HIRDETÉS
Nagy visszhangot váltott ki a kormány fő erejét képező Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének, Liviu Dragneának a minap elhangzott nyilatkozata, miszerint országszerte újra kell éleszteni az egykori zöldség- és gyümölcsforgalmazó boltok (a kereskedelmi nyelvből a köznyelvbe is bekerült román szóösszevonás alapján: aprozar) állami hálózatát, mert a hazai termelőknek nincs hol értékesíteniük terményeiket, amit a pártvezető nemzeti szégyennek nevezett.
A képviselőház elnöki tisztségét is betöltő politikus bejelentése nem légből kapott elszólás:
a Viorica Dăncilă vezette kormány 2018. november 29-i gyulafehérvári kihelyezett ülésén elfogadta az Unirea elnevezésű élelmiszer-forgalmazó hálózat létrehozásáról szóló rendeletet,
amely három alappilléren nyugszik. A termelőket mezőgazdasági klaszterekbe tömörítve ellátná a gazdálkodáshoz szükséges fogyóanyagokkal – vetőmag, növényvédő szerek, mezőgépészeti felszerelés stb. – és szaktanácsadással, a második pillér lenne a mezőgazdasági termények átvételére szolgáló begyűjtőközpontok, hűtőházak, válogató-, csomagoló-, illetve élelmiszer-feldolgozó üzemek létrehozása. A kormányrendeletben harmadik láncszemként az üzlethálózat szerepel, amely a hazai gazdák terményeit juttatná el a fogyasztóhoz.
Három és fél hónappal a kormányrendelet elfogadása után Liviu Dragnea nyilvánosan sürgette meg a mezőgazdasági tárcavezetőt, Petre Daeát, hogy lépjen az ügyben. Szerinte erre a projektre a román kormánynak 100 millió euró áll rendelkezésére. Azóta se szeri, se száma a Dragnea kijelentését elítélő nyilatkozatoknak, a romániai élelmiszerpiac súlyos válságát ismerő szakemberek szerint abban mégis igaza van a nagyobbik kormánypárt első emberének, hogy valamit lépni kell a helyzet rendezése érdekében.
Románia ugyanis 2017-ben és 2018-ban tízszer több zöldséget és gyümölcsöt importált, mint amennyit a hazai termelők exportáltak.
Magyar Loránd Bálint Szatmár megyei parlamenti képviselő, mezőgazdasági szakember szerint ha a hazai termények forgalmazását vállaló zöldség- és gyümölcsboltok hálózatának létrehozását támogatná a kormány, akkor ezt a gazdaszövetkezetekre kell bízni, és nem állami üzletláncként beindítani. „A Leader helyi akciócsoportok például a Partium több megyéjében is olyan pályázatokon dolgoznak, amelyek segítségével mezőgazdasági szövetkezeteket hoznak létre. Az akciócsoportok képesek lennének uniós forrásokból 100 millió euró pályázati pénzt előteremteni, így eleve a gazdaszövetkezetek feladata lenne ezeknek a bolthálózatoknak a létrehozása” – magyarázza az alsóház mezőgazdasági szakbizottságának tagja, aki szerint a téma kapcsán mindenki így gondolkodik az RMDSZ-ben. Kelemen Hunor szövetségi elnök egyébként a kedd esti tévéműsorban kijelentette, nem tud az állam zöldség-gyümölcs boltokat üzemeltetni, létrehozni az egész országban, mivel szerinte nem így működik a piacgazdaság.
Magyar Loránd Bálint az egyetlen életképes alternatívának a szövetkezeti hálózat gyors életre hívását tartja, mert a hazai kis- és közepes termelőket csak egy ilyen felvásárló- és értékesítőrendszer hozhatja helyzetbe. „A kormány által központosított, állami rendszerben elképzelt hálózat – begyűjtőközpontokkal, csomagoló- és feldolgozóüzemekkel és bolthálózattal – Nyugat-Európában szövetkezeti rendszerekben működik. A mezőgazdasági szövetkezet a gazda minden szükségletét fedezi: nagy tételben tudja beszerezni a termeléshez szükséges alapanyagokat, és a gazda számára elfogadható áron tudja felvásárolni, feldolgozni és értékesíteni terményeit. Ennek a szövetkezeti rendszernek lehetne egy végső láncszeme a zöldségbolt, vagy nevezzük bárminek” – fogalmazott megkeresésünkre az RMDSZ-es képviselő.
A szövetkezeti rendszer kiépítése késlekedésének okairól a partiumi politikus azt mondja,
sokan még ma is irtóznak az összefogás, a szövetkezés fogalmától, mert azt az egykori kommunista típusú kollektív gazdaságokkal azonosítják, holott ennek nincs köze a valósághoz.
A szövetkezésnek már vannak pozitív előzményei a rendszerváltás utáni Erdélyben is, hiszen a szatmári sváb falvak többsége a kilencvenes évek elején társulásokba mentette át az egykori kollektív vagyont, illetve a gazdák szabad akaratából a visszakapott földeket egyben, nagy parcellákban művelték meg, így alakultak ki az esetenként 2-3-4 ezer hektár területtel működő nagy társulások.
Modern szövetkezeti törvény 4-5 éve van hatályban Romániában, és az új pályázati kiírásoknak köszönhetően csak az utóbbi pár évben indult be jelentősebb érdeklődés a közös termelés és értékesítés iránt, de ez még nem számottevő előrelépés. Magyar szerint ehhez is kormányzati stratégia kellene: ha külön mezőgazdasági támogatásra lehetne előteremteni százmillió eurót, akkor az a szövetkezeti rendszer gyors talpráállását szolgálhatná, hogy a létrejövő szövetkezetek folyamatosan tudjanak pályázni a Nemzeti Vidékfejlesztési Alapnál. Ennek híján a kezdeményezés megbukhat, mert tőke nélkül szövetkezeti terveket sem lehet dédelgetni.
A romániai élelmiszerpiac mintegy 60–70 százalékát a multinacionális üzletláncok uralják, amelyek számára rendszerint nem a termény származási helye és minősége a perdöntő, hanem az ára. Ezért történhet meg, hogy
a hazai élelmiszerek jelentős része importból származik, a gazdák terményei pedig nem kerülnek be ebbe a hatalmas hálózatba.
Bukarest törvény útján próbálta rávenni az üzletláncokat, hogy élelmiszer-felhozataluk legalább fele hazai forrásból származzon, az Európai Bizottság azonban ezt nem fogadta el. Magyari Loránd szerint „pingpongozás” folyik Brüsszel és Bukarest között, a jogszabály pedig egyelőre alkalmazhatatlan. „Én inkább abban látom a megoldást, hogy az üzletláncokat nem a profitjuk, hanem a forgalmuk alapján kell megadóztatni. Nagyon jól tudom, hogy a forgalom alapján történő adóztatás egy válságban levő gazdaság adóformája, de be kell látnunk, hogy a romániai élelmiszeripar súlyos válságban van” – magyarázza az RMDSZ-politikus. Igaza alátámasztására elmondja, hogy a nagy nemzetközi üzletláncok Romániában papíron nem termelnek profitot, tevékenységüket pedig külföldi bankokkal finanszíroztatják. Egy ilyen rendszerrel szemben a hazai élelmiszerüzletek és kisebb üzletláncok nem lehetnek versenyképesek.
Ha a román állam nem változtatja meg a velük szembeni adópolitikát, akkor eleve esélytelen a próbálkozása, hogy a hazai gazdákat és terményeiket helyzetbe hozza.
Magyar Loránd Bálint már régen szeretett volna egy ilyen törvénytervezetet benyújtani – amely adóváltozásokkal egyensúlyozta volna ki a romániai élelmiszerpiacot –, de az előzetes egyeztetések ellenére sem vállalta az RMDSZ ennek beterjesztését a parlamentben. A politikus az igazi gondot abban látja, hogy ilyen ügyekben nehéz egyeztetni a kormánypárttal, hiszen az RMDSZ nincs kormányon.
A romániai élelmiszer-feldolgozás és élelmiszerpiac másik rákfenéjét Magyar a szántóföldi növénytermesztés liberalizált tulajdonviszonyaiban látja: egyre több a külföldi kézben levő tízezer hektáros nagyüzem, amely Romániában csak alapanyagot termel, amit aztán teljes egészében exportál, itthon semmit nem dolgoznak fel. A politikus a földterületek tulajdonjogának maximalizálását támogatná, hogy egy gazdánál lehetőleg 200–300 hektár földterületnél több ne lehessen. „Helyzetbe kéne hozni a családi gazdaságokat, de a jól hangzó szlogeneken túl kormányszinten erre nincs akarat” – magyarázza a szatmári parlamenti képviselő.
