2009. december 23., 11:382009. december 23., 11:38
Diós és mákos bejgli nélkül nincs karácsony – ezért döntött úgy az Árkosra kitelepültek Fészekrakó egyesülete, hogy idén együtt sütik az ünnepi asztalra az ennivalót, mégpedig kemencében. A falunlakással nem jár együtt a kemence, de Barabás Áron és Enikő portáján az is van, sőt több mint százéves bevető lapát tartozik hozzá.
Több rendbéli szervezkedés, levelezés, vásárlás, egyeztetés után letisztult a bejglisütés menetrendje: minden család kap egy diós és egy mákos tekercset, szombaton lesz diótörés és -őrlés, mákdarálás, vasárnap dagasztás, lovas szánozás, kemencehevítés, bejgliformázás és -sütés. És nagyjából így is történt. A tucatnyi biztosan kipróbált és bevált bejglirecept között a Horváth Ilona-féle szakácskönyv, és a rangidős Éva néni tett igazságot, majd Éva néni simára, fényesre, ruganyosra dagasztotta a hatalmas fateknőben a kéttucatnyi bejgli tésztáját. A forralt bor fahéjtól és szegfűszegtől illatozott, a szán elé befogott lovak csilingelve vágtattak a porzó hóban, és a kisebbik Dorka meleg pokrócba bugyolálva a világ összes karácsonyi nótáját elénekelte. Amire a diós és mákos tekercsek megkeltek a tepsiben, már a kis szánkók is előkerültek, és a gyereksereg lelkesen taposta a hatalmas havat.
| Juhász Péter Sándor, a Brassó megyei Négyfalu református lelkipásztora szolgálatának 44. karácsonyára készül. A szeretet ünnepére való lelki készülődésről szólva a lelkész kifejtette: karácsony előtt mindenki lázasan készülődik a szentestére, a kereskedők mindenhol kínálják a portékájukat, egymást érik a vásárok és sürgés-forgást, ünnepi hangulatot észlel az ember, ha végigmegy a városon. „Valljuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, de az emberi szeretet, ami ilyenkor belőlünk áradna vagy indulna el, sokszor nem több, mint önzés – a magunk gondolataival, vágyaival együtt” – mondja a lelkipásztor, aki arra figyelmeztet, hogy ez az ünnep sokkal inkább Isten szeretetének az ünnepe kellene hogy legyen. „Isten csodálatos ajándékot adott nekünk karácsonykor: az ő szeretetét az egész világnak, egyszülött fiát, Jézus Krisztust. Ahogy János evangelista mondja: úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogyha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” – mondja Juhász Péter Sándor, aki úgy véli, a fő kérdés az, hogy tudjuk-e várni Krisztust karácsonykor. Az nem baj, hogy jönnek-mennek az emberek, hogy igyekszünk ajándékot adni – hiszen Jézus születésekor is nagy volt a készülődés. Ekkor történt meg, hogy amikor Mária és József Betlehembe érnek, akkor a vendégfogadóban azt mondják nekik, nincsen hely. „Az a kérdés, hogy mi hogyan várjuk a karácsonyt: van-e a szívünkben hely, vagy mi is azt mondjuk, amit a betlehemi vendégfogadós: nincsen. Jézus azonban ott van, nem nagy hanggal, nem reklámmal jön, hanem csendesen kopogtat a szívünk ajtaján és kéri, hogy fogadjuk be. Mit jelent Őt befogadni? Azt, amit Jézus tanít nekünk: éheztem, enni adtatok, szomjúhoztam, innom adtatok, jövevény voltam, befogadtatok, mezítelen voltam, felruháztatok. A karácsonyra való lelki készülődés azt jelenti, hogy tudjunk odafordulni az emberek felé” – fejti ki a lelkipásztor. Kiss Judit |
A kisebbek, a pár éves Katika és Dönci szerencsések voltak, mert őket dombra fel is lehetett húzni. Az öthetes kis Zaki és a féléves Matyi csak pislogott, de zokszó nélkül tűrték a gyerek- és felnőtthadat maguk körül. És közben mindenki a közelgő karácsonyról fecsegett. Iringó és Gyopár nagylányok, már mindketten iskolába járnak, és az Angyalkától parfümöt kérnek. Suttyomban az is kiderült, hogy az „Angyal” bizony gondban van, mert nem tudja, honnan szerezze be a Hannah Montana márkájú kislány-illatosítót. Iringó azt is elmesélte, hogy biztos kiérdemelte az ajándékot és a megbecsülést, mert ha apa nincs otthon, hogy megtegye, mindig ő készít reggelit.
Ezen édesanyjuk csak hüledezett, mert ő ezt egészen másként tudja, vagyis úgy, hogy a reggelit általában ő készíti, sátoros ünnepeken a családfő, és néha valóban Iringó. A kishúg Gyopár felidézte, hogy szenteste elmennek a nagyszülőkért, majd elveszik a „beszegődött” tejet, aztán mire hazaérnek, már ott tündököl a karácsonyfa az emeleten . Gyopár azt is elárulta, hogy a zselés szaloncukrot nem szeretik, azt mindig apának hagyják, mert ő mindegyik fajtát szívesen megeszi.
Marci négyéves, és gyűrűs göndör hajával a lányok bálványa. Nagy becsben tartja a Mikulást és az Angyalt, végtelenül hálás a jóságosnak és a karácsonyi tüneménynek a sok ajándékért. A Mikulásnak este gondosan kikészítette a pohár tejet és a süteményt. Hogy Marci érzéseit meg ne bántsa, az apó – miután megtömte a kiscsizmát ajándékkal – jóízűen elropogtatta a sütit, és bekortyolta a tejet. Marci már az Angyalnak készítgeti az ajándékokat, azt azonban nem árulta el, hogy mit, mert meglepetés lesz.
Anna három és fél éves, kiscsoportos, nagylányosan rezegteti a hosszú pilláit, majd annyit közöl, hogy erről az egész Mikulás- és Angyal-témáról nem mond egy szót sem, mert az egész egy nagy titok. Hangját drámaian lehalkítva megismételte: titok. Zsófi is három és fél éves, ő már nem ilyen titoktartó, elmeséli, hogy anya-apa lerajzolták az Angyalnak, hogy milyen ajándékra vágynak, ő viszont nem fárasztotta ezzel magát, nemes egyszerűséggel megírta a levelet. Zsófi persze a betűket nem ismeri, de folyékonyan „ír”.
Ugyanakkor aggasztja, hogy az Angyal valószínűleg elég sok fenyőfát ki fog vágni, és azt sem tudja, hogy jut el majd mindenkihez. Zsófi elénekelte, mivel kedveskedik majd az Angyalkának, az ének meglepő módon így szól: „Bömböl az Angyal, eljött hozzátok, pásztorok, pásztorok...” A nagyobbik Dorka együttérzően mesélte, hogy anya rengeteget dolgozik karácsony előtt, takarít és főz, de ők is segítettek apával, a friss hóban kiporolták a szőnyegeket.
Dorka icike-picike barátot és babakocsis pónit kér karácsonyra. Ábel már büszke nagycsoportos, és nevetve mesélte, hogy amikor kisebb volt, a levélben fagyásgátlót kért az Angyalkától a kisautójába. Hiába, igazi férfiember gondoskodik az autójáról. A Mikulással idén nem találkozott, mert amíg templomban voltak, letette az ajándékokat, sőt az óvodában is megtömte a csizmákat, és ott meg sem kellett pucolni a lábbeliket, mert nem is volt mivel. Otthon viszont mind a három fiú kiscsizmáját kifényesítették rendesen – a féléves Matyiét a bátyjai.
Samu alig hároméves, és arról mesélt, hogy vannak leskelődő manók, akik azt figyelik, jól viselkednek-e a gyerekek, de nem árulkodósak, mert egyik fiú sem kapott virgácsot. Igaz, hogy az egyik rokonnál letett a Mikulás a három fiúnak egy virgácsot, de az nem komoly. Virág nagyon lelkes, amikor az Angyalka szóba kerül, hiszen hozzá néhány nappal korábban megérkezett egy kis előleggel. Az történt, hogy a közel hároméves Virágnak nem volt szánkója, és amikor gyönyörűen lehavazott, az Angyalka megsajnálta a kislányt, és hogy ne kelljen szentestéig várnia az első szánkózással, reggelre odacsempészte az udvarra a szalaggal átkötött kis piros szánkót.
Virág azóta néha lelkesen kiinteget az ablakon, mert ha ő nem is látja, az Angyal talán mégis ott van és figyel. Levelet is írt, de minden alkalommal mást mond a levél tartalmáról, ezzel nem kis zavarba hozva a címzettet. Zaki már elsős, így hát nagyon tájékozott, és pontosan elmondja, hogy „az Angyal fehér, szárnya van, de valójában még nem látta senki, a rossz emberektől különben is távol tartja magát, fél, hogy bántani fogják”. A kisfiú egyébként útnyomót kér karácsonyra. Húga, a kisebbik Dorka, aki minden létező karácsonyi éneket gyönyörűen elénekel, és az óvodában és anyával is sütött mézeskalácsot, kancsót és repülő pónit vár az Angyaltól. És amíg mindez elhangzott, két tucat pirosan mosolygó illatos bejgli sült meg a kemencében: diós és mákos, hogy idén is illatos, békés és áldott legyen a karácsony.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok