„A határon túli magyaroknak bőven van okuk a jelenlegi kormánypártokra szavazni”

– A hétvégi magyarországi parlamenti választás immár a második, amelyen a külhoni magyar állampolgárok is szavazhatnak. Négy évvel ezelőtt egy mandátum sorsáról dönthettek, idén viszont már többen regisztráltak. A becslések szerint ez hány határon túl „eldőlt” mandátumot jelenthet?

– A 2014. évi országgyűlési választások alkalmával 195 338 külhoni magyar választópolgár kérte névjegyzékbe vételét a Nemzeti Választási Irodától. Végül 128 712 választópolgár szavazott (levélben). Ez a szám a regisztráltak közel egyharmadát jelenti; a választáson résztvevő több mint 5 millió 96 ezer magyar állampolgárnak pedig a 2,55 százalékát. Ugyanakkor mintegy fél százaléka a résztvevőknek külképviseleteken szavazott, de többségük feltételezhetően nem Kárpát-medencei magyar állampolgár; hanem inkább külföldön élő-lakó anyaországi állampolgár. Ugyanakkor a levélszavazási eljárás újdonsága miatt az így megküldött voksok mintegy 20 százaléka érvénytelen volt. Tekintettel arra, hogy abszolút számokban kifejezve körülbelül ugyanannyi volt az érvénytelen levélszavazat, mint a külképviseleteken leadott összes voks, négy évvel ezelőtt 125–130 ezer szavazat döntött – a becslések szerint – egyetlen mandátum sorsáról. A vasárnapi választásokat megelőzően 378 622 határon túli szavazópolgár regisztrált. Ez a négy évvel korábbinak majdnem kétszerese. Ugyanakkor nem kizárt, hogy a határon túli magyarok a közelmúlt nemzetközi és nemzetpolitikai eseményeinek a hatására jobban érzik ennek a választásnak a tétjét, és részvételi arányuk meg fogja haladni az előző 66 százalékot; sőt mivel a határon túli voksolók közel felének már van tapasztalata a levélben történő szavazás terén, az érvénytelen szavazatok aránya el fog maradni a 20%-tól. Hogy összességében hányan fognak külképviseleteken szavazni, azt nehezebb felbecsülni, de számuk korántsem fog megduplázódni. Természetesen a felsoroltakon kívül a részvételi arány is befolyásol(hat)ja, hogy a határon túli magyar szavazatok hány mandátum sorsáról döntenek. Tekintettel arra, hogy a négy évvel korábbi közel 62%-oshoz fogható vagy ennél valamivel masszívabb részvételre lehet számítani,

reálisnak tartom azokat a becsléseket, miszerint ezúttal a határon túli voksok két-három mandátumról dönthetnek.

– A közvélemény eldöntött tényként kezeli, hogy a külhoni szavazópolgárok elsöprő többsége a jelenlegi kormánypártokra szavaz. Ez minek tudható be? Így fejezik ki a hálájukat a magyar állampolgárságért, vagy ennél azért több áll mögötte?

– Egyrészt igen, de nem pusztán erről van szó. A választópolgárok emlékezetében még él az, hogy 2004 decemberében az azóta elemeire bomlott MSZP hathatós közreműködésével lett érvénytelen a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. Ezzel szemben tényleg pont a jelenlegi kormánypártoknak köszönhetik a külhoni magyarok, hogy nem pusztán szimbolikus, hanem a magyarországival egyre inkább egyenértékű magyar állampolgársággal rendelkezhetnek. Értem ezen azt, hogy számos, mindeddig csak az anyaországiakra érvényes kedvezményt a Fidesz–KDNP-kormány kiterjesztett a határon túli magyar állampolgá­rokra is. (Ez lehet persze kampányfogás is, de ettől még tény.) Továbbá széles körű támogatáspolitikával is segíti a Kárpát-medencei magyarságot.

Tehát a határon túli magyaroknak bőven van okuk a jelenlegi kormánypártokra szavazni. Végül, minden nemzetközi politikai bonyodalom ellenére, Magyarország jól teljesít gazdaságilag és a nemzetközi porondon presztízse is gyarapodóban van.

Emiatt pedig talán nemcsak nekik van okuk a jelenlegi kormánypártokat támogatni.

– A pártok többségének körében konszenzus van arról, hogy csak egyféle állampolgárság létezik, amelyhez szavazati jog is jár. Az egyetlen párt, amely a határon túliak szavazati joga ellen kampányol, az a Gyurcsány Ferenc-féle DK. Mennyire reális az az érv, hogy csak az szavazhasson, aki adót is fizet?

– Abban az érvben, hogy „csak az szavazhasson, aki adót is fizet” az amerikai forradalmat kirobbantó egyik ok köszön vissza, mintegy megfordítva: ugyanis a kolóniák westminsteri képviseletet kértek azzal érvelve, hogy adóznak a Koronának. Természetesen az adózás kedvezményekre, szavazatra jogosít(hat) fel; de ebből nem következik automatikusan, hogy ennek hiányában nem lehet bizonyos személyek jól meghatározott körét szavazati joggal felruházni. Vagyis

a szavazati joggal járó kettős/külhoni – az illető országban való tartózkodást és/vagy lakcímet nem feltételező – állampolgárság intézménye Magyarországon kívül Horvátországban, Romániában és Szlovéniában is ismeretes.

– Bár a DK-n kívül senki sem támogatja a szavazati jog elvételét, felmérések szerint sokan nem értenek egyet azzal, hogy a külhoniak is szavazhassanak. Elképzelhető, hogy éppen az ver majd éket az anyaországi és a külhoni magyarok közé, hogy „beleszólunk abba, amihez nincs közünk”?

– A „beleszólunk abba, amihez nincs közünk” érv az előbbinél is üresebb, tévesebb. Magyarország legutóbbi Alaptörvénye szentesíti az anyaországnak a határon kívül rekedt nemzetrészekkel szembeni felelősségét, ami azt jelenti, hogy a Magyar Országgyűlés a határon túliakat érintő és azokat célzó nemzetpolitikát, támogatáspolitikát, illetve szomszédságpolitikát is köteles kidolgozni, sőt ki is dolgoz. Ezekhez éppenséggel, hogy az említetteknek van közük. Természetesen ez a magyar közpolitikának csak egy töredéke, de megkockáztatom azt a kijelentést, hogy nagyobb töredéke mint az az egy–másfél százalék amit hozzávetőlegesen a két-három mandátum a 199 fős magyar parlamentben jelent. De nemcsak elméleti megfontolásokkal tudom azt alátámasztani, hogy szerintem az utóbbi érv sem helytálló. A Minority SafePack elnevezésű európai kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés anyaországi aláírásgyűjtésének sikere is – a több mint félmillió támogató aláírás – azt bizonyítja, hogy

a jelenlegi kormány politikája eredményeképpen az anyaországi magyarok egyre jobban megismerik a határon túli magyarokat, és nyitnak feléjük. Ebben lehet bízni.

– Korábban fölmerült, hogy a határon túli régiókban is egyéni választókerületeket kellene felállítani, amelyekben a helyi közösségekből származó jelöltek indulnának. Ezt mennyire tartja reális, illetve jó ötletnek?

– Ez bonyolult kérdés. Több nehézséget látok: formait és eljárásit is.

Ahhoz, hogy a területi képviselet arányosságának az elve érvényesüljön, például Erdélynek kellene adnia a Magyar Országgyűlés tagjainak az egytizedét.

A jelenlegi választási rendszer körülményei között ez 20 képviselőt, azaz több mint egy tucat egyéni választókerületet jelentene – ami nem kis szám, de a megrajzolásuk, meghatározásuk sem lenne könnyű feladat, hisz a magyarság demográfiai eloszlása korántsem egyenletes az erdélyi megyékben és/vagy kistérségekben. (A fennmaradó képviselők kompenzációs listáról kerülnének be.) Továbbá valaki(k)nek le kellene bonyolítaniuk a választási eljárást. Úgy gondolom, hogy ez igencsak megterhelné Magyarország külképviseleteit; ellenkező esetben pedig a területen kívüliség kifogása merülhetne fel, hisz Magyarország a belügyeit idegen államok területén intézné.

Országgyűlési választás erdélyi részvétellel: Fidesz-újrázást jósolnak a felmérések

Ismét országgyűlési választásra várják az urnák elé a választópolgárokat Magyarországon. A külhoni magyar állampolgárok levélben szavazhatnak. A felmérések szerint a parlamentbe jutó pártok közül a győzelemre a legesélyesebb a kormányzó Fidesz–KDNP.

– Ön szerint mit várhat a határon túli magyar közösség, ha a jelenlegi kormány folytathatja tevékenységét, és mit, ha az ellenzék felülkerekedik?

– Nagyon egyértelmű, hogy a jelenlegi kormány hatalmon maradása esetén az eddigi politika, irányvonal, partnerségek, támogatások folytatására számíthatunk, ami kedvező a határon túli magyarok számára.

Ellenkező esetben, bár visszatetszést és elégedetlenséget keltene, a kedvezményeknek a megnyirbálására, visszaszorítására (is) lehet számítani – de persze csak a magyar alaptörvény engedte keretek között.

Tehát amennyiben megmaradna a jelenlegi alkotmány, egyetlen magyar kormány sem tudna még jelentős mértékben sem hátat fordítani a határon túli magyaroknak.