Tamási Áron Farkaslakán született 1897. szeptember 20-án, Budapesten hunyt el 1966. május 26-án
Fotó: Fortepan
Tamási életműve az erdélyi magyar irodalmi hagyomány biztos pontja: esztétikai értékeit már a kortársak is elismerték – mondta el Balázs Imre József irodalomtörténész a Krónikának a most induló emlékév apropóján. Arról is beszélt, hogy az 1989 előtti, nacionalista Romániában plusztöltete volt Tamási székelységtémáinak, ez az aura valamelyest eltűnt azóta.
2022. január 16., 19:312022. január 16., 19:31
2022. január 22., 10:302022. január 22., 10:30
– A 125 évvel ezelőtt született Tamási Áron életműve előtt tiszteleg a most kezdődő emlékév, amelyet Marosvásárhelyen és Budapesten is beharangoztak a napokban. Mint a számos programot felsorakoztató rendezvénysorozat kapcsán elhangzott, „Tamási Áron a ma embere számára is fontos”. Mi az, ami miatt időtálló az életmű és hol a helye az erdélyi irodalomban?
– Tamási életműve az erdélyi magyar irodalmi hagyomány biztos pontja: esztétikai értékeit már a kortársak is elismerték, az Erdélyi Helikon és a Korunk körében, a Nyugat és a Napkelet szerkesztőségeiben egyaránt.
Ugyanakkor a perifériáról való kitörés, a felfelé törekvés nagy történetének székely változatát is megírta az Ábelben.
Tamási Áron-emlékévet indít a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága. A 125 éve született székely-magyar író életműve köré szerveződő események január 22-én Marosvásárhelyen, a magyar kultúra napja alkalmából indulnak.
– Vizsgálják-e az életművet újabban az irodalomtörténészek?
– Az író halála óta több mint öt monográfia született az életműről, köztük Féja Géza, Izsák József, Taxner-Tóth Ernő, Z. Szalai Sándor és Sipos Lajos könyvei. Bertha Zoltán is többkötetnyit írt Tamásiról az utóbbi évtizedekben. Kiváló összefoglalások születtek az életműről a budapesti Irodalmi Magazin 2015-ös lapszámában, és fiatal irodalomtörténészek is folyamatosan vizsgálják a művek expresszionista rétegeit, a kirajzolódó székelységképet vagy az életmű interetnikus viszonyábrázolásait.
– Pár évtizeddel ezelőtt az erdélyi színpadokon gyakrabban játszották a Tamási-színműveket, mint manapság. Lehetséges-e, hogy korábban, mondjuk 1989 előtt nagyobb volt a Tamási-kultusz, mint ma? És ha igen, miért lehet ez?
– Bocsárdi László (a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója – szerk. megj. ) rendezései az 1990-es évek végén és a 2000-es években szerintem megmutatták, hogy Tamási színművei működőképesek kortárs színházi megközelítésben is (A csoda című Énekes madár-adaptációjának élményére több év elteltével is jól emlékszem például), de kétségtelen, hogy az 1989 előtti, nacionalista Romániában plusztöltete volt Tamási székelységtémáinak, ez az aura valamelyest eltűnt azóta.
További szempont még az 1989 előtti és utáni irodalomtörténeti tudatot összehasonlítva, hogy sok behoznivaló volt olyan jelentős két világháború közötti életművekkel kapcsolatban, mint a Bánffy Miklósé, Dsida Jenőé, Reményik Sándoré. Wass Albert és Nyirő József közönségsikere, Kuncz Aladár vagy Karácsony Benő korábban is közkedvelt műveinek újrakiadásai is számos új értelmezést hívtak életre. Ebben az együttállásban valamelyest tehát megszűnt Tamási kiemelt státusa, de irodalomtörténeti értéke és aktualitása nem kérdőjeleződött meg.
Balázs Imre József irodalomtörténész
Fotó: litera.hu
– A Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán foglalkoznak-e az életművel?
– Én magam két tantárgyam keretén belül is tanítok Tamási-műveket, most már több, mint egy évtizede – foglalkozunk az Ábellel, a Jégtörő Mátyással, a Szűzmáriás királyfival, de a transzilvanista programnovellájával, az Erdélyi csillagokkal is. A doktori értekezésemben is volt Tamási-fejezet a szerző mitologikus nyelvéről és megközelítésmódjáról, és több szakdolgozat is készült róla az évek során a bölcsészkaron. Jelenleg is folyamatban van két kutatás, amelyben a diákjaim az Ábel keletkezéstörténetének vagy szemléletmódjának különböző vonatkozásait elemzik.
– Vajon manapság nem merül-e ki abban a kicsit „felturbózott” , talán felületes Tamási-kultusz, hogy kötelező iskolai olvasmány az Ábel, vagy hogy kedvelt turisztikai célpont a sírja Farkaslakán?
– Székelyudvarhelyiként, egykori Tamási-ösztöndíjas diákként, farkaslaki születésű felmenőkkel rendelkezve sem mondhatok mást, mint amit szakemberként: hogy a kultuszoknak megvan a maguk helyi értelme és funkciója, közösségi igényt elégítenek ki – ez a fajta kultusz Farkaslakán és Székelyudvarhelyen lényegében folyamatos.
Az Ábel kapcsán többek közt azt tartom elgondolkodtatónak, hogy vajon megfelelő életkorban találkoznak-e vele a gyermekek. Önmagában a gyermekhős jelenléte nem teszi ifjúsági regénnyé – ebből a szempontból a helyzete hasonló például a Légy jó mindhaláligéhoz. Beszélgettem az elmúlt években olyan gyerekekkel is, akiknek tetszett az Ábel a rengetegben, és olyanokkal is, akiknek nem. Ennek rengeteg olyan oka lehet, ami nem a mű irodalmi értékével kapcsolatos. Úgy sejtem, hogy a középiskolás életszakasz első időszakától kezdődően szólíthatná meg igazán a mű az olvasókat, és tartok tőle, hogy sokan ennél korábban találkoznak vele iskolai keretben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!