Visky András hosszasan beszélt arról, hogy már nem is annyira szerzőként, hanem valamiféle „megajándékozottként” viszonyul a könyvhöz: figyeli, miként olvassák azt, hiszen a szöveg mindig többet tud, mint az írója. Ennek kapcsán a kolozsvári író, drámaíró, dramaturg, egyetemi oktató elmondta, nagyon sok levelet, üzenetet kap a könyv kapcsán, melyeket mind igyekszik megválaszolni, hiszen az olvasók sokszor a legszemélyesebb gondolataikat, élményeiket osztják meg, arról beszélnek, hogy olyan, mintha a saját családjuk történetét olvasták volna.

A lágerregénynek is nevezhető mű kapcsán elmondta, szerette volna, ha az aluljáróirodalom része lesz, azaz a metróban olvassák. Ez teljesült, hiszen gyakran kap olyan fotókat, melyeket lesve, titokban készített valaki (egy számára ismeretlen személy) a könyvet a metrón olvasó utasról (egy számára szintén ismeretlen személyről). Azt is elmondta, különös, hogy bár eddig is írt – verseket, színházelmélettel kapcsolatos munkákat, drámákat –, valahogy mindig a szakmai körökön belül maradt. De ez most megváltozott, és izgalmas számára követni egy könyv útját, tulajdonképpen azt, hogy milyen utat bír bejárni.

– fogalmazta meg képletesen a szerző.

Azt is hangsúlyozta, hogy a könyv sikerétől függetlenül már annak megírása közben, amikor még nem is tudta, valaha a végére fog-e érni, be fogja-e fejezni, úgy érezte, ő a regényírás folyamata által mindenképpen jól járt, mert érezte, hogy megy „maga felé”, arra, amerre mennie kell.

„Egy erős forma (a regényforma – szerk.) olyan, mint amikor a követ odagörgetik Krisztus sírjának a szája elé” – vélekedett, viccelődve hozzátéve, titok, de aznap sikerült két oldalt írnia, tehát mintegy továbblépett.

A Kitelepítés egyébként családregénynek is tekinthető, hiszen azt meséli el, hogy édesanyja és hét gyermeke miként vészeli át, éli meg a mindennapokat a Bărăgan egyik lágerében, miután a lelkész édesapát huszonkét év börtönre ítélték. A könyv egyik különlegessége az, ahogyan a családi Bibliából felolvasott történetek egyfajta keretet adnak a történéseknek. Visky elmondta, hogy megírása során édesanyja szekusdossziéját is kikérte, anyagát felhasználta.

Szó esett a könyvben található Biblia-részletekről, s ezek kapcsán a „beszédhibás” Istenről is, akinek szavai nehezen érthetőek, hiszen a régi bibliafordításokban használt nyelvezet a múlt homályába vész. A beszélgetést felolvasás követte, a szerző a közönség által bemondott oldalszámok alapján olvasott fel részleteket a könyvéből.