Fotó: Boda Gergely
Életműdíjjal tüntették ki, amelyet többnyire a pályájuk végéhez közeledő alkotóknak ítélnek. Nem érkezett túl korán ez a kitüntetés?
Mindamellett, hogy nagyon örültem neki, őszintén szólva engem is meglepett. Hiszen egészen más, amikor egy nyolcvanéves művészt tüntetnek ki életműdíjjal. Czintos József szatmárnémeti színész barátom viszont azzal nyugtatgatott, hogy ő már négy éve megkapta, de ma is az élők és alkotók sorában van. A díjazók is elmagyarázták, hogy a pályafutásom mérföldkövének tekintsem a díjat, és ne afféle nekrológízű elismerésnek.
Hová illeszkedik ez a mérföldkő? Hogyan zárult az ön számára az évad, és mivel foglalkozik most?
Az elmúlt évben Marosvásárhely mellett Budapesten, Bukarestben és Craiován rendeztem, továbbá elkészítettem a Csatorna című drámám filmváltozatát. A filmes munkát folytatom, a héten nekilátok a Szegény Sudár Anna tévéfelvételeinek. Ugyanakkor a vásárhelyi színművészeti egyetemen kiváló évfolyammal dolgozhattam, ez olyan munka, ami nem engedi megvénülni az embert. És akkor még nem is említettem, hogy Kolozsváron alkalmam nyílt operát is rendezni. Mondanom sem kell: egyből beleszerettem a műfajba.
Vállalna továbbra is operarendezést?
Ha tőlem függne, és akár egyetlen szóval hívnának, holnap mennék operát rendezni. Egy prózai előadás próbáin szinte mindig meg lehet tapasztalni az alkotás kínját. Vagy te, a rendező nem érted a színészt, vagy ő nem ért téged. Vagy nem vagy biztos a dolgodban, vagy túlságosan is az vagy. Ezt a kínkeserves stádiumot nem szabad megkerülni. Az a jó, amikor a próba után csuromvizesen hagyod el a nézőteret. Az opera esetében viszont más a helyzet. Beülsz a sorok közé, felcsendül a csodálatos zene, és megszólalnak azok a kiválasztott emberek, akik valamit pluszban kaptak a Teremtőtől. Mindez együttvéve kiszorítja a rendezőből a kínt; csak a gyönyörűség marad.
A rendezés mellett a díj odaítélésében mekkora szerepet játszott drámaírói munkássága?
Az életműdíjhoz semmi köze nem lehet. Nem hinném, hogy a kommunizmus legsötétebb korszakáról írt drámakötetem a magyar kulturális minisztériumban kézről kézre járna. Nekem viszont nagyon sokat jelent a drámaírás. Csak azt sajnálom, hogy rendezőkollégáim még nem fedezték fel őket, noha már akadt szerző, aki hozzákezdett az angolra fordításukhoz.
Regényírással is foglalkozik.
Ha minden jól megy, az őszi könyvvásárra meg is jelenik az első munkám, a Soha, amely az ötvenes évek Marosvásárhelyéről szól. Közben készül a második regény is, amely egy valós szerelmi történetet dolgoz fel.
Mikor jut mindenre idő?
Egy teniszmeccs és egy horgászparti között. Ez a két dolog az, ami elviselhetőbbé teszi a rendezés, dráma- és regényírás gyakran önemésztő kínját.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.