Roos Márton temesvári római katolikus megyés püspök pásztorlevele

Ez az oka, hogy az emmauszi tanítványoknak is hallgatniuk kellett az úton hozzájuk csatlakozó feltámadt Jézus Krisztus feddő szavait: „Milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek!” (Lk 24, 25) És Jézus azonnal megadta a választ arra az alapvető kérdésre is, amely sokunkat foglalkoztat: mi célból van szenvedés a világon, miért kell nekem szenvednem, miért érint annyira súlyosan a szenvedés? És végül mi célból van a halál? Jézus önmagáról így fogalmazott: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk 24, 26)

Szent Pál apostol levelében ezt olvassuk: Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik (vö. Kol 1, 24). Másképpen fogalmazva: nekünk is megvan a magunk hozzájárulása a világ megváltásához Jézus Krisztus által. „Aki szereti életét, elveszíti azt”, aki azonban odaadja Jézus Krisztusért, győzedelmeskedik. Jézus példabeszédében a búzaszemről szól, amely „ha nem esik földbe, és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz” (vö. Jn 12, 24-25). Akinek ehhez van bátorsága, győzni fog, aki azonban ezt a lépést nem kívánja megtenni, elveszett.

A feltámadt Jézus Krisztusban való hit azt jelenti, hogy állhatatosan valljuk mindazt, amit a nagyhét és húsvét napjaiban nem látunk, de bízva ünneplünk, és kitartunk benne: Krisztus, az élő Isten Fia értünk szenvedett, kereszthalált halt és feltámadt (vö. 1 Kor 15, 3-5).

A hit nem hull senkinek sem az ölébe. Jóllehet Isten kegyelme és ajándéka, tennünk kell azért, hogy megszülessen és megerősödjék bennünk. A hit egyrészt az imában él, amely összekötő kapocs Istennel, másrészt a többi hívő társunk tanúságtételében, a hívek közösségében gyökerezik. Ezért ismerték fel az emmauszi tanítványok a feltámadott Jézust amikor megtörte a kenyeret, és odanyújtotta nekik. Ez a mozdulat, amely templomainkban és a szentmiseáldozatainkban tovább él, adott nekik új erőt ahhoz, hogy sietve visszatérjenek Jeruzsálembe, és ott megtalálják hitüket, amelyet az apostolok is megerősítettek: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak” (Lk 24, 33-35).

Mi is joggal hirdetjük a nagyvilágnak húsvétot, a hit ünnepét, amely életünk alapjául szolgál. Jézus halálának és feltámadásának ünnepe erősítse meg hitünket és keresztényi reményünket, legyen mindannyiunk számára áldás.