Emellett arra is kitér, hogy a helyi hatóságok nem szereztek érvényt azon jogszabálynak, amely értelmében kétnyelvű közlekedési táblákat kell kihelyezni azokon a településeken, ahol az illető kisebbség aránya eléri a 20 százalékot.

A jelentés taglalja a korrupció helyzetét is. Eszerint

A tengerentúli jelentés rámutat, a közszférában, különösen az egészségügy terén még mindig gyakori a korrupció, de az európai uniós pénzekkel való visszaélésekről is említést tesz. A dokumentum szerint a hatályos törvények büntetőjogi szankciókat írnak elő a korrupt tisztviselők esetében, és a kormány általában hatékonyan végrehajtotta a törvényt. A korrupciós gyakorlatok azonban továbbra is széles körben elterjedtek, annak ellenére, hogy számos nagy visszhangot kiváltó büntetőeljárás indult.

A büntetőjogi felelősségről szóló alkotmánybírósági határozat eredményeként jelentős számú korrupciós és szervezett bűnözési ügy elévülési ideje csökkent, beleértve a korábbi minisztereket érintő nagy horderejű ügyeket is. Elismerve a korrupció elleni küzdelem terén Romániának az EU-hoz való 2007-es csatlakozása óta elért eredményeit, az Európai Bizottság az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusról szóló novemberi jelentésében azt javasolta, hogy szüntessék meg a román jogállamisági keretrendszer kötelező ellenőrzését.

Kitér ugyanakkor arra is, hogy korrupció miatt elítélték Elena Udrea volt idegenforgalmi minisztert és Cristian Popescu-Piedone volt bukaresti kerületi polgármestert is.

A diszkrimináció kapcsán a jelentés megemlíti: több emberi jogi aktivista arról számolt be, hogy egyes rendőrök megpróbálták eltántorítani a nemi erőszak vagy családon belüli erőszak áldozatait attól, hogy feljelentést tegyenek támadóik ellen, és egyes esetekben megtagadták az áldozatok által benyújtott büntetőfeljelentések nyilvántartásba vételét. Néhány esetben a rendőrség késlekedett a szexuális bűncselekmények elkövetőivel szembeni fellépéssel. A médiajelentések szerint, miután értesültek a családon belüli erőszak eseteiről, a rendőrség egyes tagjai figyelmen kívül hagyták a problémát, vagy megpróbáltak közvetíteni az áldozatok és az elkövetők között.

A dokumentum kitér a romák helyzetére is. Eszerint civil szervezetek arról számoltak be, hogy a romákat gyakran nem engedik be bizonyos nyilvános helyekre, vagy nem engedik őket bizonyos nyilvános helyeken igénybe venni a szolgáltatásokat. Júliusban egy veszélyeztetett gyermekekkel foglalkozó civil szervezet arról számolt be a médiának, hogy egy nagyszebeni uszoda alkalmazottai megtagadták a belépést egy roma gyermekcsoporttól.

A romákat az igazságszolgáltatási rendszerben is hátrányos megkülönböztetés érte. Egyes ügyvédek nem voltak hajlandóak romákat védeni, míg a rendőrség, az ügyészek és a bírák negatív sztereotípiákat tápláltak a romákról.

A szólásszabadság kapcsán a jelentés készítői felhívják a figyelmet arra, hogy a függetlennek mondott médiaszervezetek a média túlzott átpolitizáltságát, a korrupt finanszírozási mechanizmusokat, valamint a politikai pártoknak alárendelt szerkesztési politikát említették negatívumként.

Az újságírók és a civil társadalom képviselői elmondták, hogy

Az újságíróknak és a civil szervezeteknek gyakran be kellett perelniük a minisztériumokat, helyi intézményeket vagy hatóságokat, hogy hozzáférjenek a közérdekű információkhoz. Egyes újságírókat pedig a hatóságok zaklatnak, beperelnek vagy megfenyegetnek.