Elisabeth Nauclér: nincs recept az autonómiára

A politikus szerint, bár az Åland-szigetek svéd anyanyelvű lakóinak autonómiája a kisebbségi területi önrendelkezés egyik mintapéldájának számít az Európai Unióban, ez nem jelenti azt, hogy az Åland-modellt alkalmazni lehetne a Székelyföld esetében.

„Folytathatunk eszmecseréket, beszámolhatunk tapasztalatainkról, kiállhatunk egymásért – hiszen különböző kisebbségben élő közösségek hasonló gondokkal is szembesülnek, ezért össze kell fogniuk –, emellett azonban úgy gondolom, nem európai önrendelkezési modelleket kell lemásolni, hanem a Székelyföldön például a régió sajátos helyzetéhez igazítva kell saját kisebbségvédelmi struktúrákat kialakítani. Erre sajnos nem létezik egy bevált recept” – fogalmazott Elisabeth Nauclér.

Arra az újságírói kérdésre, hogy meglátása szerint mik azok a lépések, melyek véleménye szerint felgyorsíthatják a székelyföldi önrendelkezési törekvéseket, a politikus úgy fogalmazott, rendkívül fontosnak tartja a kisebbség és a többség közötti állandó kommunikációt. „Az önrendelkezést apró lépésekkel lehet kiharcolni, és ennek egyik legfontosabb mozzanata, hogy meg kell értetni a kisebbség gondjait, folyamatosan tárgyalni kell ezekről a többséggel” – mutatott rá.

Elisabeth Nauclér hangsúlyozta: sokan megkérdőjelezik és kritizálják az Åland-szigeteken élő svédek autonómiát, de a Baltikumban ez az egyetlen sziget, amelynek lakossága folyamatosan növekszik, ami igazolja azt, hogy az autonómia megoldást jelent a kisebbségek számára.

A valamikor Svédországhoz tartozó, 28 000 lakosú finnországi Åland-szigeteken mintegy 24-25 000 svéd anyanyelvű él. A finn törvények a hatalomgyakorlási jogok jelentős részét Åland területi önkormányzatához telepítették 1921-ben, különösen olyan kérdésekben, amelyek fontosak a kisebbségi közösség fennmaradása szempontjából. Az autonómia önkormányzata illetékes a helyi közigazgatási ügyekben – beleértve a rendőrség, a népjólét, az egészségügyi és szociális kérdéseket –, a kultúra, a tudomány, a közlekedés, a szállítás, az ipar és a mezőgazdaság, a posta és a tömegtájékoztatás, az erdőgazdálkodás és a természetvédelem kérdéseiben és más ügyekben.

A finn törvények igyekeznek garantálni, hogy ne lehessen megváltoztatni a terület etnikai összetételét. Finn anyanyelvűek például csak akkor telepedhetnek le tartósan a szigeteken, ha regionális állampolgárságot szereznek. Ez utóbbit azonban csak az kapja meg, aki beszél svéd nyelven és legalább öt évig él megszakítás nélkül a szigeteken. A szigeteken hivatalos nyelv a svéd. Bár Finnországhoz tartozik és Finnország hivatalos nyelve a finn, a szigeteken nem kötelező a finn nyelv oktatása. Az autonóm területet minden évben megilleti a finn állami költségvetés 0,45 százaléka, de az állam által a szigeteken beszedett adók és illetékek helyben maradnak.