Interjú Antal Árpáddal, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltjével

– A négy évvel ezelőtti terveiből mennyit sikerült megvalósítania?

– Az elmúlt négy év arról szólt, hogy megpróbáltuk egyensúlyban tartani az infrastrukturális fejlesztéseket és közösségépítő programokat. Nagyon nehéz négy évünk volt, az RMDSZ-nek nem volt többsége a tanácsban, sok értelmetlen vita nehezítette a munkánkat. Egyetlen fontos döntés sem bukott el, de előfordult, hogy négyszer ugrottunk neki, amíg átment. Közérzetjavító programjaink voltak: csatornázás, járda-, útjavítás, közvilágítás-felújítás.

Sok közösségi programot kezdeményeztünk és támogattunk. Úgy gondolom, le kell győzni a Szentgyörgy-szkeptikusokat, akik nem bíznak ennek a városnak és a Székelyföldnek a jövőjében. Ki kell alakítani a gyerekekben, és erősíteni a felnőttekben a ragaszkodást a szülőföldhöz. Tény, hogy a világon vannak jobb helyek, ahol tisztább a levegő, jobbak a körülmények, de mi mégis itt akarunk maradni.

Ezt nemcsak infrastrukturális beruházásokkal lehet megoldani, mert meggyőződésem, hogy Svájcban például ötven év múlva is jobb életkörülmények lesznek, mint Sepsiszentgyörgyön, de a szülőföldszeretet, az érzelmi kötődés ezt felül tudja írni. Sikerült egy pályán elindítani ezt a várost, komolyan vettük a feladatunkat és sokat dolgoztunk. Persze vannak kudarcok, például a „Gyere haza!” program az egyik szívügyem volt, de külső tényezők, a hitelezési feltételek lelassították, de nem mondtunk le róla. Rájöttünk, hogy nem elég csak ingyentelket adni a fiataloknak, hanem ennél több kell. Mégis mágnesként hat, hogy a fiatalok érzik, foglalkozunk a gondjaikkal.

– Milyen célkitűzésekkel pályázott meg egy újabb polgármesteri mandátumot?

– Azt szeretnénk folytatni, amit elkezdtünk. Nagy infrastrukturális projekteket indítottunk el, és legalább ekkora hangsúlyt szeretnénk fektetni az intézményépítésre is. Hiszem azt, hogy a megyeszékhely a jövő városa, és ez a város a sepsiszentgyörgyiekről kell hogy szóljon. Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen Sepsiszentgyörgy a legnagyobb magyar többségű város, közel van Brassóhoz, nagy a nyomás rajtunk.

Még mindig érződik hatósági szinten, hogy ez a város nem Caracal. Amikor Băsescu elnök azt mondja, hogy Sepsiszentgyörgynek is annyi autonómiája lesz, mint Caracalnak, szeretném, ha legalább fél évig mindkét város polgármesteri feladatait átvállalná, hogy tudja összehasonlítani. Egy magyar várost akarunk megerősíteni és építeni, egy olyan várost, amely nemcsak helyi, hanem regionális szerepeket is felvállal. A regionálison nemcsak a Székelyföldet, hanem Erdélyt is értem. Gondolok itt arra a kezdeményezésre, melynek révén, a háromszéki önkormányzattal közösen Sepsiszentgyörgyön hoznánk létre az Erdélyi Képzőművészeti Múzeumot vagy az Erdélyi Magyar Gyűjtő- könyvtárat. Ezek helye inkább Kolozsváron lenne, de ott nincs olyan önkormányzati háttér, amely ezeknek a működését biztosítani tudná.

– Hogyan látja a választások utáni együttműködést a magyar pártok között?

– Sepsiszentgyörgyön szerencsés helyzetben vagyunk, mert az összefogás mindig jó talajra talált. Az Erdélyi Magyar Néppárttal helyi szinten létrejött egy egészséges együttgondolkodás, a Magyar Polgári Párttal semleges a viszony, nem ellenséges és nem baráti. Nemzeti ügyeket az elmúlt négy évben is egy irányba vittük, valószínű ez a következőkben is így lesz, részemről mindenképp.

Az erdélyi magyar megosztottság mögött sokkal inkább személyi konfliktusok vannak, mint ideológiai különbségek, a jobb és baloldali beskatulyázás szerintem valótlan. Ha eredményesen akarjuk képviselni az erdélyi magyarok ügyét, elsősorban  értelmes munkamegosztásra van szükség a politikai szereplők között. Gyengíteni fogja az erdélyi magyarságot, ha nem leszünk képesek a választások után összekovácsolni egy új egységet. Ez a fiatal politikai nemzedék felelőssége.