Török–örmény hatás a térségre

Az elmúlt hétvégén aláírt örmény–török egyezmény a diplomáciai kapcsolatok felvételéről és a közös határ mielőbbi megnyitásáról még ratifikálásra vár a két ország parlamentjében, és gyakorlati megvalósulása távolról sem bizonyos.

A megállapodás létrejötte mindazonáltal növelheti a Fekete-tenger környéki régió stabilitását, ráadásul nagyon jó hír az amerikai és az európai érdekek szempontjából – vélekedik a German Marshall Found szakértője.

Az örmény–török enyhülés esélyét több éven át tartó csöndes, nem hivatalos csatornákon át zajló párbeszéd alapozta meg, amely a két fél vezető értelmiségi körei és véleményformáló személyiségei között folyt. A megváltozott légkör azt is mutatja, mekkora befolyással bírnak meghatározó üzletemberek és felvilágosult politikai szereplők. Utóbbiaknak az volt az érdekük, hogy lekerüljön a napirendről egy hosszú évek óta fennálló probléma.

A lehetséges geopolitikai következmények jelentősek. A török–örmény közeledésből egyértelmű előnyök származnak a térségre és a transzatlanti biztonsági érdekekre. A megnyitandó örmény–török határ előmozdítja Örményország gazdasági fejlődését, és kiegyensúlyozottabbá teszi az ország pozícióját Kelet és Nyugat között. A Szovjetunió felbomlása óta a karabahi konfliktus és a lezárt török–örmény határ miatt Jereván nyugati kapcsolatai nem fejlődtek.

A Törökországhoz fűződő viszony normalizálása révén Örményország új lehetőségekhez jut a nemzetközi színtéren, ami hozzájárulhat az ország fejlődéséhez és stabilitásának erősödéséhez. Moszkva mindeddig bátorította a két ország viszonyának enyhülését, amelynek révén valószínűleg csökkenni fog az oroszok befolyása Jerevánra.

Ennek feltehetőleg az az oka, hogy a Kreml számításaiban jelenleg többet nyom a latban az olajban gazdag Azerbajdzsánhoz fűződő kapcsolatok szorosabbra vonása. A másik következmény: Ankara és Jereván kapcsolatának javulása példa lehet más, szintén régóta húzódó viták rendezésére. Számos tűzfészek és „befagyott konfliktus” található a Fekete-tenger környékén, s mind magában hordozza a fellángoló nacionalizmus veszélyét, amit erősít a feszült gazdasági helyzet.

Jó példa erre Oroszország és Grúzia konfliktusa, valamint az Ukrajna és Oroszország között lappangó feszültség. A nyitott határok és a bizalmat erősítő lépések bátoríthatják a fekete-tengeri térség nagyobb mértékű integrációját. Ennek alternatívája a befelé forduló, nacionalista hozzáállás. A harmadik következmény: az Örményország felé történt nyitás erősítheti a török külpolitika új vonását.

Az utóbbi években a török vezetők „nulla probléma” alapú megközelítést szorgalmaztak a balkáni, az égei-tengeri, a fekete-tengeri és a közel-keleti térséghez fűződő viszonyukban: ennek köszönhetően nagyjából sikerült javítaniuk korábban feszült kapcsolataikat Görögországgal, Bulgáriával és Szíriával. Nyugati megfigyelők egy részét ambivalens érzések foghatják el a fenti török stratégia láttán, különösen hogy Ankara javította viszonyát Iránnal és Oroszországgal is.

Ám az örmény–török enyhülés más lapra tartozik. Hasonlóan az 1999 óta tartó török–görög enyhüléshez, a Jerevánhoz fűződő jobb kapcsolatok határozott előnyöket ígérnek Törökország transzatlanti partnerei számára. Egy olyan időszakban, amikor Ankara EU-ambícióira komoly kihívások leselkednek, az Örményország felé történt nyitás azt bizonyíthatja az európaiaknak, hogy Törökország inkább erősíti, semmint gyengíti a biztonságot Európa szomszédságában – mutatott rá a German Marshall Found elemzője.

„A béke győzelmeként” kommentálták a török lapok a múlt héten Bursában lezajlott török–örmény világbajnoki selejtező labdarúgó-mérkőzést. A török csapat 2:0 arányú győzelmével véget ért találkozót megtekintette a két ország államfője, Abdullah Gül és Szerzs Szargszján is.

A Milliyet föltette a kérdést: „Van-e szükség az eredmény hangoztatására? A bursai mérkőzés úgy vonul be a történelembe, mint hatalmas lépés a béke felé vezető úton.” A nagy példányszámú Hürriyet tudósítása szerint „94 év elmúltával Örményország és Törökország jegyzőkönyvet írt alá a békéről. Ezt a jegyzőkönyvet most a bursai szurkolók ratifikálták, megelőzve a parlamenti ratifikáció aktusát.”

A Taraf című liberális napilap szemleírója már tágabb értelmű következtetést vont le az utóbbi napok eseményeiből.  „Törökország normalizálódik, békét köt saját népével, a történelemmel és szomszédaival – írta Ahmet Altan. – Történelmi időszakot élünk. Megszabadulunk indokolatlan félelmeinktől.”