Macskajaj

Ami azért is furcsa, mert amikor örökbe fogadtuk, teljesen biztosak voltunk abban, hogy kandúr. A szemtelenség és a makacsság ugyan női tulajdonság is lehet, de az, hogy a gyomra gyakorlatilag feneketlennek bizonyult, szerintünk mindenképpen a férfiasságát bizonyította.
Ám amikor levizelte az alsó szomszéd lábtörlőjét, rögtön két dolgot is megtudhattunk: egyrészt takarodjunk a fenébe macskástól, másrészt az állat így jelölte ki a területét, mert tüzelni készült. Mielőtt elkezdhettem volna szidni az állami oktatás hiányosságait (azt persze be kellett magolnom, hány tojást rak egy nádi poszáta, de hogy miben különbözik egy lánycica egy kandúrtól, arról mélyen hallgattak), a macska rá is kezdett arra, amit jobb ügyhöz méltó odaadással azóta is művel. Mivel a gangos bérház udvarán nem bukkant fel egyetlen kicsit is potens kandúr sem, macskánk hiába pucsít exaltált pózokban, elmarad a várt kielégülés. A falak között így tovább visszhangzik a dantei pokol hangulatát csuklóból lenyomó, kínkeserves nyávogás.
Pedig alternatív módszerekkel is próbálkozott: együtt hált a papucsommal, de a látható csalódás ellenére megpróbált bujálkodásra csábítani egy magas sarkú szandált, illetve egy kisszéket is. Mivel a közeledési kísérletek kudarcba fulladtak, csak a remény maradt, hátha elmúlik neki, mint a bárányhimlő.
Igaz, az álmatlan éjszakáknak is megvan a haszna. Jelenleg egy orvosilag alkalmazható macskavibrátor prototípusán dolgozom.