EU: tilos minden diszkrimináció

Az európai állampolgárság nem helyettesíti és nem váltja ki a nemzeti állampolgárságot. Mindenki, aki valamely uniós tagállam állampolgára, egyben európai állampolgár.
Az európai polgár jóval több, mint egyszerû fogyasztó vagy gazdasági, társadalmi szereplõ. Az európai polgár az Európai Unió állampolgára, ennek megfelelõen különleges politikai jogokkal rendelkezik. Így például minden uniós állampolgárt megillet az alapvetõ emberi jogok gyakorlásának joga, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményében és az Európai Unió Alapvetõ Jogok Chartájában foglalt jogokra. Emellett a közösségi jogban szigorúan tilos az állampolgárság szerinti diszkrimináció.

Legalapvetõbb érték: az emberi jog

Az Európai Unió a legalapvetõbb értékek közé sorolja az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot. Az alapszerzõdésekben rögzített értékek fontosságát az Európai Unió alapjogi chartája is hangsúlyozza. Az emberi jogok tisztelete az Unióba belépni kívánó országok csatlakozásának elõfeltétele, és alapkövetelmény azon államokkal szemben, amelyek az EU-val kereskedelmi, vagy egyéb megállapodásokat kötnek. Az EU elõ kívánja segíteni továbbá, hogy a nõk, a gyermekek, a kisebbségek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülõk jogait tiszteletben tartsák. Fontos célt jelent a közösség számára a terrorizmus elleni harc is.
Noha az Európai Unió összességében jó bizonyítványt tud felmutatni az emberi jogok területén, az emberi jogok tiszteletben tartása felett õrködõ intézmények képviselõi nem ülnek ölbe tett kézzel. Éberen õrködnek a menekültek és emigránsok emberi jogai felett, és küzdenek a rasszizmus, az idegengyûlölet és a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének egyéb formái ellen. Nem új keletû jelenség, hogy az Unió megnyitja kapuit a külföldrõl érkezõk elõtt, és befogadja azokat az embereket, akik hazájukat háború és üldöztetés miatt, vagy jobb munkalehetõség reményében hátrahagyják. Az EU már meghatározta annak az ötmillió, nem uniós tagországból származó emigráns munkavállalónak a jogait, akik területén törvényesen letelepedtek. Ennek keretében egyebek mellett a bevándorlók családtagjai is jogot nyertek arra, hogy csatlakozhassanak a menekültekhez.

A diszkrimináció elleni küzdelem

A PROGRESS elnevezésû foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program keretében az EU számos tevékenységet finanszíroz, amelyek célja a rasszizmus és az idegengyûlölet elleni fellépés az Unió tagállamaiban. Példaként említhetõk többek között a nemzeti hatóságok közötti csereprogramok, és ide tartozik az emberi jogokra szakosodott nem kormányzati szervek hálózatának létrehozása is. A PROGRESS, amelynek futamideje 2007-tõl 2013 végéig tart, 743 millió eurós költségvetésbõl gazdálkodik. Feladatai kiterjednek az emberi jogok Unión belüli felügyeletének finanszírozására és a tagállamok által tett intézkedések kiértékelésére is.
Az Európai Unió számára ugyanakkor politikai prioritássá vált az emberkereskedelem felszámolása, különös tekintettel a nõkre és gyermekekre. A tagállamok és a tagjelölt országok közös erõvel segítik az áldozatokat, és együtt szerveznek tájékoztató kampányokat a megelõzés érdekében. Az Unió számos programot indított abból a célból, hogy több tagország részvételével fellépjen az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen. 2003 és 2006 között e projekteket az egyes tagállamok bírái, rendõrtisztjei és jogászai közötti együttmûködés elõsegítésére irányuló Agiskeretprogram keretében valósították meg. 2007 és 2013 között e tevékenységekre a belbiztonság és a büntetõ igazságszolgáltatás bevonásával kerül sor.

Program a demokráciáért és az emberi jogokért

Annak érdekében, hogy nyomatékosítsa az emberi jogok iránti globális elkötelezettségét, az Unió finanszírozza az Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért elnevezésû programot. A program 1994-ben indult. Költségvetése azóta folyamatosan emelkedik, a 2007 és 2013 közötti periódusra kiutalt összeg meghaladja az 1,1 milliárd eurót. A kezdeményezés az emberi jogok tiszteletének és a demokrácia megerõsítésének feladatát távlati szempontból vizsgálja. Középpontjában négy terület áll. Az elsõ a demokrácia erõsítése, felelõsségteljes kormányzás és jogállamiság, ami pedig együttmûködést feltételez a civil társadalommal a politikai pluralizmus, a médiaszabadság és a hatékony igazságszolgáltatás elõmozdítása érdekében. További célkitûzés a halálbüntetés eltörlése azokban az országokban, ahol az még érvényben van. Ugyanakkor az Unió fellép a kínzások, megtorló intézkedések ellen, valamint a politikai és állampolgári jogok védelme által küzd a rasszizmus és a hátrányos megkülönböztetés ellen.
A kezdeményezés továbbá finanszírozást biztosít a nemek egyenlõségét és a gyermekek védelmét szolgáló projektek céljára is. Keretében támogatást élveznek továbbá azok a közös intézkedések, melyek az Unió és az emberi jogok védelme terén tevékeny nemzetközi szervezetek – többek között az ENSZ, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet – nevéhez fûzõdnek.

Tilos az állampolgárság szerinti diszkrimináció

Az etnikai, felekezeti, nemek szerinti diszkrimináció mellett az Európai Unió egyértelmûen tiltja az állampolgárság szerinti hátrányos megkülönböztetést. Az Európai Közösségek Bíróságának határozata szerint ez nem csak a megkülönböztetés „közvetlen” formáira vonatkozik, hanem a rejtett („közvetett”) megkülönböztetésre is: például amikor egy nemzeti jogszabály rendelkezése elvileg egyaránt alkalmazandó az állampolgárokra és a külföldiekre egyaránt, de a gyakorlatban az a külföldiek számára hátrányos.
Az állampolgárság szerinti megkülönböztetésnek minõsül például, ha a külföldi munkavállalót a munkáltató alacsonyabb bérért alkalmazza, mint azt tenné egy hazaival, vagy ha még az illetõ országban törvény által szabályozott minimálbért sem biztosítja számára. Az uniós állampolgár munkavállalók alapvetõ joga ugyanis állásajánlat elfogadása egy másik tagállamban, továbbá mindenki munkavállalás (álláskeresés) céljából szabadon mozoghat, munkavállalás szempontjából ugyanolyan szabályozás érvényes rá, mint az adott ország állampolgárára, a munkaviszony megszûnése után pedig a fogadó állam területén maradhat a megfelelõ közösségi szabályok feltételei szerint. Tilos tehát bármilyen állampolgárság szerinti megkülönböztetést tenni a tagállamok munkavállalói között a munka díjazását és a munkafeltételeket illetõen. A munkavállalók jogosultak magukkal vinni házastársaikat és 21 éven aluli gyermekeiket is. A családtagokra még akkor is vonatkozik ez a kedvezmény, ha õk egyik tagállamnak sem állampolgárai. A szabad mozgás tekintetében korlátozást a közérdek, közbiztonság, közegészség védelmében lehet érvényesíteni. Ezenkívül a közszolgálati feladatot ellátó munkahelyek külföldiek általi betöltésére vonatkozik tilalom.
Hasonlóképpen nem diszkriminálhatók az önálló tevékenységet folytatók. E körbe tartoznak a szabadfoglalkozásúak mellett (orvosok, ügyvédek, építészek) a különféle vállalkozók is (kis- és nagyvállalkozók, kézmûvesek, ügynökök, fuvarozók). Ezeket a személyeket a letelepedés szabadsága illeti meg, ami azt jelenti, hogy bármelyik tagállamban joguk van tevékenységük elkezdésére, folytatására, vállalatok alapítására és azok igazgatására ugyanolyan feltételek mellett, mint amilyen az adott ország polgáraira vonatkozik.
A letelepedés szabadságának legnagyobb akadálya a korábbiakban abból a problémából fakadt, hogy gyakran egy adott tevékenység folytatásához speciális szakmai képesítésre, végzettségre lehet szükség. Ennek orvoslására a kölcsönös elismerés elve jelentette a megoldást, mely alapján a tagállamok elõször a felsõoktatási oklevelek, majd az egyéb szakképesítések tekintetében fogadtak el keretszabályokat. Ezek kölcsönös elismerése lényegében alapelvvé vált, csupán a jelentõs képzési eltérések esetén kérhetik kiegészítõ képzés, szakmai gyakorlat vagy viselkedési teszt egyikének elvégzését.

Szociális biztonsághoz való jog

A másik tagállamban munkát vállaló, tehát különbözõ társadalom- és egészségbiztosítást fizetõ uniós állampolgárokra a hazaiakhoz hasonlóan érvényesek az illetõ tagállam szociális biztonságra vonatkozó jogszabályai. Ez az elõírás pedig azt feltételezi, hogy ellátási igénye nem utasítható vissza pusztán olyan indokkal, hogy nem állampolgára annak az államnak. n

Az uniós polgárok alapvetõ jogai

Az európai parlamenti választások során minden európai állampolgárt megillet az aktív és passzív választójog, vagyis mindenki választó és választható is lehet, ha teljesíti a feltételeket (kor, jelölés feltételei).
Helyhatósági választásokon minden európai állampolgárt megillet az aktív és passzív választójog az EU területén bárhol, ahol letelepedett.
Minden európai állampolgár az anyanyelvén (a közösség 23 hivatalos nyelvének egyikén) fordulhat a közösség intézményeihez, és onnan anyanyelvén kaphat választ.
Minden európai állampolgár jogosult petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez és az Európai Ombudsmanhoz.
Minden európai állampolgárt megillet más EU-tagállamok diplomáciai és konzuli védelme harmadik országokban, abban az esetben, ha az adott államban országának nincs diplomáciai képviselete.
Minden uniós állampolgárt megillet a közösségen belüli szabad mozgás és letelepedés joga.
Minden uniós állampolgár szabadon hozzáférhet az EU intézményei (Európai Bizottság, Európai Parlament és Európai Tanács) által létrehozott dokumentumokhoz.
Minden uniós állampolgárt megillet az alapvetõ emberi jogok gyakorlásához való jog, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményében és az Európai Unió Alapvetõ Jogok Chartájában foglalt jogokra. Az egyezmények szövege megtalálható az Európai Tanács Információs és Dokumentációs Központjában.
A közösségi jogban szigorúan tilos az állampolgárság szerinti diszkrimináció.