Egyre feszültebb a viszony a két Korea között

A támadásban legalább két dél-koreai tengerész meghalt, néhányan megsebesültek, és több épület kigyulladt. A támadás újra rávilágít arra a biztonsági paradoxonra, amely immár lassan hat évtizede jellemzi a két Korea kapcsolatát: bár az északiak gazdaságilag és katonailag gyengébbek déli szomszédjuknál, félelem nélkül odacsapnak, ha úgy látják jónak. Mióta a koreai háború végén a két fél 1953-ban fegyverszünetet kötött, Észak több mint harminc alkalommal intézett kisebb-nagyobb kihívást Dél ellen. Szöul válaszai kizárólag gazdasági-diplomáciai síkon mozogtak, katonai válaszcsapáshoz eddig még nem folyamodott.

A kérdés az, hogy meddig mehet még el Phenjan. Vajon mennyivel súlyosabb támadások kellenek ahhoz, hogy a tétlenség kockázatosabb legyen, mint Észak-Korea túlzott reakciója egy déli lépés esetén? – teszi fel a kérdést Andrew Gilholm, egy pénzügyi kockázatelemző cég pekingi munkatársa, rögtön meg is válaszolva azt: „szerintem az északiak még nem lépték át a határt”.

Az egyik kockázati tényező, hogy Dél-Korea fővárosa, Szöul, mindössze 48 kilométerre fekszik a két Koreát elválasztó határtól, ahol Észak több száz tüzérségi fegyvert állított fel, amelyek lövedékei néhány percen belül elérhetik a déliek legnépesebb városát. Ezenfelül az északiaknak több rövid és közepes hatótávolságú rakétája is van, amelyekkel könnyedén csapást mérhetnek a több mint 48 millió lakosú Dél bármely zugára. Nem is beszélve arról, hogy Dél-Korea a maga 900 milliárd dollárjával a világ 15. legnagyobb gazdasága, elektronikai, autógyártó és petrokémiai cégek otthona, és ezeknek az iparágaknak sem tenne jót az ellenségeskedés kitörése a félszigeten.

„Észak-Korea azt hiszi, hogy a déliek sohasem vágnak vissza, hiszen ezt tapasztalták – mondta Ju Dong Rjul, egy szöuli politikai intézet Észak-Koreával foglalkozó munkatársa. – Tudják, hogy a dél-koreai emberek – ahogy a kormány is – félnek a háborútól.” Mások azon tanakodnak, hogy az északiak támadása vajon újabb felhívás-e keringőre, vagy ezúttal tényleg az elrettentés a célja. Kim Jong Hjun, egy szöuli egyetem elemzője szerint az összetűzés Észak kétségbeesett próbálkozása a párbeszédre.

Korábban is előfordult, hogy Phenjan erőszak és fenyegetés alkalmazásával próbálta tárgyalóasztalhoz kényszeríteni Szöult és Washingtont. Victor Cha, a térség szakértője szerint azonban ezúttal nem ez a helyzet. „Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy az északiak most is tárgyalni akarnak”, inkább arról lehet szó, hogy kimutatták a foguk fehérjét, hogy „mindenki lássa: a hatalomátadás ellenére az ország gyeplője biztos kezekben van” – mutatott rá Cha. A betegeskedő „kedves vezető” – Kim Dzsong Il – arra készül, hogy legkisebbik fiára, Kim Dzsong Unra bízza Észak-Korea irányítását. Közben Ri Mjong Bak dél-koreai elnök leszögezte, Észak-Korea „kamatostul visszakapja még tetteit”. Az incidens új kihívás a Cshonan korvett ügyén edződött államfőnek.

Egy nemzetközi vizsgálóbizottság szerint Észak-Korea torpedója süllyesztette el a dél-koreai hadihajót márciusban, hullámsírba küldve 46 tengerészt. Ri mindaddig tartózkodott attól, hogy nyilvános szemrehányást tegyen szomszédjának, amíg a tenger fenekéről fel nem hozták a korvett darabjait. Ezután újabb gazdasági szankciókat rendelt el, de lehetőségei korlátozottak voltak, hiszen Szöul az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntésével összhangban már korábban szigorú büntetőintézkedéseket léptetett életbe Phenjannal szemben. „A dél-koreai kormánynak keményebb választ kellett volna adnia a Cshonan-incidensre”, és nem szabadott volna tétováznia – mondta Kim Hjung Kvang, egy magas rangú észak-koreai disszidens Szöulban.

Előfordult, hogy Észak-Korea akkor is ingerelte déli szomszédját, ha éppen jó volt köztük a viszony. A segélyezés csúcspontján, 2002-ben Észak-Korea tengeri csetepatéba keveredett a déliekkel, hat dél-koreai tengerész halálát okozva. Dél-Korea 1998-as megbékélési politikájának meghirdetése után röviddel elfogott egy északi tengeralattjárót keleti partjainak közelében. A kilencfős legénységet holtan találták, valószínűleg csoportos öngyilkosságot követtek el. 1974-ben egy észak-koreai ügynöknek sikerült bejutnia Szöulba, és megpróbálta megölni az akkori elnököt, Pak Csong Hit, de ehelyett végül a first ladyvel, Juk Jung Szuval végzett. 1983-ban pedig egy észak-koreai bérgyilkoscsoport meggyilkolta a dél-koreai kormány 17 magas rangú személyiségét.