Heves vita Párizs és Brüsszel között

A válság augusztusig nyúlik vissza, azonban csak nemrég derült ki, hogy az illegális telepek felszámolására vonatkozó augusztusi belügyminisztériumi körlevélben elsősorban a romák táborainak megszüntetésére adott utasítást a tárca. A párizsi kormány képviselői viszont korábban azt állították, hogy nincsenek diszkriminatív, etnikai alapú megfontolások a kitoloncolások mögött.

Mint a II. világháború?

Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa párhuzamot vont a mostani és a II. világháborús események között, és jogi kötelességszegési eljárás indítását helyezte kilátásba Franciaországgal szemben az uniós jog megsértése miatt. Rendkívül erős kifejezések ezek Párizs és Brüsszel mozgalmas viszonyának történelmében, amelyben gyakoriak voltak a viták a múltban is, így a költségvetési hiány, a gazdasági protekcionizmus, vagy éppen az iparpolitika kérdésében. Válaszul Franciaország sem fukarkodott a csípős kritikákkal. Jean-François Copé, a kormányzó jobboldali pártnak, a Népi Mozgalom Uniójának (UMP) a frakcióvezetője azzal vádolta Európát, hogy „politikai hátsó gondolatoktól vezérelve” módszeresen tulajdonít szégyenletes és elítélendő szándékokat Franciaországnak.

„Elfogadhatatlan megbélyegzés”

Különösen sokat romlott Franciaország megítélése az Európai Parlamentben: a liberális és a baloldali tábor képviselőinek többsége a múlt héten rendre is utasította Párizst. A romák iránt érzett szolidaritásának adott hangot Jerzy Buzek, az Európai Parlament (EP) elnöke is. A brüsszeli politikus elfogadhatatlannak nevezte, hogy megbélyegezzék egyes kisebbségek tagjait, hiszen – mint fogalmazott – az európaiak mindannyian ugyanazokkal az európai polgárságból fakadó jogokkal és lehetőségekkel rendelkeznek. Kiemelte: a bevándorlás kérdése valóban gondot jelent az Európai Unió számára, de azok nem egy országhoz, és főképp nem egy kisebbséghez köthetők. Jerzy Buzek szerint az Unió kötelessége az emberi szabadságjogok eszméjének terjesztése a világban, amihez elsőként a tagországokban kell elérni azok tiszteletben tartását. Az európai közösség számára ugyanakkor nagyon fontos olyan központok kialakítása, amely kölcsönös segítségvállalást vállal az egész Európában megtalálható, sok esetben szegénységben, illetve társadalmi kirekesztettségben élő roma kisebbséggel.

Az EP-elnök egyébként úgy látja: a romák franciaországi kitoloncolása miatt keletkezett feszültség enyhítésére szolgáló konkrét lépések csak az Európai Bizottság vizsgálata után kezdődhetnek meg, ez a vizsgálat dönti el ugyanis, hogy uniós jogba ütközik-e a párizsi kormány eljárása.
Élesen bírálta a romák kollektív kiutasítását Franciaországból, és kiállt uniós kolléganője, Viviane Reding elítélő véleménye mellett Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa, aki egyben közölte: októberben a román fővárosban külön konferenciát tartanak a roma segélyprogramokról.

A Profil című osztrák hetilapnak a magyar EU-biztos – anélkül, hogy a francia elnököt megnevezte volna – úgy nyilatkozott: „úgy vélem, hogy itt olcsó és átlátszó módon arra tesznek kísérletet, hogy egy különösen sérülékeny csoport rovására növeljék a népszerűséget. De Európában nem adhatunk teret a rasszizmusnak és az idegengyűlöletnek”. Andor elmondta: az EU az elmúlt években „átfogó támogatási programot” indított útjára a cigányság számára. A probléma által leginkább érintett EU-tagországok, Románia és Bulgária azonban nem hívták le kielégítő módon a támogatásokat az Európai Szociális Alapból. Ezért az EU októberben Bukarestben külön konferenciát szervez, hogy „a romák számára indított segélyprogramokat az eddiginél jobban fel lehessen használni” – mondta az EU-biztos.

Diplomatikus csöndben

Az uniós országok többsége ugyanakkor diplomatikus csöndbe burkolódzik. A Franciaország fellépését támogató országok inkább hallgatnak, de a másik táborból már nem csak Románia fogalmaz meg bírálatot. Németország például már elhatárolódott legfőbb európai szövetségesétől: Berlin megítélése szerint az Uniónak joga van magyarázatot kérni Franciaországtól. Az osztrák államfő ugyancsak fenntartásait hangoztatta Franciaország viselkedése miatt. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter pedig úgy fogalmazott, hogy rosszindulatúnak mutatkozott a francia elnök, amikor azt tanácsolta Viviane Reding európai biztosnak, hogy fogadjon be ő romákat a saját hazájába, Luxemburgba.
A romák körüli erőpróba mindenesetre nem könnyíti meg a francia államfő feladatát a G20-csoport soros elnöksége átvételének közeledtével. Nicolas Sarkozy arra készül, hogy felsorakoztassa Európát prioritásai – a nemzetközi monetáris rendszer reformja, az árfolyamkilengések elleni küzdelem és a pénzügyi szabályozás szigorítása – mögé. Széles körű megítélés szerint Sarkozy sikeres volt az EU soros elnökeként 2008 második felében, s akkor ugyanezekre a feladatokra helyezte a hangsúlyt.

Le Monde-i önostorozás

A kelet-európai romák elleni fellépéssel és a kritikákra adott válaszokkal Franciaország nemzetközi imázsán jelentős folt esett, és a francia diplomáciának ezentúl nehéz lesz az emberi jogok hazájának képviselőjeként feltüntetnie magát a nemzetközi színtéren – ez a két fő következménye a Le Monde című napilap elemzése szerint az elmúlt hetek francia politikájának. A mértékadó liberális újság szerint francia diplomaták zavartan ismerik el, hogy a romák kiutasításával kapcsolatos nemzetközi állásfoglalások az ENSZ-től kezdve az Európai Parlamenten át a pápáig hatalmas károkat okoztak Franciaország nemzetközi megítélésében. Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi biztosának nyilatkozata és az arra adott francia válaszok pedig újabb bírálathullámot indíthatnak el.

Az európai intézményrendszerrel szemben védekező helyzetbe és magyarázatokra kényszerült francia kormány gyakorlatilag elvesztette támogatóit ahhoz, hogy hitelesen tudjon reagálni az olyan, valóban sértő megjegyzésekre, mint amilyet Fidel Castro tett, amikor azt állította, hogy a Franciaországból kiutasított romák „egyfajta rasszista holokauszt” áldozatai – mondta a lapnak egy diplomata, hozzátéve, hogy sorolhatná a hasonló, Pekingből vagy Moszkvából érkező üzeneteket. A Le Monde azt hangsúlyozza: a tekintélyelvi vezetésű államok évek óta azt vetik a nyugati országok szemére, hogy kettős mércét alkalmaznak és folyamatosan kioktatják őket. Ezentúl viszont ha Franciaország szót emel majd egy-egy olyan ország ellen, amely semmibe veszi az emberi jogokat, feltehetően majd az lesz a válasz, hogy inkább söpörjön a saját háza táján.

Martine Aubry, az ellenzéki Szocialista Párt vezetője, Lille polgármestere úgy nyilatkozott, a kormány körlevelének ellenére azt kérte a megye prefektusától, hogy azonnal állítsa le a Lille környéki illegális telepek felszámolását. „Mégpedig azért, mert ha ezek a férfiak és nők illegálisan foglalják el a területet, el lehet őket onnan kergetni, de semmi esetre sem lehet őket az országból kitoloncolni”. Az ellenzéki politikus véleménye szerint egy terület illegális elfoglalása egyáltalán nem jelenti a közrend megzavarását, amellyel a kormány a romák kitoloncolását indokolja. „A kormány csak azért üldözi ezeket az embereket, mert egy másik etnikumhoz tartoznak, és nem azért, mert bűncselekményeket követtek el. Az ENSZ, a pápa és nem utolsósorban az igazságügyért felelős európai biztos, Viviane Reding is ujjal mutogat ránk” – jegyezte meg Aubry.

A témáról a France 3 közszolgálati televízióban rendezett vitaműsorban Guy Sorman jobboldali liberális esszéista arról beszélt, hogy a kiutasítások legsúlyosabb következménye Nicolas Sarkozy államfő számára az lehet, hogy az elnöki mandátumát a francia és a nemzetközi közvélemény ezzel az üggyel fogja örökre azonosítani. „A köztársasági elnöknek nem főrendőrnek kellene lennie, hanem a franciákat összefogó politikusnak” – tette hozzá. A Le Monde külön problémának tartja, hogy a különböző intézményektől érkezett bírálatokra a hivatalos francia válaszok „nagyon ügyetlenek”. A francia diplomácia úgy próbálja meg a romák körüli vitát közös európai üggyé tenni, hogy közben felhívja arra a figyelmet, hogy más európai országok is szerveznek – a legnagyobb csendben – hasonló jellegű csoportos hazatoloncolásokat. A gond azonban az, hogy Olaszországon kívül, amelynek belügyminiszterét az idegengyűlölő beszédmódjáról elhíresült Északi Liga jobboldali populista párt adja, egyetlen ország sem támogatja nyíltan Franciaországot – írta a Le Monde.