Hagyományos kézműves-tevékenységeket szerveztek ünnepek előtt Árkoson

•  Fotó: A szerző felvétele

Fotó: A szerző felvétele

Gereblyés, töltött rózsa, kezes, veszett utas, fenyőágas – az írott tojások mintaneveit ízlelgették, majd próbálgatták a mintákat megfesteni az árkosi régi iskolában összegyűlt gyerekek és fiatalok, akik a helyi Fészekrakó Egyesület által szervezett tojásíráson és festésen vettek részt. A gyerekeket elbűvölte a forró viasz, majd a festés és törlés után előbukkanó minta, és lelkesen tanulgatták a kesice használatát, írták a kifújt és főtt tojásra a hagyományos háromszéki és gyimesi mintákat.

Bíró Blanka

2012. április 06., 09:462012. április 06., 09:46

Tojásfestés mint kuriózum

A legtöbben első ízben írtak tojást, eddig édesanyjuk festette meg a húsvéti jelképet színesre. Noémi elmondta, folyamatosan attól fél, eltörik a tojás, Brigitta minta után és szabadon is írt a tojásra, Alexa pedig Magyarországról érkezett látogatóba Árkosra, húsvét hétfőjére hazamegy, és kuriózumként kapják a locsolók a háromszéki írott tojást. Kádár Orsolya, a Fészekrakó Egyesület alapító tagja lapunknak elmondta, már több mint egy évtizede a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Egyesületnél kezdte a tojásírást, azóta minden húsvétkor csak hagyományos, írott piros tojás kerül az asztalra.

Egy idő után barátnőkkel együtt írták meg a tojást, majd úgy gondolták, megszervezik Árkoson, hogy a falubeli lányok-asszonyok, gyerekek egymástól tanulva közösen készítsék el a húsvéti asztal díszét. Kovács Zsolt, a Fészekrakó Egyesület elnöke elmondta, a közösségépítés és a hagyományőrzés  a civil szervezet felvállalt célja, többek között az ünnepkörökhöz kapcsolódó szokások felélesztésével kerülhet közelebb egymáshoz a falu lakossága és a városról kiköltözött „fészekrakók”.

Írókázás, kesicehasználat

A gyakorlatlan tojásírókat Péter Kinga tanítónő, az Ispiláng Egyesület tagja vezette be az írókázás, a kesicehasználat rejtelmeibe. A Krónikának elmondta, öt éve foglalkozik a hagyományos kézműves-tevékenységek bemutatásával, tanításával, készítenek adventi koszorút, írnak tojást. „Először pedagóguskörökben igényelték a foglalkozást, majd egyre szélesebb körben elterjedt, hogy az ünnepekre saját kezűleg készített tárgyakkal diszítik a lakást, hogy rövid időre elcsendesedve, megállva, egy közösségben együtt kézműveskedjünk”– mondta Péter Kinga.

Szőcsné Gazda Enikő néprajzos, muzeológus is „fészekrakó”, ő  kislányával, Eszterrel írta a szebbnél szebb tojásokat, és közben lapunknak elmondta, elindult egy mozgalom a hagyományok ápolására, reméli, nem lesz kérészéletű, divatjelenség, ami hamar kifullad. Régen minden család maga írta a húsvéti tojásokat, de akkor is voltak ügyes kezű asszonyok, sztár tojásírók, akik rendelésre több száz tojást megírtak, óránként 15–20-at is. 

Akkor csak főtt tojást írtak, a kifújt tojás nemrég jött divatba, azért, hogy hosszabb ideig megőrizhessék, ám a kifújt tojás nem lehet termékenységjelkép, mondta nevetve Enikő. A gyerekek először minta után írják a tojást, ám egy-két év után már szabadon rajzolnak rá. Régen is így volt, betartottak egy-két alapelvet, de mindenki variált, komponált, és így alakult ki a minták sokfélesége. Szőcsné Gazda Enikő elmondta, a háromszéki terülődíszes minták általában elijesztik a kezdőket, ezért a gyakorlatlan írók inkább a gyimesi mértani mintákkal próbálkoznak.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei