A materializálódott szeretet ünnepe lett a karácsony?

Imre István Zoltán kolozsvári református vallásoktató úgy vélekedik, azok a gyerekek, akik drága ajándékokat szeretnének kapni karácsony este, nem érzékelik, hogy az adventi, karácsonyi készülődésnek nemcsak az anyagiakról kellene szólnia.

„De talán nem ez a roszszabb, hanem az, hogy a szülők sem érzékelik. Engem a leginkább az háborít fel, hogy a felnőttek, akik év közben nem tudnak megadni lelki, érzelmi, személyes dolgokat a gyereknek, ezt a hiányt anyagiakkal pótolják. Ezt tulajdonképpen  materializálódott szeretetnek is lehet nevezni” – fejtette ki a vallásoktató. Imre István úgy tapasztalja, az anyagiakra való koncentrálás karácsonykor talán még inkább észrevehető, mint év közben, még azokban a családokban is, amelyek keresztény értékrend szerint élnek. Sok esetben még náluk is érvényesül a „ha kéri a gyerek, adjam meg neki”-szerű gondolat, ilyenkor a szülő ezzel nyugtatja a lelkiismeretét.

A karácsonyi ajándékdömpinggel próbálja azt nyújtani a gyereknek, amit esetleg egész évben nem tud megadni a jelenlétével, mert ugyebár év közben dolgozik, két munkát is vállal – a gyerekért.

Gyakori a karácsonyi veszekedés

„Nehezen fogja fel a felnőtt, hogy nem tudja ajándékkal pótolni önmagát a gyerek életében, viszont sajnos sok esetben az ajándékok fontosabbak az ajándékozóknál manapság. Én ezt próbálom ellensúlyozni – elsősorban a saját családomban. Nálunk nincs is nagy ajándékozás, tudatosan törekszünk erre. És azt próbálom elmondani a diákoknak is – a nagyobbaknak talán még inkább, mint a kisebbeknek –, ne az legyen fontos számukra, hogy pénzben kifejezhető értéket, drága ajándékot kapjanak karácsonykor, hanem hogy ők váljanak értékessé a család számára” – fejtette ki a református vallásoktató.

Elmondta azt is, hogy amikor a diákoknak erről beszél, mindig kitér arra is, hogy gyakori a veszekedés karácsonykor a családokban. „Azt akarjuk, hogy a legjobban sikerüljön, közben pedig a legpocsékabbul sül el. Gyönyörű ünnepi asztalt terítenek, az anyagiak megadatnak ehhez, és mégis civakodnak az emberek. Valami megromlott az ünnep körül, és úgy hisszük, hogy anyagi dolgok révén meg tudjuk adni a gyereknek, családnak azt, amit az együttléttel, a közös játékkal kellene. Egyre inkább jellemző az is, hogy kevés közös dolgot élnek meg a gyerekek a szüleikkel, pontosan a rohanó életmód miatt” – mutatott rá Imre.

Holott ez fontosabb annál, hogy mit veszünk meg a gyereknek. A kicsinek nyilván ez nem mindig juthat eszébe, inkább a szülőknek kellene rádöbbenniük. És aztán rá kell a gyereket is vezetni, hogy kimondja: ne öljétek magatokat a rengeteg rohanással, legyünk inkább együtt.

Nem az a fontos, hogy ragyogjon a lakás a tisztaságtól

Karácsony közeledtével valamennyi reklám, bolt, tévéműsor csillogó karácsonyi hangulatot akar árasztani, a gyerek felé áramló rengeteg információ mind az ajándékvásárlásról szól. A vallásoktatótól azt kérdeztük, hogyan próbálja ő vallástanárként megértetni, megéreztetni a gyerekekkel, hogy nem ez az ünnep lényege.

„Elsősorban arra törekszem, hogy egyáltalán beszélgessünk a témáról. Nálam fontosabb ez a bibliai történet megtanításánál. Azt szeretném, hogy mondják el a gyerekek, hogyan élik meg az ünnepet. Én ecsetelhetem ugyan nekik a karácsonyi történetet, a bibliai igazságokat, de ez a körítés. Nyilván el kell mondani, mert akad olyan hét-nyolcadikos diák, aki nem tudja, hogy karácsonykor mit ünnepelünk” – ecsetelte a vallástanár.

Úgy vélekedett, az a fontos, hogy a felnőtt rávezesse a gyerekeket arra, hogy ők mondják ki: valami hiányzik az ünnepből. Miközben megvan a csillogás, rohanás és ajándékőrület, ők ne legyenek ezzel elégedettek. Mert ha az ember ezzel megelégszik, akkor a probléma nagyon mély. Ha az embert lelkileg, szellemileg, családélmény szempontjából kielégíti az, ami van, akkor az nagyon nagy baj. Imre István vélekedése szerint azokat az értékeket kell felfedeztetni a gyerekekkel, amelyek kéznyújtásnyira vannak tőle.

„A lányoknak például azt szoktam tanácsolni: ne azzal segítsetek anyának vagy nagymamának, hogy megkönnyítitek számukra az őrült karácsonyi munkát, hanem úgy, hogy mondjátok el nekik: nem kell ennyire hajtani. Mondjátok el, hogy nem az a fontos, hogy ragyogjon a tisztaságtól a lakás, hiszen ugyanazon az ablakon ki tudok nézni karácsonykor, amin azelőtt egy héttel, akkor is, ha nincsen éppen megpucolva” – vélekedett Imre István.

Hozzátette, a hagyományos erdélyi értelemben vett karácsonyi nagytakarítás kifáraszt mindenkit, de legfőképpen a nőket, akik aztán hullafáradtak lesznek, amire eljön az ünnep. Érdemes feltenni a kérdést: akkor minek tud örülni karácsonykor a kimerült anya, feleség?

Kulcsfontosságú, hogy beszélgessünk a szeretet ünnepéről

„Töltött káposzta és finom sültek mellett is kialakulhat nagyon rossz hangulat a családban. És a fiatal ilyenkor alig várja, hogy indulhasson a haverekkel kántálni, nem akar otthon ülni karácsony este, holott megvan mindaz a külsőség, amitől azt hisszük, hogy szép lesz az ünnep” – figyelmeztetett Imre István.

A vallástanár a szülők és a nevelés szempontjából is kulcsfontosságúként említette a kommunikációt. Nem kommunikálnak eleget a szülők a gyerekekkel a karácsony, a szeretet témájáról. Ily módon a kommunikációhiánynak is köze lehet az ünnep fényének az elvesztéséhez. A szokásrendet, beidegződést, amibe a falusi, de a városi gyerekek is belenőnek, vakon követik.

„A kommunikáció számomra, mint nevelő számára elsősorban azt jelenti, hogy nem én mondom meg az okosat, hanem velük mondatom ki: lehetne ezt másképpen is. Igyekszem rávezetni a fiatalokat, hogy nem a takarítás, ajándékvásárlás adja meg az ünnep lelkiségét. Az én feladatom ez, hiszen én, a nevelő tudatosítom a gyerekben: mi a lényege a másféle ünneplésnek. Azt is szoktam javasolni a diákoknak, hogy karácsonykor tegyenek valami mást, mint eddig” – fejtette ki Imre István.

Elmesélte, például megesett, hogy összeverődtek falun a gyerekek, és „megénekeltek” néhány özvegy, egyedül élő asszonyt, akik aztán visszajeleztek, hogy mennyire jólesett nekik. A vallástanár arra ösztönzi a gyerekeket, hogy ők tudatosítsák családjukban: ne a karácsonyi előkészületek kötelező, megszokott forgatókönyvét kövessék a felnőttek: parkolóhely-találás, bevásárlóközpont, sodródás a tömeggel, akciós termékek keresgélése –általában ezt teszik az emberek gondolkodás nélkül.

„Igénytelenedünk persze, de az ember igenis vágyik a szép adventi időszakra, karácsonyra. Ilyenkor tegye fel magának a kérdést: megadta nekem a megszokott karácsonyi forgatókönyv az ünnep szépségét? A válasz legtöbbször: igen, megadta, de... És ott van az a de…” – szögezte le Imre István

Adakozás révén közelebb az istenhithez

A vallástanár arra figyelmeztetett, mennyire más, amikor úgy éli meg az ember az ünnepet, hogy nem kapni akar, hanem ő adakozik. Példaként említette, amikor 3-4 gyerek elhatározta, hogy a felesleges karácsonyi sütiből néhány rászoruló családnak visznek csomagot. Nem vett sok időt igénybe, ugyanakkor döbbenetes hatást váltott ki a gyerekekből az élmény.

Nyilván, akik kaptak, azok számára külön élményt jelentett, de az adakozó számára talán még inkább: lelki pluszt nyújtott, meghatározta a karácsonyhoz, sőt az élethez való hozzáállását, hiszen beigazolódott számára, hogy mekkora öröm, amikor örömet tud szerezni. Kérdésünkre, miszerint az adakozás révén az istenhithez is közelebb viszi-e a gyerekeket a karácsony élménye, Imre István elmondta, hogy egy ilyen élmény révén mindenképpen emberségesebbek lesznek.

„Nyilván lehet valaki jó ember istenhit nélkül is, természetesen akad jámbor ember, aki közben ateista. De itt nem az a cél, hogy jámbor emberekké váljanak a fiatalok, hanem hogy istenhívő emberek legyenek, akik éppen a hit miatt jámborak. Hiszen az istenközelség jámborrá teszi az embert hoszszú távon, az istennel való lelki együttlétre való igény pedig tulajdonképpen az emberi természet velejárója” – fejtette ki a vallásoktató.

Azt tanácsolta, először is segítsük hozzá a gyereket egy emberségről szóló élményhez, ez aztán erősítheti az istenhitét. A karácsonyélmény azt is jelenti, hogy emberré lesz a tökély, én pedig nem megérdemelten kapok ajándékot, a fény eljön a sötétbe. Nem biztos, hogy az a néhány család kiérdemelte az ajándék süteményt, de a gyermek olyan élménnyel azonosult, amiből megérti: amit én tettem most velük, ugyanezt tette Isten velem nagyobb dimenzióban.

Akad, akinek effajta élményt nyújt, és természetesen akad olyan is, aki elakad azon az úton, hogy közel kerüljön ehhez a karácsonyélményhez. De nem is az a végső cél, hanem hogy megértse: ha én most nagylelkű voltam a rászorulókkal, hányszorosan nagylelkű velem a Mindenható, és nem csak karácsonykor. „Ez fejleszti és táplálja az istenélményt, és ezt kellene erősíteni: váljon közösség- és emberközeli élménnyé a karácsony. Legyen ember- és istenközeli élménye a gyereknek – ezt pedig nem hozzák el az angyalok készen” – szögezte le a vallástanár. 

A hiányérzet és a kívülről jövő üzenet

Kérdésünkre, mit javasolna a pedagógusnak, hogy az miképpen próbálja elkezdeni a kommunikációt a gyerekekkel az ünnep lényegéről, Imre István kifejtette, nehéz elkezdeni, ha valaki vagy valami ezt a hiányérzetet nem pendíti meg a felnőttekben. Ha úgy érzik, hogy az anyagiasságra fókuszáló ünnep rendben van, ahogy van, akkor nem fognak változtatni rajta. „Kívülről kell egy hatásnak, mondatnak, üzenetnek jönnie, ami felkelti a szülőkben, pedagógusokban, fiatalokban a hiányérzetet.

Ha a karácsony egyet jelent egy jó sízéssel és egy jó bulival, és semmi több, és ha ezt az ember helyénvalónak érzi, akkor nem is fog változtatni rajta” – összegzett a református vallásoktató. Hozzátette, ha a hiányérzet felébred, akkor az illető szülő vagy pedagógus önmagáért is megteszi, hogy elkezd kommunikálni a gyerekekkel az ünnepről, és a környezetéhez is eljuttatja ezt az érzést, még akkor is, ha nem is istenhívő. És ily módon a hiányérzeten keresztül jut el az értékesebb, szebb, magasabb lelki szintre.