Hálátlan a társadalom a diktatúra ellenállóival szemben

Több ortodox pap és megannyi gyászoló siratta el ugyanabban a hónapban a temesvári hóhérként elhíresült, Ceauşescu parancsára 1989 decemberében Tőkés László hívei közé lövető Mihai Chiţac volt hadseregtábornokot. Mit sem számított, hogy a bukaresti legfelsőbb bíróság 2008-ban tizenöt év börtönbüntetéssel és lefokozással sújtotta a forradalom elfojtásáért: a közlegényként eltemetett Chiţacot koporsójánál méltatta többek között Mircea Chelaru volt vezérkari főnök is.

Ehhez képest a február elején elhunyt Vasile Paraschivért nem szólaltak meg a harangok, holott a 82 évesen eltávozott férfi személyes tragédiája magán hordozza a román kommunizmus majd fél évszázados tombolásának hű lenyomatát. A marxista–leninista ideológiától fiatalon megittasult Paraschiv már 1949-ben a bőrén megtapasztalta a párt haragját, amikor kirúgták a katonai akadémiáról, mert féltve őrizte a kegyvesztetté vált (1954-ben kivégzett) nagy román kommunista teoretikus, Lucreţiu Pătrăşcanu egyik dedikált kötetét. 1963-ban családjával és kicsi gyerekeivel hónapokig élt a szabad ég alatt, mert egy milicista szemet vetett a lakására, majd öt évvel később, amikor mindenki a Csehszlovákia lerohanása ellen tiltakozó Ceauşescut tapsolta, főbenjáró bűnt követett el: kilépett abból a kommunista pártból, amely nem ismerte a szabad akaratból történő távozást. A hetvenes években már a rezsim legrettegettebb ellenfelévé vált: szabad munkásszakszervezetet, a dolgozók jogainak tiszteletben tartását szorgalmazta, levelezett a Szabad Európa Rádióval, sőt 1977-ben személyesen tárta fel egy párizsi munkástanácskozás hallgatóságának Ceauşescuék gaztetteit. Bukarest azt hitte, végleg megszabadult az Európa-szerte ismertté vált ellenállótól, ő azonban a kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáte megrökönyödésére hazatért. Elmebetegnek nyilvánították, és tucatszor dugták szanatóriumba, később a szekusok többször elrabolták, és ismeretlen helyen napokig kínozták. A ’89-es népfelkeléshez házi őrizetéből megszökve csatlakozott, tíz év elteltével pedig – a letűnt rendszer rémtetteit vizsgáló bukaresti intézet közreműködésével – bűnvádi feljelentést tett 67, meghurcoltatásában és terrorizálásában főszerepet játszó volt szekus és pártkáder ellen. Keresetét a bűncselekmények elévülésére hivatkozva a román főügyészség elutasította, sőt később a legfelsőbb bíróság is megsemmisítette a javára alapfokon megítélt 300 ezer eurós kártérítést. Ezek a kudarcok minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz, hogy 2008-ban elutasította a Traian Băsescu államfő által neki adományozott magas rangú állami kitüntetést, mondván: nem fogadhat el elismerést egy „ugyanolyan kommunistától”, mint amilyen hazája valamennyi államfője volt ’89 után. (Az igazsághoz tartozik, hogy a román kommunizmus rémtetteit két évvel korábban éppen Băsescu ítélte el.) Vasile Paraschiv különben haláláig ötszáz lejes nyugdíjat kapott, miközben volt kínzói speciális juttatásban részesültek életük végéig.

Mindössze 46 évet élt a zsenge román demokrácia egyik szimbólumává vált Cristian Paţurcă, aki azzal írta be a nevét a történelemkönyvekbe, hogy ódát írt az 1990-ben Ion Iliescu posztkommunista rezsimje elleni bukaresti tüntetőkhöz, akiknek élén lusztrációt, a nomenklaturistáknak a közéletből való kizárását követelte. A Huligánok himnusza (Imnul golanilor) szerzője ironikus dalának címét éppen Iliescu egyik kirohanása ihlette, aki egyszerűen huligánoknak nevezte a román főváros Egyetem terén a forradalom eltulajdonítása, a kommunizmus átmentése ellen tiltakozó fiatalok és értelmiségiek tízezreit. A himnusz egyik sora – „Jobb halottnak, mint kommunistának lenni” – szállóigévé vált Romániában, annál is inkább, mivel 1990 júniusában az Egyetem téri tüntetőket éppen az Iliescu által behívott Zsil-völgyi bányászcsapatok verték szét brutálisan. Az antikommunista előadóművész csak 2010 elejétől, már súlyos tüdőbetegen, kapta meg a forradalmárstátust és az ezzel járó kétezer lejes nyugdíjat, Traian Băsescu állami kitüntetést adományozott neki, az elismerés azonban későn érkezett, a romantikus forradalmárként híressé vált Paţurcă ugyanis csontsoványan, nyomorban hunyt el.