akadtak szépkorúak is, akik elragadtatással beszéltek a pörgő ritmusú, erőteljes hangzás- és látványvilágú produkcióról.

Mi is Alice vagyunk 

Az abszurd előfutárának is tekintett angol író, Lewis Carroll a 19. század második felében jelentette meg fantasztikus kisregényeit, az Alice Csodaországban és az Alice Tükörországban című, a kézzelfogható valóságon túli dimenziókra bátor kézzel ajtót nyitogató műveket. Amelyeket később a bizarrul kedves állat- és csodalény szereplők miatt a gyermekeknek szóló irodalom képlékeny területéhez is soroltak, de a bennük fellelhető világnézet miatt nevezték egzisztencialistának, szürrealistának, gótikusnak, utópisztikusnak is.

ugyanis a folyton változó, villódzó víziókra emlékeztető képi világ ebbe a szürreális dimenzióba vezeti el a nézőt. A kiváló koreográfiájú, finom humorú produkció nézője annál is inkább ebben a valószerűtlen univerzumban érezheti magát, mivel a carrolli világ bizarr labirintusaiban bolyongó főhős a nézőtéren, a széksorok közt is felbukkan. Mintha azt érzékeltetné: nemcsak én, Alice, hanem ha akarjátok, ti magatok, a nézők is megsejthetitek a valóság láthatatlan dimenzióit; ha úgy tetszik, mindannyian illúzióink rabjai vagyunk, ső, az is megtörténhet, hogy valaki álmodik bennünket.

A Fehér Nyuszi, az Őz, a Galamb, a Kalapos, az Álteknőc, a Királynő, Alice alteregói és a többi szereplő megjelenése is mind-mind jó alkalom arra, hogy megtöbbszöröződjenek, számos szögből visszatükröződjenek a főhős számára megkerülhetetlen kérdések.

„Az Alice a határátlépések ikonikus története. Kezeljük akár a tinédzserkorban járó ember újszerű, traumatikus testtapasztalásának történeteként, akár első pszichedelikus kalandjának leírásaként, vagy a világ láthatatlan dimenzióit megsejtő egyén pánikszerű öneszméléseként, mindenképp olyan történet, amelyben valaki beavatódik egy számára ismeretlen világba” – olvasható az előadás ismertetőjében.

lehetőséget teremt arra, hogy a tinédzserkorú nézők nemcsak az abszurd művészetbe nyerhessenek betekintést, de részesei legyenek egy olyan élménynek, amely magas nívójú színházi nyelven szól hozzájuk. És ezáltal kaput nyithat arra az útra, amely a minőségi színházi élményhez vezeti el őket.