Sok a nadrágszíjparcella, lassan halad a tagosítás – a szakemberek a nagyobb mezőgazdasági területek kialakítását szorgalmazzák

Makkay József 2019. június 24., 09:34 utolsó módosítás: 2019. június 24., 15:51

A jobb termőképességű földeket könnyebb tagosítani, a gyengébb szántóföldek pedig országszerte parlagon állnak – ez jellemző a több millió nadrágszíjparcellából álló román mezőgazdaságra. Szakemberek szerint különböző kedvezményekkel és a mezőgazdasági területek államilag támogatott betáblázásának felgyorsításával lehetne rávenni a gazdákat a nagyobb méretű mezőgazdasági területek kialakítására.

Nadrágszíjparcellás határrészek. A gazdákat csak kedvezményekkel lehet rávenni a tagosításra Fotó: Pál Árpád

Az európai uniós és a hazai statisztikák egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy a romániai mezőgazdasági területek túlaprózottak, ami drasztikusan csökkenti az agrárium profittermelő képességét. A 2010-es romániai mezőgazdasági összeírás adatai szerint a jogi személyiséggel rendelkező 31 ezer farm átlagos területnagysága 190 hektár. Hivatalos statisztikai adatok alapján

a hazai agrárvállalkozások összesen 111 ezer embert foglalkoztatnak, és az ország mezőgazdasági összterületeinek 40 százalékát művelik.

A mezőgazdasági területek – kaszálók, legelők és szántóföldek – mintegy hatvan százalékán termelő kisgazdaságok teljesítménye uniós viszonylatban lesújtó: a 3,8 millió törpegazdaság átlagos területnagysága 3 hektár körüli, és a kisgazdaságokban mintegy hétmillió ember dolgozik. Ezeknek a kisgazdaságoknak a földjei ugyanakkor sok apró parcellából állnak, ami jórészt csak önellátásra alkalmas gazdálkodást tesz lehetővé.

Gazdagabb és soványabb vidékek

Igen eltérő a kis és nagy parcellás farmok országon belüli eloszlása. A jó minőségű termőföldekkel rendelkező megyékben – elsősorban a Kárpátokon túli, dél-romániai régiókban, illetve Erdély nyugati felében, a Bánságban és a Partium alföldi vidékein – elsősorban a szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó nagyüzemek terjedtek el, szemben Erdély többi részével és Észak-Moldvával, ahol a kisgazdaságok a jellemzőek. De ma már az ország valamennyi régiójában

megjelentek az olyan agrárvállalkozók, akik több tíz vagy több száz hektár termőföldet bérelnek helyi gazdáktól, és a nagy parcellás tagosításnak köszönhetően szép eredményeket érnek el.

A sokáig csak kis parcellákból álló szilágysági mezőgazdaságban is egyre több falu határában látni nagy kiterjedésű gabona- vagy más haszonnövényföldeket, de hasonló tendencia figyelhető meg Székelyföldön is, ahol több vidéken hódít teret a nagyüzemi mezőgazdaság. Elsősorban olyan körzetekben, ahol a termőföld minősége az átlagosnál jobb.

Sok a kalotaszegi nadrágszíjparcella

Ma már a kalotaszegi falvakra is az jellemző, hogy településenként mindössze néhány ember foglalkozik főállásban mezőgazdasággal. Asztalos István, a Kolozs megyei Tordaszentlászló község alpolgármestere a Krónikának elmondta, hogy a hozzájuk tartozó három magyar faluban – Tordaszentlászlón, Magyarfenesen és Magyarlétán – mintegy 5-10 gazda foglalkozik településenként mezőgazdasági termeléssel. Ők a polgármesteri hivatal által láttamozott bérleti szerződések alapján dolgozzák meg azok területeit is, akik géppark hiányában meg egyéb okokból már rég felhagytak a mezőgazdasággal. Az állattenyésztéssel és szántóföldi növénytermesztéssel egyaránt foglalkozó nagygazdákon kívül a Kolozsvár közeli községben még van egy kisgazdaréteg, amelyik a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) földalapú támogatása miatt szántja fel a földjét, mert erre az állami támogatásra évi rendszerességgel számít. Asztalos szerint

a kis- és nagygazdák számára egyaránt a földalapú támogatás a motiváló erő: ennek hiányában a megművelt területek nagysága minimálisra zsugorodna.

A földalapú támogatások ellenére azonban így is akad bőven megdolgozatlan terület a községben.

Póka András György, Kalotaszentkirály polgármestere szerint az annyira kívánatos tömbösítés, a nagyobb parcellák kialakítása egyelőre puszta elvárás. A Bánffyhunyad melletti, faluturizmusáról híres község RMDSZ-es elöljárója lapunknak úgy fogalmazott: vannak ugyan politikusi elképzelések a tagosításról, szakminisztériumi szinten is beszélnek róla, de ezt csak úgy lehet megoldani, ha az embereket érdekeltté teszik. „Szüleink, nagyszüleink nemzedéke már kevésbé érdekelt ebben, így a fiatalabb generációkra vár, hogy kialakítsák majd azt a korszerű mezőgazdaságot, ami majd felszámolja a nadrágszíj­parcellák rendszerét. De erre még várni kell!” – magyarázza a polgármester. A községben van ugyan pár agrárvállalkozó, aki nagyobb területet megművel, de a település 5700 hektárnyi mezőgazdasági összterületéhez képest ez kis teljesítmény.

A nadrágszíjparcellákkal magyarázható, hogy a földek többségét nem művelik, illetve a legelők is kihasználatlanul állnak, hiszen ma már nincs akkora állatállomány, ami benépesíthetné a havasalji füves területeket.

„A mezőgazdasági területek megművelését nem lehet büntetéssel megoldani. A törvény szerint a polgármesteri hivataloknak erre volna lehetőségük, de a szankciókat senki nem alkalmazza. Nem is tartanám tisztességesnek, hiszen senkit nem lehet ráfizetéses gazdasági tevékenységre kötelezni” – állapította meg Póka András György. A kalotaszentkirályi polgármester a parlagon heverő földek megdolgozására szövetkezeti hátteret látna szívesebben, de ennek támogatása, ösztönzése kormányszinten kellene eldőljön.

Tagosítás kedvezményekkel

Könczei Csaba, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője szerint a mezőgazdasági területek tagosítása hosszú és lassú folyamat. A háromszéki mezőgazdaság ügyeit intéző állami hivatal szakembereként szívesen látna mindenhol nagyobb méretű, tömbösíttet szántóterületeket, de mint fogalmaz, ez elsősorban a gazdák belátásától függ, amit nehéz felülről irányítani. Léteznek agrárvállalkozók, akik már régebb óta elkezdték ezt a folyamatot: ők megkeresnek minden földtulajdonost, és ajánlatuktól függően vagy sikerül, vagy sem az adott határrészben tömbösített parcellákat kialakítani. Sok esetben a szomszédok egymás között csereberélnek, tehát a folyamatot csak a gazdák közötti megegyezésre lehet alapozni.

A tagosításról sok szó esett az elmúlt években, de ezt törvényi szinten is csak úgy lehetne kivitelezni, ha többletjuttatásokkal teremtene a parlament olyan jogi hátteret, olyan kedvező feltételeket, amitől a földtulajdonosok önként vállalnák, hogy földjeikből nagyobb parcellákat alakítanak ki. Akár olyan megoldás is elképzelhető, hogy a tagosításban részt vevő mezőgazdasági parcellák tulajdonosai adómentességet élveznének. Ismerve a székely ember makacsságát, kényszerből ezt kivitelezni nem lehet”

– fogalmaz a háromszéki szakember.

Könczei a tagosítás fontos motivációjaként említi a földek minőségét. A nagyobb termőképességű földeken – Felső-Háromszéken vagy Sepsiszentgyörgy környékén – már jó ideje megjelentek az összefüggő szántóterületek, de a mezőgazdasági vezérigazgató szerint még a hegyvidéki falvakban is tapasztalható egyféle összefogás, nagyobb területek kialakítása a takarmánytermesztésben, hiszen az emberek rájöttek, hogy gépesítéssel csak a nagyobb parcellákat lehet kifizetődően megművelni. A mezőgazdasági vezérigazgató szerint

Háromszéken nem jellemző, hogy szántóföldek parlagon állnának: a megye 82 ezer hektár szántóföldje szinte teljes egészében meg van dolgozva.

Nehéz a telekelés

A nehézkesen haladó romániai tagosítás egyik oka a külterületek nehézkes betáblázása – fogalmaz a Krónikának Kis Júlia kolozsvári jogász. „Mindenki az államilag támogatott telekelésre vár, de ez egy lassú, hosszú ideig elhúzódó folyamat. A földtulajdonosoknak sok esetben nem is éri meg, hogy az eladáshoz saját költségükön táblázzák be mezőgazdasági területeiket, mert a telekelés összköltsége meghaladhatja a föld eladási árát” – magyarázza a jogász a földpiac egyik legnagyobb problémáját.

A nagyobb földterületeket művelő agrárvállalkozók többsége jelenleg bérleti szerződéssel dolgozza kisgazdák földjeit, a bürokratikus akadályok miatt pedig földvásárlásra csak kevesen mernek vállalkozni. A zsebszerződések ideje lejárt, a hivatalos földvásárlást pedig olyan előírások szabályozzák, amit a tisztázatlan családi hátterű földterületek tulajdonosai nehezen tudnak bevállalni, pontosabban a földtulajdonosnak nem éri meg előbb telekelni, majd eladni földterületét. Ezzel is magyarázható az országszerte műveletlenül álló, hatalmas kiterjedésű földterületek látványa.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat