatni, hogy minél több erdélyi alkotó mutatkozhasson be Magyarországon.

Az est további részében a Korunk legújabb, kortárs kritikának szentelt száma kapcsán zajlott beszélgetés arról, hogy milyen is a kritikus, és van-e egyáltalán kritika napjainkban? A moderátor, Balázs Imre József kérdéseire válaszolva Vallasek Júlia és Bányai Éva próbálta felvázolni a kritika helyzetét a kortárs magyar irodalomban. Előbbi rámutatott:

a költők, írók nem légüres térben dolgoznak, hanem rezolnálnak az őket körülvevő kritikus közgondolkodásra, egymásra.

Szerinte a kritikához idő kell, ha kritikát ír, kénytelen visszafogni olvasói kíváncsiságát és ahelyett, hogy „falná”, több időt szánni a szövegre. Ezzel Bányai Éva is egyetértett: ahhoz, hogy írni tudjon egy műről, legalább kétszer el kell olvasnia, mondta, és ha az nem jó, nem olvassa el, így írni sem ír róla. Ezért nem szokott rosszat írni művekről, vallotta be, ugyanis sajnálja az időt ezekre.

Annyi jó könyv van, hogy a rosszra nincs idő. Csak azokkal a szövegekkel foglalkozom, amelyeket jónak tartok”

– jelentette ki. Hozzátette, ezért nem is tartja magát kritikusnak, tanulmányokat ír, konferenciákon tart előadást a kortárs magyar irodalom általa jónak ítélt darabjairól.

Fotó: Pap Melinda

Arra a kérdésre, hogy megszűnik-e a kritika, mint műfaj, Vallasek Júlia kijelentette: a média halálával is az internet megjelenése óta riogatnak, mégsem szűnt meg, csak átalakul. Szerinte ugyanez mondható el a kritikáról is, mely szegmentálódik.

Ahogy nem irodalom van, hanem irodalmak vannak, úgy nem kritika, hanem kritikák vannak”

– hívta fel a figyelmet az irodalomtörténész, aki szerint nem lehet már holisztikus módon átfogni a magyar irodalmat. Szkárosi Endre úgy vélte, a kritika feladata, hogy el tudja helyezni térben és időben az adott művet,

ma azonban elég ritka a militáns, erőteljes kritika, sok a felületi írás, mely csak gondolatokat társít, de nem értelmez.

A kritika ráadásul csak arról tud írni, ami megjelenik, a kommunizmusban például az irodalmi intézményrendszerben dolgozók voltak a irodalmi tudás letéteményesei és ami az ő látószögükön kívül esett, az nem jelent meg. Napjainkban már verseny van és a mennyiség minőségben is többet hoz, a vers azonban háttérbe szorul a próza, elsősorban a regény javára.

Kolozsváron még íródnak versek, derült ki az est további részében, amikor a megalakult Kolozsvári Szépíró Kör tagjai, László Noémi, Tompa Gábor, Visky András, Selyem Zsuzsa, Sánta Miriám olvastak fel legújabb műveikből, majd az estet Szkárosi Endre nagy sikerű versperformansza zárta.

 

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat