Az 1974-ben született Szenkovics Enikő eddigi munkásságát és érdeklődési irányát két forrásnyelv határozza meg: mind a román, mind a német irodalom köréből készít műfordításokat. Hosszú ideje gondos és figyelmes fordítója az erdélyi német irodalomnak, fordításain keresztül a magyar olvasó átfogó képet kaphat a romániai németség szépirodalmából. Mindemellett Franz Hodjak (1944) nagyszebeni születésű, Németországban élő német író prózájának állandó fordítója, Szenkovics Enikő magyarításában olvashatjuk Hodjak több prózai művét is.

Doina Ruşti román írónő prózáját is Szenkovics fordításában ismerheti a magyar olvasó, a Zogru, a Lizoanca tizenegy évesen című regények után idén ősszel jelenik meg a budapesti Orpheusz Kiadó gondozásában a harmadik Ruşti-fordítása Ártó receptek könyve címmel. Szenkovics Enikő nem csupán műfordítóként, hanem sok esetben lektorként, kontrollfordítóként is részt vett és vesz román és magyar szépirodalmi művek megjelentetésében, emellett szervezésében került sor 2017 májusában, Bukarestben egy, a romániai német irodalom román és magyar fordításait tematizáló konferenciára és műhelybeszélgetésre.

Eddigi műfordítói munkájának minősége, tág perspektívája, ugyanakkor tematikus koncentráltsága alapján ítélte meg számára 2018-ban a a Hieronymus-díjat a Telegdy Polgár István Alapítvány kuratóriuma. Az 1982-ben alapított elismerést hosszú kihagyás után ekkor ítélte oda először a Magyar Írószövetség által alapított Telegdy Polgár István Alapítvány kuratóriuma.

„Soknemzetiségű” épített örökség

Szabó Bálint a kitüntetésről a Krónika megkeresésére azt mondta, olyan elismerésről van szó, amit az ember akkor kap, amikor visszavonul a munkájától. „Az elismerés azt jelenti, hogy azok, akiknek ez módjában áll, értékelték a tevékenységemet, s megfelelőnek tartották a kitüntetésre” – fogalmazott a 76 éves Szabó Bálint.

Felvetésünkre, miként értékeli az elismerést, hiszen hasonló alkalmakkor kevés magyar személyiséget tüntetnek ki Bukarestben, a díjazott kifejtette, munkásságának nemcsak magyar vonatkozásai voltak és vannak, hiszen a műemlékek és az épített örökség soknemzetiségűnek nevezhető, így akarva-akaratlanul az ember mindenképpen bedolgozik nemcsak a saját nemzetisége, hanem egész Erdély örökségvédelmébe.

„Szabó Bálint nélkül ma nem lenne az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesülete (1996), a Transylvania Trust Alapítvány (1996), illetve a Transsylvania Nostra Alapítvány, valamennyi általa létrehozott civil társadalmi szervezet meghatározó részt vállal az erdélyi építettörökség-helyreállítási tevékenység kialakításában, fenntartásában és fejlesztésében, programok és kiadványok sokaságával gazdagítva az építettörökség-védelmi palettát” – írta a műemlék-restaurátor munkásságáról a Művelődés folyóirat.

A szakember 1998 óta a műemlékvédelemben nagy fontosságú történeti tartószerkezetek rehabilitációjának oktatója a Kolozsvári Műszaki Egyetemen. Tagja a Műemlék-restaurátorok Országos Egyesületének (1995-től), elnöke az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesületének (1996-tól), alapító igazgatója az 1996-ban létrehozott Transylvania Trust Alapítványnak, vezetőségi tagja az ICOMOS Román Nemzeti Bizottságnak. Munkásságért Kós Károly-díjat is kapott.