Turizmus másképp: rusztikus és egészséges – Szabó István menedzserrel beszélgettünk a kóbori Biodiverzitás farmról

Bizonyára sokan vannak az olvasók között, akik nem tudnák elhelyezni a térképen Kóbor települést, akkor sem, ha elárulnánk, hogy Erdélyben, azon belül pedig Brassó megyében található. Egy érdekes projekt, a mostanság egyre többet emlegetett kóbori Biodiverzitás farm viszont elkezdte visszahozni a köztudatba a Brassó megye északnyugati részén található, a Tyúkosi patak mentén elhelyezkedő Kóbor nevű falut, amely egyben a megye legrégebbi települése. A 16. századi tatárjárás után a falu lakossága kipusztult, és székelyek telepedtek le a településen. Ezt követően a dél-erdélyi szász régióban kialakult egy magyar enklávé, és a 20. század közepén 800 fő lakott a településen. Az elmúlt 60 évben, a kommunizmus idején történt iparosítás és a mezőgazdaság szisztematizálásának eredményeképpen az akkori fiatalok, az aktív munkaerő nagy része elköltözött Fogarasra, Kőhalomra és Brassóba.

Ma viszont a Kóbor farmnak köszönhetően kezd visszatérni az élet a településre, és egyre többen keresik fel a természetközeli élménnyel és a falusi élet megélésével kecsegtető települést.

Magának a projektnek amúgy három fő összetevője van. Az első az 500 hektáron tevékenykedő Biodiverzitás farm, ami arra összpontosít, hogy a mezőgazdaság és állattenyésztés megőrizze hagyományos jellegét, és a táj biológiai sokfélesége ne károsuljon. A második komponens a közel 200 főt számláló szürkemarha-állomány, ami kapcsolódik a biodiverzitás megőrzéséhez és a hagyományos mezőgazdasági tevékenységekhez. A harmadik pedig az idegenforgalom, amely többnyire a kiürült, majd felvásárolt helyi házakban zajlik.

Főként a másod- és harmadgenerációs városi fiatalok körében népszerű a Kóboron kialakított világ, olyan szülők keresik fel, akiket nem zavar, ha a gyerek összemaszatolja magát, mezítláb szaladgál az udvaron vagy összebújik a kutyákkal. Van egyfajta szabadságérzet, amit a farm nyújt, és a vendégeknek egyáltalán nem okoz gondot, hogy gyenge a mobiljel és annak ellenére, hogy van internet, nem a Netflixet bámulják.

A Conservation Carpathia Alapítvány által működtetett vállalkozás tulajdonában több ingatlan van, köztük három vendégház, amelyek igazi rusztikus otthonok, amelyekben egykor helyi lakók éltek. A vendégek számára ugyanakkor a konyhán kóbori nők készítik el a helyi specialitásokat.

Az alapanyagok nagy részét megtermelik a farmon, a többit megpróbálják oly módon beszerezni, hogy organikus legyen. Az egyik fontos szempont, hogy tiszta és egészséges ételt tudjanak biztosítani a vendégeknek, ezért alaposan megnézik, milyen alapanyagokból készülnek az ételek. A falusi konyhában készülnek a szörpök is, de az organikus bort, a sört és a pálinkát sem felejtették ki a kínálatból.

A Kóbor farm látogatói a falutúra keretében megismerkedhetnek a hely történetével, lehetőségük van szabadtéri vacsorára egy olyan legelőn, ahol több száz éves tölgyfák és gyertyánfák állnak. Emellett biciklit bérelhetnek, és túravezetővel megszervezett tematikus túrákon vehetnek részt.

Van egy Szeminárium nevű épület, ahol 30 embernek lehet képzéseket vagy gyűléseket tartani. Azokat az ingatlanokat vásárolták meg, amelyeknek a tulajdonosai már nem a településen élnek. A szálláskapacitást növelni szeretnék, megvásárolnának még egy ingatlant, majd felújítanák azt.

A vendégek betekintést nyerhetnek a farm életébe is, amelyet szintén a Conservation Carpathia Alapítvány működtet, és amelynek célkitűzése, hogy a következő években létrehozza a Fogaras Nemzeti Parkot. Emellett minden olyan tevékenységet támogatnak, ami a természetvédelemmel és a hagyományos állattenyésztéssel kapcsolatos.

„Olyan állatfajt telepítettünk vissza, ami az 50–60-as évekig hagyományos volt Erdélyben, a magyar szürkemarhát. Most vagyunk végső engedélyeztetési stádiumban a farm keretén belül engedélyezett vágópontot illetően. Az elkövetkezendő hónapban elkezdjük a szürkemarha hús értékesítését” – fejtette ki a Krónika érdeklődésére Szabó István. Hozzátette, a tehenek szabadlegeltetését részesítik előnyben, a rotációs legeltetési módszert használják, hogy lehetővé tegyék a legelők biológiai sokféleségének a megőrzését és fenntartását.

A menedzser kérdésünkre ugyanakkor elmondta, ha a vágópont és a marhahús értékesítése beindul, egy húsfeldolgozó műhely megépítését is fontolgatják, hogy saját, feldolgozott termékük is legyen.

A Conservation Carpathia Alapítványt amúgy 2009-ben tucatnyi természetvédő alapította azzal a céllal, hogy véget vessen az illegális fakitermelésnek, és hogy a Kárpátok egy nagy területét teljes mértékben védett területként megőrizze a jövő generációi számára. Ez földvásárlással és a vadászati jogok átruházásával történik, az összes természeti elem teljes védelme érdekében.

Több mint 25 ezer hektár erdőt felügyelnek, ami az alapítvány tulajdonában van, öt vadászati területnek a koncesszióját birtokolják. Ezeken a részeken nem történik vadászat, csak olyan típusú tevékenység, amit a törvény előír.

„Nekünk nagyon fontos, hogy a nagy húsevő vadállatok és a gazdák közötti konfliktust tudjuk kezelni. Ez többlépcsős program. Van egy gyors intervenciós csapatunk, amely »elriasztja« a vadállatokat. Ha viszont egy gazdának vesztesége van, mi kártalanítjuk a marhaállományunkból. Ugyanakkor a gazdáknak lehetőségük van villanypásztort és kárpáti pásztorkutyakölyköt kérni az alapítványtól” – avatott be a részletekbe Szabó István. Rámutatott: a kárpátipásztorkutya-nevelde szintén Kóboron működik. A kárpáti pásztorkutya nagyon barátságos az emberrel, viszont több ezer éve nagyvadak ellen nevelték – irányította rá a figyelmet a vállalkozásfejlesztési menedzser.

A tehenek és kutyák mellett van továbbá egy lómenhely is, egy 60–70 hektáros legelőrészen elkerítve. Olyan lótulajdonosokat segítenek, akiknek beteg vagy öreg lovuk van. Ezek a személyek havi díj fejében elvihetik a lovukat a menhelyre, amit a Kóbor farm alkalmazottai felügyelnek, valamint egy állatorvos is rendszeresen kijár megnézni az állatokat. A lovak szabadtartásban vannak, ez valójában terápiás élményt jelent számukra.