HIRDETÉS
Foglalkoztatói nyugdíjprogram létrehozásáról döntött a napokban a bukaresti kormány. A Dăncilă-kabinet múlt heti ülésén elfogadott dokumentum törvényes keretet biztosít a kiegészítő nyugdíj-takarékosságra, azonban ezt még a parlamentnek is meg kell szavaznia, és csak azután lép hatályba, ha megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Az uniós szabályok amúgy már évek óta kötelezik a tagországokat, hogy vezessék be ezt a lehetőséget. A lapunk által megszólaltatott szakértő szerint viszont félő, hogy a jogszabály csak arra jó, hogy a kormány „kipipálja” az uniós irányelvet, de nem törekszik majd arra, hogy azt minden szereplő, a munkaadók és a munkavállalók számára is vonzóvá tegye, szorgalmazva az önkéntes megtakarítást.
A kormány által elfogadott dokumentum szerint az alkalmazottak lehetőséget kapnak arra, hogy foglalkoztatási nyugdíjban részesüljenek, kiegészítve ezzel a meglevő nyugdíjrendszereket.
A foglalkoztatási nyugdíj fakultatív alapon működne, a konstrukciót minden foglalkoztató önállóan határozná meg, ha akarja és tudja finanszírozni, ezzel pluszjuttatást ajánlva fel az alkalmazottainak. A pénzt engedélyezett alapkezelőre kell bíznia.
A járulék két részből tevődne össze, felét a munkaadó, másik felét az alkalmazott fizetné, ugyanakkor ez utóbbit nem lehet kötelezni a hozzájárulásra. A tervezet szerint a pénz egy magánszámlán gyűlne, így büntetőkamat levonása nélkül át lehet vinni egyik alapkezelőtől a másikhoz. Elemzők szerint egy újabb fakultatív nyugdíjalap létrehozása csökkentheti a túlterhelt állami rendszerre nehezedő nyomást.
Különben Románia már 2014-ben megpróbálkozott a foglalkoztatási nyugdíjrendszer bevezetésével, akkor hallgatólagosan elfogadta a vonatkozó jogszabályt a szenátus, ám itt elakadt, a többi szakaszon már nem jutott át.
„A kulcskérdés az, hogy sikerül-e az érintettek – foglalkoztatók és alkalmazottak – számára vonzóvá tenni a törvényben ezt a felépítést, különben lesz egy újabb jogszabály, amit nem alkalmaz senki” – szögezte le megkeresésünkre Biró Albin biztosítási szakértő. Mint rámutatott, ha az állami szféra részt vesz a foglalkoztatói nyugdíjprogramban, akkor tulajdonképpen a közalkalmazottaknak jelent újabb előnyt, lehetőséget a megtakarításra, de ennek a költségeit a leterhelt állami költségvetésből kell majd kigazdálkodni.
– fogalmazta meg a szakértő.
Emlékeztetett, hogy a jelenlegi kormány „kétségbeesett próbálkozásokat” tesz, hogy a kötelező magánynyugdíj-alapra, vagyis a második pilléren összegyűlt megtakarításokra szert tegyen, folyamatosan szorgalmazza annak felfüggesztését vagy megszüntetését, mert az állami nyugdíjalapban, ahonnan az emelkedő juttatásokat fizetni kell, nincs elég pénz.
Biró szerint amúgy a foglalkoztatási nyugdíjrendszer előnyösebb lenne az alkalmazottnak, mint a fakultatív nyugdíj, vagyis a harmadik pillér, mert a munkaadó is hozzájárul az összeg felével. Tehát abban az esetben beleegyezhet, hogy ennyivel kevesebb fizetést visz haza, ha ezt az összeget amúgy is befizette a fakultatív nyugdíjalapba, ami különben elég „szaporátlan”, sokat és hosszú ideig kell fizetni, úgy hogy csak a végén derül ki, valójában mennyit sikerült megtakarítani. Azonban
ahhoz, hogy a munkáltatónak is megérje létrehozni egy ilyen konstrukciót, adómentessé kellene tenni, például olyan módon, hogy beillesztheti a béren kívüli juttatások rendszerébe, nyugdíjcélú megtakarításra munkáltatói hozzájárulásként.
A versenyképes, nagy cégek pedig ezzel a munkaerőhiányt is tudnák kompenzálni, a plusz juttatással csábítva a szakembereket.
Biró Albin ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy egy ilyen elgondolásnak megvannak a költségterhei, akárcsak a nyugdíjrendszer második és harmadik pillére esetében, ahol az alapkezelés és a felügyeleti kiadások 2,5–3 százalék körül mozognak, másrészt meg kell szervezni a rendszert, hiszen ha egy munkáltató eldönti, hogy felkínálja a lehetőséget az alkalmazottainak, első lépésben meg kell keresnie egy alapkezelőt. „Sok még a kérdőjel, hiszen ha nem lesz elég vonzó a lehetőség, nem jelentkeznek sem alapkezelők, sem cégek, akkor a törvény meglesz, az irányelv betartva, csak mégsem fog működni” – szögezte le a pénzügyi felügyelet volt tagja.
Biró rámutatott, rengeteg példa van Romániában, amikor a rosszul megfogalmazott törvényekkel tulajdonképpen bojkottálják az EU-s irányelveket. Ilyen például a mezőgazdasági katasztrófaalap, az ország 250 millió eurós uniós pénzt tudott volna lehívni több év alatt a természeti károk enyhítésére az agráriumban, ám kivitelezhetetlen törvényekkel szabályozták. Másik példa – tette hozzá Biró – a kötelező lakásbiztosítás, amely egyetlen szereplőnek sem jó, vagy közömbös, vagy kifejezetten káros. „Nem tűnik optimálisnak a foglalkoztatási nyugdíj sem. Különösképpen, hogy nagy a bizalmatlanság, az alkalmazottak többsége nem bízik abban, hogy a mostani megtakarításához később valóban hozzájut, ezért kevesen választják azt a lehetőséget, hogy lemondanak arról a kis összegről, amit most hazavihetnének annak reményében, hogy majd kevéssel több nyugdíjat kaphatnak idős korukban” – összegzett a szakértő.
