Gyász után felháborodás a diusburgi Love Parade kapcsán

Az észak-rajna-vesztfáliai államügyészség gondatlanságból elkövetett emberölés gyanújával vizsgálatot indított ismeretlen tettesek ellen, miközben a szakértők számára nyilvánvalóvá vált: a szervezők súlyos hibákat követtek el, a rendőrség, illetve a biztonsági erők pedig képtelenek voltak fenntartani a rendet.

A hagyományos Love Parade helyszíne teljes mértékben alkalmatlan volt az 1,4 millió zenerajongó befogadására, az egykori teherpályaudvar melletti terület mintegy 300–400 ezer ember biztonságos fogadására lett volna képes. A szó szoros értelmében „legszűkebb” biztonsági keresztmetszetet ugyanakkor a terület egyetlen be-, illetve kijáratát biztosító, 300 méter hosszú és meglehetősen szűk alagút jelentette, amelyről egyébként tegnapra kiderült: a tűzoltók már 2 évvel ezelőtt figyelmeztettek arra, hogy az alagút súlyos biztonsági kockázatokat rejt magában.

A hatóságok alapos és minden szempontból független vizsgálatot ígértek, és erre szólított fel tegnapi ülésén a német kormány is. A kormány szóvivője óvott elhamarkodott következtetések levonásától, ami a már idézett szakértők szerint aligha fenyeget: az ígért alapos vizsgálat ugyanis heteket, de inkább hónapokat vehet igénybe.

Miközben megkezdődött a felelősök keresése, a Love Parade technozenei rendezvénynek – legalábbis egyelőre – „befellegzett”. A hatóságok ugyanis közölték, hogy a világ legnagyobb „techno táncpartiját” a történtek után nem folytatják tovább. Pedig a hagyományok több mint 20 évesek, az első ilyen fesztivált még a megosztott Berlinben rendezték, amikor a kemény beat rajongói valójában a szeretet, a béke, a tolerancia és a megértés mellett álltak ki, a rendezvény pedig innen kapta a Love Parade elnevezést. A fesztivál évről évre látványosabbá és tömegesebbé vált, a részvevők száma már 1995-ben meghaladta az 1 milliót.

A Humboldt Egyetem egy neves, a tömegpszichózissal foglalkozó kutatója szerint egy ilyen jellegű eseményt csak akkor lehetett volna meglehetős biztonsággal ellenőrizni, ha a szervezők eleve felkészültek volna a kockázatokra. Amikor azonban a pánik kitör, mindehhez már túl késő van. Ilyen esetekben az emberek az állatokhoz hasonlóan viselkednek, egyfajta „csapatintelligenciával” rendelkeznek, és azt teszik, amit az elöl haladók tesznek.

Ebből kiindulva a szűk alagútban rendkívüli helyzet alakult ki. Az emberek saját életüket féltve nem feltétlenül váltak „egoistábbá”, hanem egyszerűen képtelenek voltak segíteni a földön fekvőknek. A többezres tömeggel sodródtak, mintha feltartóztathatatlan erejű hullám sodorta volna őket. Mindenki ellen akart állni, de senki nem tudott. Ilyen esetekben a biztonsági személyzet már képtelen közbelépni, egy ilyen mértékű tömeget csakis az első pillanattól kezdve lehet kontrollálni. Amúgy pedig a pánikhelyzetben való viselkedés független attól, hogy fiatalabbakról vagy idősebbekről van szó. Német források szerint a történtek rávilágítottak arra is, hogy a pánikkutatás – nem csak Németországban – gyerekcipőben jár.