Szobrot állítanának „Kalotaszeg nagyasszonyának”, Gyarmathy Zsigánénak Magyargyerőmonostoron

A helyi református gyülekezet kezdeményezi az emlékjel állítását, kérnek minden olyan magánszemélyt, egyesületet, alapítványt, akinek a szívéhez közel áll Kalotaszeg, és a nagyírásos varrottas ügyét felkaroló Hory Etelka, hogy támogassák a szobor elkészítését.

Magyargyerőmonostor Kalotaszeg régi múltra visszatekintő déli határfaluja: a Mikola nemzetség ezen a birtokon építette fel 1196-ban családi monostorát.

A kis falu messze földön híres gyönyörű népviseletéről. Jellegzetes színgazdagságának, díszességének köszönhetően a kalotaszegi népviselet méltán a magyarság egyik legismertebb népviselete.

Az iparosodás korszakában, a múlt század elején hanyatlásnak indult a környék népművészete, amelyet Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka munkásságának köszönhetően sikerült megmenteni.

Kalotaszeg nagyasszonyának hála a kalotaszegi varrottasok világhírűvé tették a vidéket, és visszaadták a hagyományos öltözékek, mesterségek presztízsét. Gyarmathy Zsigáné munkássága százéves távlatból is emberfelettinek hat, ugyanakkor mára már nem elégséges ahhoz, hogy megtartó erőt jelentsen a fogyatkozó magyar közösségeknek.

Egész Kalotaszeg sokat köszönhet Gyarmathy Zsigánénak

Hover Zsolt, a magyargyerőmonostori református gyülekezet lelkésze a Krónika megkeresésére elmondta, azért tartják fontosnak a szobor állítását, mert Gyarmathy Zsigáné, aki a Kalotaszeg népi kultúrája megőrzésének emblematikus alakja, Gyerőmonostoron született, és a közeli Bánffyhunyadon található a sírhelye. „Egész Kalotaszeg sokat köszönhet neki, nemcsak a nagyírásosokról van szó, hanem egész szellemi hagyatékáról, helyi tárgyú könyveket, novellákat, tárcákat is írt, és

Gyerőmonostoron még élénken él az emlékezete. Itt született, ezért gondoltuk, hogy Kalotaszegen belül itt van az a hely, ahol a templom mellett méltóképp emlékeztetheti róla a mellszobor az utókort.

Egyébként édesanyja, édesapja is itt nyugszik, azért is ide illene az emlékjel” – mondta Hover Zsolt. Hozzátette, két hete kezdték el a gyűjtést, már kaptak ígéreteket, vannak, akik lelkesen felkarolják az ügyet, így remélik, hogy összegyűl majd az összeg.

„Magánszemélyek is támogatnak bennünket, valamint az Erdélyi Egyházkerület Nőszövetsége, ezen belül a Kalotaszegi Egyházmegye Nőszövetsége is mellénk állt. Utóbbi képviselői azt mondták, hogy idei konferenciájuk, előadásaik Gyarmathy Zsigáné munkásságára összpontosítanak. Bizakodunk, hogy összefogással létrejöhet a szobor” – emelte ki a lelkipásztor. Kérdésünkre, hogy Gyerőmonostoron miként éltetik, ápolják Hory Etelka emlékét, a lelkipásztor azt mondta, a pandémia előtt minden év májusában, születésének évfordulóján megkoszorúzták a Gyarmathy Zsigáné emléktábláját, az eseményen részt vettek a körösfői fiatalok is, a pandémia után is folytatják ezt a hagyományt.

„Az emléktábla kissé félreeső helyen, a régi parókián áll, ezért úgy gondoltuk, hogy méltóbb emléket állítsunk. Megemlékezésekkor beszélünk a nagyasszony alakjáról, munkásságáról, a korról, amelyben élt ” – fejtette ki Hover Zsolt. Mint mondta, elődje, az előző lelkész kolléga is nagyon támogatja az emlékjelállítás ötletét, ő úgy tudja, hogy a Hory család egyik leszármazottja Székelyföldön él. Gyarmathy Zsigáné emlékének éltetése az egész Kalotaszeget érinti, és minden kis hozzájárulás számít.

„Vannak fanyalgó hangok az interneten, hogy hanyatlik a kalotaszegi magyarság kultúrája, ezzel azt is be akarjuk bizonyítani, hogy kevesen vagyunk ugyan – kevesebben, mint 180 éve, Gyarmathy Zsigáné idejében, de azért igenis vagyunk.

A Kalotaszegi Magyar Napok, amelyet a pandémia után végre újra megszervezhettünk tavaly nyáron, sikeresnek bizonyult, és ez is azt bizonyítja, hogy a magyarság itt él és létezik” – mondta el Hover Zsolt.

Munkássága háziipart teremtett

Hóry Etelka 1845. május 28-án született, „Kalotaszeg nagyasszonya” a magyargyerőmonostori lelkész, terebesi Hory Farkas és nemes Aumüller Rozália lánya volt. Édesapja református lelkészként költészettel is foglalkozott, ő vezette be lányát a latin nyelv ismeretébe, megszerettette vele a magyar klasszikusokat. „Már leánykorában erős vágy ösztönözte az irásra, de hajlamát maga fékezte, nem akart rosszabb gazdasszony lenni anyjánál, s amit titokban irt is, megsemmisitette. Miután azonban férjhez ment Gyarmathy Zsigmondhoz s szerető feleségnek, gondos anyának és jó háziasszonynak bizonyult, felküldte egyik elbeszélését (A nő gyöngesége) Katinka név alatt a Fővárosi Lapokba.

Zamatos nyelve és könnyed, meleg hangja feltünést keltett s azóta szivesen látott munkatársa szépirodalmi lapjainknak” – olvasható a Pallas nagylexikon korabeli szócikkében.

Hory Etelka gyermekkorát szülőfalujában töltötte, ahol édesapjától tollforgatást, nagynénjétől pedig kalotaszegi varrottas készítését tanulta. 1853-ban a kolozsvári leánynevelő intézetbe került. 1862-ben férjhez ment a szintén nemesi származású érsekújvári Gyarmathy család sarjához, érsekújvári Gyarmathy Zsigmondhoz, és Bánffyhunyadra költözött, ahol a gyermeknevelés mellett irodalommal és a népművészettel foglalkozott. Az 1885. évi országos kiállításon bemutatott egy teljes kalotaszegi szobát, Herich Károly megbízására.

A kiállítás anyagát a ládák mélyén található több generációs varrottasok adták.

Készített és készíttetett kalotaszegi varrottasokat, melyeket nemzetközi kiállításokon mutatott be (Brüsszel – 1887, Bécs – 1890, St. Louis – 1904, London – 1908), hírnevet szerezve ezáltal szülőföldjének. Munkássága háziipart teremtett, megélhetést biztosítva Kalotaszeg sok-sok asszonyának és tevékenysége által ismét divatba jött a varrottas. Egyébként a kalotaszegi templomokban látható varrottasokról megoszlanak a vélemények: más-másféleképpen vélekednek a néprajzosok, műemlékvédelmi szakemberek, valamint a helyi gyülekezetek tagjai. Egy évvel ezelőtt számolt be arról a krónika, hogy több kalotaszegi templom felújítása kapcsán is kérdéseket vetett fel a falakat, karzatokat, padokat díszítő textíliáknak a liturgikus térbe történő visszahelyezése. A varrottasok kutatója fájlalta a kézimunkák mellőzését, az érintett lelkészek ugyanakkor elmondták, a gyülekezet számára fontosak ezek a varrottasok, ám nem kerülhet minden vissza a templomtérbe.