Megerősödött Európában a szélsőjobboldal

A mértékadó liberális újság a francia regionális választások kapcsán foglalkozott a szélsőjobboldal térnyerésével: a Nemzeti Front népszerűségének visszaesése azt jelzi, hogy Franciaországban kudarcot vallott a szélsőjobboldali retorika és tematika átvételének stratégiája, amellyel Nicolas Sarkozy államfő próbálta meg elhódítani Jean-Marie Le Pen szavazóit a jobbközép számára.

A lap szerint Kelet-Európában, nevezetesen Magyarországon, Szlovákiában és Romániában a profasiszta pártok a harmincas évek nacionalista ideológiai irányvonalát követve etnikai-vallási nemzeti identitást hirdetnek, a régi területi követelésekkel és a határon túli kisebbségek kérdésével vegyítve. „Magyarországon az áprilisi parlamenti választásokon nemcsak „a nacionalista és konzervatív nagy párt, a Fidesz győzelme várható, hanem az európai parlamenti választásokon három képviselői helyet szerző, antiszemita és idegengyűlölő Jobbik előretörése is. Szlovákiában pedig a radikálisan nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) várhatóan a koalíciós kormányban marad a júniusi választásokat követően” – fogalmazott a Le Monde. 

Nyugaton ezzel szemben a szélsőjobboldal arculatot váltott. Jean-Yves Camus, a párizsi Stratégiai és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (IRIS) kutatója szerint a radikális jobboldali pártokban feltűnt egy olyan új generáció, amelynek vezetői ügyelnek arra, hogy ne kapcsolhassák hozzájuk a szélsőséges jelzőt. Megpróbálnak azon keretek között maradni, amelyeket a demokraták és a törvény határvonalnak tekint. Jobboldali populistaként baloldali társaikhoz hasonlóan a képviseleti demokrácia helyett a közvetlen demokráciát hirdetik, az elit ellen politizálnak, amelyről azt tartják, hogy elszakadt a valóságtól, újratermeli önmagát, és a globalizáció és a kozmopolitizmus által lejáratódott.

Ezek a nyugati populista jobboldali vezetők azt állítják, hogy a nép jól tudja, hogy az elit nem érti a valós életet és a valódi embereket. Számukra Brüszszel a fekete bárány. Mindehhez idegenellenséget, egy újfajta etnikai identitás megalkotását kapcsolják, elítélik a multikulturális társadalmat és főleg az iszlámot.

A politikai radikalizmus egyik legjelentősebb francia szakértője példaként említette a hollandiai iszlámellenes Szabadság Pártját (PVV), amely a júniusi választásokon a tolerancia hazájának egyik legjelentősebb politikai erejévé válhat. Olaszországban az Északi Liga a bevándorlók ellen kampányol, s a március végi helyhatósági választásokon az ország északi részében Silvio Berlusconi kormánypártját is megelőzheti. A lap szerint a „hagyományos” szélsőjobboldaliság már nem hódit Nyugaton: azokban az országokban, ahol a holokauszttagadást, az antiszemitizmust és a rasszizmust törvény bünteti, a fasizmusra emlékeztető referenciák zsákutcába vezetnek.