A családi gazdaságban minden lejnek helye van, hogy valahogy túléljék a mostanihoz hasonló gyenge évet is. „A méhészek három év átlagában szokták számolni a jövedelmezőséget. Szerencsénkre a 2018-as év jó hozamú esztendő volt, és az akkori tartalékokból valamennyire kárpótolni lehet a tavalyi és az idei esztendő igen gyenge méztermelését” – magyarázza Pap Sándor.

Kimaradó tavaszi hordás

A 15 nagyobb állománnyal rendelkező méhész mintegy kétezer méhcsaládot tart a Szilágy megyei településen. Többségük az egész országba vándorol. Egy-egy falu határában a méhlegelő már hosszú évek óta túlzsúfolt ahhoz, hogy a méhek helyi hordásából megélhessen a gazda. Az idei vándorlás azonban a legtöbb méhész számára fiaskó volt.

Pap Sándor szerint ahhoz, hogy tavasszal a méhek mézet termeljenek, akácvirágzáskor legalább 20-21 Celsius-fok kell legyen nappal, de a hőmérséklet éjszaka sem süllyedhet 17-18 fok alá. Az idei tavaszi virágzási szezon egyik elvárásnak sem felelt meg, hiszen nappal legfeljebb 18 fokra emelkedett a hőmérséklet, éjszaka viszont 9-10 fokra esett vissza.

– összegzi a szomorú látleletet a krasznai méhész, adatokkal szemléltetve, mekkora a jó hozamú és a gyenge esztendő közötti különbség.

A szilágysági falvak nagy hátránya, hogy egyre több az elgazosodott nadrágszíjparcella és egyre kevesebb a nagyobb területen termesztett mézelő haszonnövény.

Rossz év ellenére is túltermelés?

Pap Sándor szerint a méhészek boldogulását a felvásárlási árak is akadályozzák. Miközben tavaly a nagybani felvásárlók hétlejes átlagáron fizették ki a méz kilóját, idén egy lejjel többet, azaz nyolc lejt fizetnek, ami így is mélyen alatta marad a tíz évvel ezelőtti 12 lejes felvásárlási árnak.

A rossz évek ellenére alig növekvő átvételi árak a korábbi esztendőkben uniós pályázatokkal „felturbózott” hazai méhészetnek tudható be. Az öt éven át folyósított, évi 1500 eurós uniós támogatást országszerte rengeteg pályázó megnyerte. Pap szerint nagyon sok újdonsült „méhész” a legalapvetőbb elméleti tudással sem rendelkezett – gyakorlatival még annyira sem –, így pár év alatt a feje tetejére állt a hazai méz és az egyéb méhészeti termékek piaca.

Manapság a falvak helyi méhlegelőinek a kapacitását messze meghaladó állománysűrűség alakult ki, közben a kezdeti uniós támogatás elapadt.

A méhészkedést csak könyvekből és internetről nem lehet megtanulni, ide jelentős szakmai gyakorlat szükséges. Vendéglátóm úgy kezdte, hogy 2010-ben a régebb óta méhészkedő unokatestvéréhez „kérezkedett be”, hogy munkavégzés közben, a portáján tanulja el a mesterség műhelytitkait. A korábban csempekályhás szakmunkásként dolgozó Pap Sándort egészségügyi okokból orvosa tanácsolta el szakmájától, így lett a kényszerpályaként választott méhészetből kedvenc foglalkozás, amihez immár tíz éve ragaszkodik. Helyi önkormányzati képviselőként is kitartott mellette. Mint fogalmaz, a méhészet elsősorban annak tesz jót, aki saját maga ura szeretne lenni, és megtalálja a „közös hangot” a roppant szorgos méhekkel.

Az uniós pályázatok miatt akkora volt a kereslet, hogy nemcsak idehaza álltak sorba a méhészjelöltek, hanem külföldről is sokan érdeklődtek az Európa-szerte jó hírnévnek örvendő erdélyi méhészetek iránt. Ez a vásárlási trend azonban mára leáldozott. „A tavalyi rossz év ellensúlyozására a bukaresti mezőgazdasági minisztérium méhcsaládonként 20 lejt utalt ki a gazdáknak, és a hírek szerint idén a támogatást 25 lejre növelik. A veszteségekhez képest ez csepp a tengerben.

Egymás után három rossz esztendőt nagyon nehéz túlélni a mezőgazdaságban” – magyarázza Pap Sándor. A krasznai gazda megpróbál „több lábon” állni. Családja tujabokrokat termel, ezzel is ellensúlyozva a gyenge méhészeti éveket. Úgy véli, a fiatalok az egyre kiszámíthatatlanabb mezőgazdasági termelés miatt nem köteleződnek el a gazdálkodás mellett, inkább elmennek építkezésekre dolgozni, vagy külföldön vállalnak munkát. A krasznai gazda szerint jól átgondolt mezőgazdasági támogatási rendszer nélkül a méhészetben is egyre nehezebb jövőt tervezni.