Megáldott húsvéti étkek

A húsvéti ételszentelés időpontja vidékenként változó – nagyszombat délutánján, vagy a húsvéti virrasztás végén, esetleg húsvétvasárnap, a reggeli szentmisén áldja meg a pap az ételeket. Erdélyben általában a húsvét első vasárnapi hajnali mise záróakkordja az ételszentelés, de Szatmárnémetiben már a szombat éjféli feltámadási mise után is szentelnek ételt. „Nálunk gyakorlati okokból válhatott szokássá a szombat éjjeli szentelés. Mivel sokan szeretnének részt venni a szertartáson, és egyszerre nem jut hely mindenkinek, így vannak, akik a feltámadás éjjelén szenteltetnek, mások húsvétvasárnap reggel járulnak a szenteltvíz alá kosaraikkal” – mondta el Józsa János, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye sajtószóvivője.

A böjt lelki haszna 

A katolikus dogmatika szerint a 40 napos nagyböjt végeztével húsvét az első nap, amikor a hívek ismét húst vehettek magukhoz. Az ünnep magyar elnevezése, a húsvét is innen ered: ’húst vesz magához’. Aranyszájú Szent János figyelmeztetett először a hosszú koplalás utáni mohó habzsolás veszélyeire: „Ne cselekedjetek úgy, mint sok keresztény, kik a böjt végével mintha rabságból szabadultak volna ki: hogy azon lelki hasznot, melyet a böjttől és általa nyertek, a mértéktelenség által minél hamarabb elveszítsék.” E vétek orvoslására rendelte el  az egyház az ételszentelés szertartását, így a hívek csak a megáldott ételeket fogyaszthatták. A húsvéti bárányszentelés első írásos említése a 7. századból ismert, Rómában pedig a 9. században maga a pápa áldotta meg az elfogyasztandó húsvéti bárányt az utolsó vacsorát jelképező rituális étkezéskor. Később, a 11. században már a francia és spanyol egyházak is alkalmazták a rituálét, amely aztán Németországban is teret hódított.

Mi kerül a kosárba?

Korábban a tojást nem tartották számon a böjti ételek között. Ezzel szemben igen kedvelt átmeneti étel volt, amelyet a böjti időszak és a húsvéti gazdag falatozás között fogyasztottak előszeretettel. Ezzel magyarázható, hogy a tojásszentelés szertartása már a 12. század óta szerepel a liturgikus könyvekben. Egy palóc szokás szerint a szentelt tojást annyi felé osztva kellett elfogyasztani, ahány családtag volt, hogy ha életük során eltévednének, jusson eszükbe, kivel ették a tojást, és hazataláljanak. A húsvéti kenyérszentelés a középkor óta ismert, amikor is egyre ritkábbá vált a hívek szentáldozása, a nem áldozó hívek számára a szentmise után megáldott kenyeret osztottak ki. Ez a szokás a keleti egyházakban mindmáig él, Nyugaton a húsvéti kenyérszentelés őrzi emlékét. A hímzett kendővel letakart, szentelésre előkészített kosárba tájegységektől függően tojást, sonkát, kemencében sült töltött bárányt, reszelt tormát, kalácsot, házikenyeret, sót, bort, pálinkát, vizet, kolbászt, tejet, vajat, mézet, retket és szalonnát készítenek.

A moldvai csángók kosarában a pászka nevű tojásos-túrós lepény mellett kozsonna, vagyis tejjel, tojással, túróval, mézzel, mazsolával készült húsvéti sütemény, valamint hímes tojás is található. A feltámadási szertartás után szokták elfogyasztani az ünnepi családi ebéd alkalmával. A protestánsok a katolikus szomszédjaikhoz hasonló húsvéti ételeket szoktak fogyasztani, azzal a különbséggel, hogy az ő szokásrendjükből hiányzik a szentelési szertartás. Pozsony Ferenc, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének professzora lapunk kérdésére kifejtette, a tűz-, a víz-, valamint az ételszentelés a római katolikus közösségek húsvéti szokásainak szerves részét képezi. „Ezek az elemek még a pogány korból maradtak fenn, s elsősorban a család, a közösség jó egészségét hivatottak biztosítani mágikus, rituális eszközökkel. A húsvéti ebéd jellegzetes ételféleségét, a sonkát és a sült bárányt katolikus közösségekben a plébánossal megszenteltetik. A szentelt étel minden morzsájára óvatosan vigyáznak, mivel azokat bizonyos vidékeken, nyáron a kártékony verebek elűzésére használják fel” – részletezte a néprajzkutató. A szatmári svábok között is hagyomány a húsvéti ételszentelés. „Minden évben készítünk kosarat a húsvéti nagymisére. Fontos hagyomány, amely már generációk óta öröklődik a családunkban” – fogalmazott Fodor Bianka kálmándi lakos.