Karácsonyi rituálék

A karácsonyi ünnep szellemiségéhez és jellegéhez hasonló ünnepek már korábban is léteztek, például a pogányok téli napfordulós ünnepe, a szaturnália-ünnepségek. Az ókori Rómában december 17–25. között tartották a földművelés istenének, Szaturnusznak a nagy ünnepét, amikor hatalmas táncos vigadalmakat tartottak birodalomszerte: a fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett.

Kiss Judit

2011. december 23., 08:442011. december 23., 08:44

A régi pogány ünnep vigasságokról szólt, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. A földművesek számára fontos volt a meleg eljövetele, hiszen megélhetésük múlott rajta. A meleg időszak a bőség időszaka volt, míg a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés időszaka, ilyenkor az isteneket igyekeztek jókedvre deríteni. A szolgák megajándékozása is elterjedt volt, a házakat pedig örökzöld borostyánokkal díszítették.

A karácsonyi asztal szimbolikája

A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott ünnepkor, és az asztal díszítésének és az étkezésnek is szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak, a karácsonyi abroszt az év során még általában vetőabrosznak használták (ebből vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen).

Az asztalra is gabonamagvakat helyeztek, ebből adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, emlékeztetőül,  hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy az  egészséges legyen, de volt, ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle a jó termés reményében. A rituálékhoz tartozott, hogy a gazdasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Az ételek közül előnyben részesítették azokat, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak. Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal (a halpikkely miatt) megjelenése a karácsonyi asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz (mézesbáb) az élet édességét jelképezte. A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson.

Regölés

A regölés a téli napforduló ősi, pogány kori szokása. Férfiak jártak házról házra, és bőség-, termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat. Általában karácsony másodnapján, 26-án került rá sor. A néprajzkutatók a regölés dallamvilágában és prozódiai sajátosságaiban finnugor eredetet mutatnak ki (a kutatás szerint a sámánénekkel van összefüggésben). Különféle népi hangszerekkel (duda, dob, csengő) is kísérték a regölést, a szereplők kifordított báránybőr bundát viseltek. A regösök a házhoz való megérkezéskor a házigazdától engedélyt kérnek, hogy elmondhassák az éneket, ezután beköszöntőt mondanak.

Betlehemezés

A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb és legnépszerűbb, többszereplős, dramatikus népszokása a karácsonyi ünnepkörben.

Tulajdonképpen pásztorjáték, azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a pásztorok vagy a „háromkirályok” (a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban, barmok közt fekvő kisdedet és Máriát. A betlehemezők általában férfiak, legények vagy gyerekek, és betlehemet visznek magukkal: fából, papírból készült jászolt, melyben a Szent Család figuráit és a jászolban fekvő állatokat ábrázolják. A dramatikus játék része a bekéredzkedés, a háziak köszöntése, a születéstörténet felolvasása vagy előadása és az adománygyűjtés. Állandó szereplők a pásztorok (külön megemlítendő az öreg pásztor) és egy angyal, illetve bizonyos vidékeken Heródes. Általában megjelenítik Szűz Máriát, Szent Józsefet is.

Szentesti hiedelmek

A magyar népi hagyományban szenteste napján csak a ház körül szabadott dolgozni, a mezőn tilos volt tevékenykedni. Szintén nem volt szabad kölcsönadni, mert ez elvitte a szerencsét. Ezen az éjjelen merítették az úgynevezett aranyos vizet vagy életvizet, melynek egészséghozó szerepet tulajdonítottak. Az éjféli mise alatt a pásztorok egyes vidékeken körbejárták a templomot, és zajkeltéssel (ostorcsattogtatás, kürtölés) igyekeztek a gonoszt távol tartani. A mise után a gazdák megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termés legyen, illetve az állatoknak is különféle mágikus erővel bíró ételeket adtak (pl. szentelt ostyát, piros almát), hogy egészségesek maradjanak.

Aprószentek napja

December 28., aprószentek napja tulajdonképpen a Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Aprószent minden fiúcsecsemő. Az aprószentek napi vesszőzés az újesztendei szerencsekívánás különleges típusa, a katolikus egyház őrzi ezt a szokást. Régen a gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei