Ukrajna: se atom, se NATO

Tizenöt éve annak, hogy az EBEÉ több szempontból is különlegesen fontos 9. csúcstalálkozója keretében megszületett a Budapesti Memorandum, amellyel Ukrajna lemondott atomfegyvereiről. Ennek a nemzetközi jogi okmánynak a hatálya mostanság jár le.

Ukrajna, amikor lemondott a területén lévő atomfegyverek fölötti rendelkezésről, tulajdonképpen nem gesztust gyakorolt, hanem megtette a helyzetéből adódó, választott útjával egybevágó egyetlen logikus lépést. A Szovjetunió felbomlásával az ország egyszerűen birtokosává vált az atomfegyvereknek, nem kidolgozója, fenntartója volt azoknak.

Attól, hogy Kijevnek aligha volt más választása, mint a Budapesti Memorandum aláírása, még lehettek és vannak reális biztonsági igényei. Most, hogy a dokumentumban foglalt vállalásokat akár felül is vizsgálhatná, arra is kíváncsi, hogy korábbi elvárásai meny-nyiben valósultak meg, illetve hogy a nemzetközi közösség hogyan értékeli őket.

Az ukrán vállalásnak szavatoló hatalma volt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország. Minden jel arra utal, hogy miközben az ukrán vállalást precízen kidolgozták, a garantálók kötelezettségei nem voltak ennyire egyértelműek, ezért Kijev elvárásai is az ország helyzetének függvényében változtak. A dél-oszétiai háborúra utalva például Ukrajna úgy tette fel a kérdést: ha tankok vonulnak fel egy ország területén, milyen biztonságról lehet szó?

De érzékenyen érintették az országot a „gázháborúk”, a gazdaságára kiható tej-, vaj- és húscsaták, vagy éppen az érdekérvényesítés szempontjából fontos információs összecsapások. Az orosz flotta krími támaszpontjának fenntartását pedig egyenesen destabilizáló tényezőként említik. Kijev tehát úgy gondolja: nem kapott valódi, működő biztonsági garanciákat.

Az Egyesült Államok figyelemmel kíséri az ukrán külpolitika törekvéseinek alakulását, tudomásul veszi, hogy hivatalosan az ország célja mindvégig a NATO-ba való belépés volt, de ez irányban nem tett egyértelmű és határozott támogató lépéseket. Közelíteni, de egyelőre kivárni – így fogalmazható meg Washington álláspontja. Fontos számára, hogy Ukrajna ne a Moszkva által irányított Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét (ODKB) erősítse.

Ukrajna biztonságának megszilárdítása sokban magán Ukrajnán múlik. A fiatal állam társadalmi, gazdasági, szociális szerkezete egyelőre nagyon bizonytalan. Érzelmileg, gondolatilag a lakosság egyaránt örököse a szovjet honvédő háború hőseinek és a kommunizmussal szembeszálló nemzeti-hazafias, olykor nyíltan nacionalista, akár kollaboráns erőknek. A gazdaság működésében mutatkozó egyenletlenségeken túl etnikai, szociális és politikai szembenállás is terheli az ukrán társadalmat. A politikai vezetés mozgástere ezért erősen behatárolt, miközben maga is nagyon megosztott.

Ukrajna tehát nem lehet elégedett a Budapesti Memorandum nyomán kialakult biztonsági helyzetével. Nem marad azonban más útja, mint a számára leginkább elérhető, működő és hatékony biztonsági rendszerhez, a NATO-hoz csatlakozni, de egyáltalán nem mindegy, hogy maga mit szándékozik, és mit tud megtenni ennek érdekében.